Bábel
Történet
A távoli Marokkó sivatagának homokján fegyverlövés dördül. Ez a dörrenés indítja el egy amerikai turistapár őrült küzdelmét a túlélésért és köti őket két marokkói fiúhoz, akik akaratlanul bűnözőkké válnak; egy dadushoz, aki két amerikai gyermeket igyekszik illegálisan átcsempészni a mexikói határon és egy siket, problémás japán tinédzser apjához, akit Tokióban a rendőrség köröz. A földrajzi távolság, a kultúra és a nyelv által elválasztott négy csoport a közös végzet, a kétségbeesés és az elszigeteltség felé tart. Néhány nap alatt mindegyikük megtapasztalja a tökéletes elveszettség érzését, elveszve a világban, elveszve a saját maguk számára, amint egyrészt a belső káosz és a rettegés végső határáig, másrészt a kapcsolódás és a szeretet valódi mélységei felé sodródnak.
Ezt írtuk a filmről:
Túl a műfajon – A melodráma fejlődéstörténete 4.
A Filmtett háromrészes sorozatban – Néma sirámok, A weepie-k nagy korszaka, valamint Konzervatívok és újítók – foglalkozott a melodráma műfajának alakulástörténetével, 2003 március-májusa között. A szerző, Hungler Tímea, utolsóként az 1996-es Anthony Minghella-rendezést, Az angol beteget vizsgálta részletesen, és futólag említést tett az 1999-es The End of the Affair-ról is (Egy kapcsolat vége, r. Neil Jordan). Jelen áttekintés azon a ponton próbálja meg felvenni a fonalat és felvázolni azokat a tendenciákat, amelyek e sokrétű, mutációkra képes filmes műfaj legutóbbi tizenöt évét megszabni látszanak. A rendelkezésre álló források – műfajtörténeti tanulmányok, blogok és filmes portálok információi, illetve maguk a kategóriába sorolódó filmek – alapján többféle vázlat is elképzelhető az 1999-2013 közötti „melodrámás" időszakról.
Lapos Bábel – Alejandro González Iñárritu: Babel / Bábel
Lépj ötöt! Öt emberen át bárkihez eljutsz. Miért is kell ezt a filozófiát megcsavarni? S ráadásul nyakon önteni a világfalu bábelségével? Ez az esti mese napról napra közhelyesebb, s ha közben globált szajkózunk, a kisgyerek is rávágja: uncsi.
Múlt századba révülten – 59. Cannes-i Filmfesztivál, 2006. május 17–28.
Érdekes, hogy egy elvileg művészi minőség és/vagy szerzői hírnév alapján összeállított fesztiválműsor mennyire tematikusra tud sikeredni, szinte az az érzése az embernek, hogy a válogatóknak ez volt a legfontosabb szempontja. Persze Cannes-ban, ahol sok film úgy kerül versenybe, hogy senki sem látta előzőleg a művet, nehéz ilyent elképzelni, ennek ellenére minden évben ki lehet tapintani egy központi motívumot vagy témát.