A hosszútávfutó magányossága
Történet
A film nyomorúságban élő kamaszhőse számára az apja életbiztosításából neki jutó összeg révén felcsillan egy jobb élet lehetősége, s többé nem is tud szabadulni ettől a vágytól: akár a bűnözést is vállalja ezért, s lázadó kedvét a javítóintézet sem töri meg. Felmagasztosul egyéni lázadásában, így lesz drámája teljes, de bukása mégsem végleges... Mintha csak Truffaut javítóintézetébe zárt kamaszát látnánk a Négyszáz csapásból néhány évvel később, valódi szembenállásra éretten. Tony Richardson legjobb filmje ez: lappangó líra vegyül benne lélegzet-elállító keménységgel és feszültséggel. Az emlékezetes futóverseny izgalmasabb, mint bármely hollywoodi szuperprodukció nagyjelenete. A hosszútávfutó magányossága örökre világelső marad a lázadás filmtörténetében. A meg nem alkuvás feledhetetlen balladája.
Ezt írtuk a filmről:
A brit-angol filmgyártás története 2. – A világháborútól napjainkig
A második világháború Nagy-Britannia filmes kultúrájában is komoly változásokat okozott. A parlament irányelveket, követendő szempontokat szabott meg a stúdióknak, bizonyos tematikákat támogatva, másokat megtiltva a készülő brit filmekben. Ajánlott volt a következő kérdésekre felelő filmeket készíteni: „Miért harcol Nagy-Britannia? Hogyan harcol? Ha győzni akarunk, áldozatot kell hoznunk!”
Filmtörténet tizennégy részben (XI.) – Vissza a valósághoz (II.) – Az angol free cinema és az angol újhullám
Az angol film második világháborút követő „realista” irányzatának, az úgynevezett free cinemának és az azt követő new cinemának (csúfnevén: „kitchen sink cinema” [a konyhai mosogató filmjei]) gyökerei az előző részben tárgyalt olasz neorealizmushoz hasonlóan a háborút követő társadalmi krízisben, az átalakulásra való igényben rejlenek.