„Ez nem játék. Ez komolyan megy, öcsém!” – Révész Bálint, Mikulán Dávid: KIX

2024. június 19. – írta Buzogány Klára

A Kix a zabolázatlan, vad energia filmjeként indul, és másfél óra alatt a tehetetlen szomorúság filmjévé szelídül.

Gyerekek Mexikóváros nyomornegyedéből – Luis Buñuel: Los olvidados / Elhagyottak

2010. december 9. – írta Farkas Péter

[kritikaíró pályázat] A második világháború után rossz sorsra jutott vagy árván maradt gyerekek tán a legkedveltebb szereplői voltak a neorealista filmeknek – nem véletlenül. A nyomor még nyomorúságosabbnak látszott, ha az áldozatok – fiatal koruk miatt – fokozott szánalmat váltottak ki a környezetükből és a nézőkből egyaránt. Az ártatlan, gyermeki jelenlét ezen felül elfogadhatóbbá is tette a közönség számára, hogy a filmben ábrázolt problémákra csak a csoda a gyógyír.

A remény belovagolt Rómába – Vittorio De Sica: Sciuscià / Fiúk a rács mögött

2010. március 12. – írta Csoma Emőke

Vittorio de Sica lassan Oscar-díjas rovatunk törzsvendégévé válik, ugyanis már harmadszor (és nem utoljára!) találkozhatunk itt nevével. Ez a szerény olasz zseni (aki amúgy négy és félszer több filmben szerepel, mint amennyit rendezett) nemcsak az eszével, hanem a szívével is gondolkodott, filmjei mondanivalóját pedig leginkább érzelmi és nem elméleti alapokra fektette.