Koszorúslányok hóbortos hétvégéje – Lucia Aniello: Rough Nigh / Csajok hajnalig

2017. június 19. – írta Pernecker Dávid

Akármilyen botladozó film a Csajok hajnalig, jó hogy elkészült, mert kell az ilyesmi a puncimarkoló elnökök és szexista James Bondok korában.

Nehéz örökség – Francis Ford Coppola: The Godfather: Part II / A Keresztapa 2.

2014. augusztus 8. – írta Kovács Patrik

A Keresztapa első része kimagaslott azon ortodox építkezésű filmsikerek közül, melyek a hetvenes évek elején lerakták Új-Hollywood alapköveit. A két évvel későbbi folytatás grandiozitás tekintetében felülmúlja a nagy elődöt, ám bizonyos részletmegoldásai miatt mégis elmarad mögötte.

Bikaugratás – Jean-Marc Vallée: Dallas Buyers Club / Mielőtt meghaltam

2014. február 25. – írta Ferenczi Szilárd

Valahol egyszer azt találtam írni, hogy Matthew McConaughey egy mellékszerepben élete legnagyobb alakítását nyújtotta. Akkor nem sokban tévedtem, pusztán csak elsiettem az értékítéletet, hisz minden szerepében, mit azóta vállalt, mind jobb és még jobb, és úgy tűnt, hogy tehetségéhez mérten már fokozhatatlan játékot nyújtott, mígnem ledobott vagy 15 kilót és bebújt Ron Woodroof csontvázszerű alakjába. Immár nem osztogatom oly könnyelműen a jelzőket, de hadd jósoljak kvázi egy ennyit: amikor ezt is felülmúlja (és bizonyára megpróbálja majd), a szinte a semmiből, azaz a kezdeti romantikus vígjátékok playboy-i karakteréből érkező McConaughey a hollywoodi drámaszínpadot alapjaiban rengeti majd meg.

„...és messze túl a szögeken, sebeken” – Törőcsik Mari-portré

2012. június 11. – írta Ritter György

Volt egy színészgeneráció, amelynek egy-egy egyénisége és szerepe egybeforrott a korszellemmel. Talán ennek a generációnak az utolsó tagja Törőcsik Mari, aki a TIFF életműdíját vehette át szombat este.  Arcai és vele szerepeinek mélységei hatalmas ívet írnak le a Körhinta (1955) Pataki Marijának ártatlan mosolyától az Így, ahogy vagytok (2010) tiszteletre méltó „keresztanyjáig”.

A srác, akin végigment a történet – Beszélgetés Dimény Áron színművésszel

2011. február 11. – írta Papp Attila Zsolt

Dimény Áront, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészét a kortárs magyar és román film iránt érdeklődő közönség is jól ismerheti, többek közt olyan alkotásokból, mint a Sorstalanság, a Mansfeld vagy a Kalandorok. Legutóbb Cornel Gheorghiţă Europolis című filmjében láthattuk viszont a mozivásznon – a kolozsvári színművésszel ennek apropóján beszélgettünk.

Színész-terápia – Robert Redford: Ordinary People / Átlagemberek, 1980

2010. október 22. – írta Keresztes Gergő

A színészként addigra már jócskán befutott Robert Redford 1980-ban rukkolt elő az Átlagemberekkel, amely első rendezésként négy Oscar-díjat kapott, pedig a legjobb filmért folyó összecsapásban olyan nehézsúlyú ellenfelekkel lépett ringbe, mint a Dühöngő bika vagy Az elefántember. Redford időközben afféle intézménnyé nőtte ki magát, az Átlagemberek pedig a kertváros-mozik visszatérően idézett alapműveként futott be karriert.

Az igazságot nem lehet megúszni – Beszélgetés Pálffy Tibor színésszel

2009. augusztus 7. – írta Margitházi Beja

Számtalan színházi és filmes sikere ellenére Pálffy Tibor alapvetően kereső és kételkedő színész maradt, akit nem nagyon nyugtatnak meg az előregyártott válaszok és megoldások. Talán ezért is sikerült hatékonyan együttműködnie a tábori rendezőkkel, és tökéletesen megtalálnia a hangot a csoportjával − annak ellenére, hogy hivatalosan sohasem tanított még.