Hosszú alkony
Történet
Az öregséget is harmonikusan megélő, aktív és szellemileg teljesen friss régésznő tanítványaival éppen egy kutatási eredményét ünnepli. Szülőföldjén járva, hazafelé menet hirtelen kiszáll az autóból, és sofőrjét hazaküldi. A napsugaras hangatábla gyerekkorát idézi, s ő boldogan indul neki az ismerős tájnak. De hamarosan eltéved és egy kivénhedt távolsági busszal folytatja útját az éjszakában. Álom és az ébrenlét határán valószínűtlen dolgok történnek meg vele: a buszsofőr ördögi arcot ölt, és kiteszi a buszból, s ő áll a zuhogó esőben, először egy elgázolt fiú holtteste fölött, majd a csatlakozásra várva. Két sötét figura elviszi egy kocsmáig, melynek kiadó szobájában gyermekkori barátjára lel, s lezuhan az elkorhadt falépcsőn. Aztán kezdődik mindez újra, barátságos sofőrrel, születésnapját köszöntő régésztanítványaival otthon, hogy a fürdőszobából kilépve megtalálja ugyanazt a falépcsőt, ahol az álmok is véget érnek.
Ezt írtuk a filmről:
Álomutazás a sötétség mélyére – Janisch Attila: Hosszú alkony (1997)
Az 1997-es év magyar filmtermése különösen gazdag volt, meghatározó szerzői filmek és örök közönségsikerek egyaránt debütáltak ebben az évben. Ekkor vonzotta a nézőket a vászon elé a Filmszemle fődíjas filmje, a Csinibaba, és 1997-ben került a mozikba az azóta is (!) nézőrekorder A miniszter félrelép. A Witman fiúk ekkor kapja a legjobb operatőr díját, amely Máthé Tibort illette meg, a rendezői elismerést pedig Janisch Attila vihette haza a Hosszú alkonyért.
Az út, az idő és a cselekmény – Janisch Attila filmjei DVD-n
Amikor először láttam meg a Janisch Attila filmjeinek DVD-összkiadását reklámozó óriásplakátot egy akciós láncfűrész meg egy plazmatévé-hirdetés között, először a helyzet furcsasága tűnt föl. Az már csak később jutott eszembe, hogy ennek a sokatmondó, mégis kevesekhez szóló rendezőnek a mindennapos tárgyak misztifikációja mellett talán maga az út, az úton levés a legfontosabb.