Közhelydrámák gyöngye – Gabriele Salvatores: Educazione siberiana / Szibériai nevelés

2013. szeptember 20. – írta Ferenczi Szilárd

Van egy vidék, nem túl messze innen, a volt Szovjetunió nyugati határaihoz közel, ahová a bolsevik rendszer családos szibériai bűnözöket telepített, Isten tudja mi okból: Transznisztria. A civil törvényeket úri kedvtelésnek tekintő morcos, tetovált, mélyen vallásos férfiak hagyománytisztelő közössége az egyenruhás rendfenntartókat irtani való patkányoknak tekinti, és valamiféle ősi bűnkódex értelmében rabol, öl, él vígan, míg az ártatlan teremtményeket védelmezi. Pénzt a házban nem tart, fegyvereit szent áhítattal tisztogatja és néhanapján fehér galambokat röptet.

A horror nagy évtizede(i) – A horror története 3/4.

2013. július 17. – írta Csiger Ádám

A horror a 70-es években készült kasszasikereknek köszönhetően fokozatosan átáramlott a fősodorba, egyre kevésbé volt szégyen A-kategóriás sztárnak szerepet vállalnia ilyen műfajú darabban. Ahogy egyre jövedelmezőbb üzletté vált, a horrorfilm többé nem lepukkant grindhouse-mozikban, hanem patinás filmszínházakban termelte nyereséget, hogy aztán ismét másodvonalba süllyedjen a 90-es évekre. Folytatjuk 12 évvel ezelőtt félbehagyott horrorfilm-történetünket.

Magába forduló tökéletesség – Giuseppe Tornatore: La migliore offerta / The Best Offer / Senki többet

2013. július 16. – írta Kovács Patrik

Tornatore most először elegyíti tudatosan azokat a műfajokat, amikhez leginkább ért: a nagyszabású románcot és az invenciózus thrillert, az eredmény pedig egy kitűnő film.

Elpuskázott filmkockák – James DeMonaco: The Purge / A bűn éjszakája

2013. július 4. – írta Ferenczi Szilárd

Bizonyára mindannyian láttunk már kárba veszett pazar filmötletet, amely a mellévezényelt szakállas toposzok rosszhírű társaságában csúfos véget ért. A The Purge alkotói olyannyira mostohán kezelik az alapgondolatot, hogy – bár nem vagyok híve, most mégis – egy gyors remake-ben bízom, a jobb sorsra érdemes műfajfilmes kiindulópont becsületét megvédendő.

Bűn és bűnhődés – Kim Ki-duk: Pietà

2013. június 4. – írta Papp Attila Zsolt

Számítani lehetett rá, hogy Kim Ki-duk új, velencei Arany Oroszlánnal jutalmazott filmje sokaknál kiveri a biztosítékot – akárcsak a néhány éve a TIFF-en szintén bemutatott A sziget. És a hatás valóban nem maradt el: kevés film „büszkélkedhet” azzal, hogy első húsz perce-félórája alatt csapatostul hagyják el a nézők a vetítőtermet.

Megfigyelés alatt – Bemutatták Lakatos Róbert és Bálint Arthur kisjátékfilmjét

2013. február 8. – írta Ferenczi Szilárd

Valami egészen szokatlan dolog történt 2013. február 7-én este fél 10 körül a kolozsvári Bulgakov kávéház füstben fuldokló csukott teraszán: megszületett az erdélyi magyar közönségfilm. Harmincegy perc alatt, mindjobban erőre kapva, az öt tévéképernyőt önfeledten bámuló közönség szeme láttára lábra állt, kissé megrázta magát és lőn. Kérném itt bejátszani Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustra nevű szimfonikus költeményét.

Halálugrás előtt – Tony Scott-portré – 2. rész

2013. február 1. – írta Kriston László

A rózsaszín baseballsapkás mester művei a 90-es évektől kezdve telítődnek fajsúlyos kérdésekkel. A Top Gun és a Mint a villám történelmi kuriózum marad, mint a 80-as évek tipikus popcornfilmjei, mégis inkább két kvázi-remekmű révén lesz érdemes Tony Scottra emlékezni évtizedek múlva: Az utolsó cserkész és a Deja Vu miatt.

Halálugrás előtt – Tony Scott-portré – 1. rész

2013. január 31. – írta Kriston László

Egy állítólag csúcson lévő híresség sokkoló, váratlan öngyilkossága mindig megingatja a sikermítoszt. Főleg, hogy filmjei a bátorság, a rátermettség, a hősiesség amerikai értékrendjét dübörögték hangosan. Mi hiányzott az életéből? Miért érezte elviselhetetlennek? Egyértelmű válasz híján „csak” a rózsaszín baseballsapkás rendező műveiben kutakodhatunk.

„Hogy mitől önreflexív? Azt majd megfogalmazzuk egy szabadnapon” – Lakatos Róbert és Bálint Arthur új filmjének forgatásán jártunk

2012. október 18. – írta Kovács Bea

Rossz voltam? Akkor büntess meg! Tessék, fenekelj el! – mondja Mancika és egy nadrágszíjat nyújt Jóskának, a nála jóval fiatalabb pasinak.

Szent és profán – Abel Ferrara-portré 1.

2012. január 11. – írta Csiger Ádám

Ha van self-made man a kortárs amerikai független filmben, az mindenképpen a tavaly hatvanéves Abel Ferrara. New York pereméről jön, pályáját alantasnak elkönyvelt grindhouse-műfajokkal (pornó, horror, exploitation) kezdi, napjainkra viszont filozofáló-moralizáló kultrendezőként tekintenek rá, kritikusok és cinefilek méltatják. Néhány hollywoodi produkciót is találni filmográfiájában, de így sem kapja meg a megérdemelt figyelmet.