Kis színdramaturgia – Kovács Ágnes: Szín-Kép-Elemzés – A magyar színes film története

2026. július 8. – írta Ritter György

Kovács Ágnes disszertációjának könyvváltozata a hazai film színtörténetét ígéri. Ha ezt nem is kapja meg az olvasó, egy olyan „colorful” narratívát tár elénk elemzésében, amely elsősorban kevéssé boncolt szakterületét mutatja meg a filmművészetnek. A szerző remekül olvasztja össze a technikát és az esztétikát a történelemmel és a filmelemzéssel. A mérleg azonban inkább az esztétika felé billen, és a történelem is töredékes marad.

Tiritarka film noir magyar módra – Török Ferenc: Senki szigete

2014. október 16. – írta Buzogány Klára

Friss, fiatalos, pörgős és vagány filmmel rukkolt elő Török Ferenc tegnap a Magyar Filmhéten. A Senki szigete könnyed romantikus vígjáték tarka-barka film noirral és rengeteg játékossággal fűszerezve – bármilyen paradoxonként is hathat ez a szókapcsolat.

Méltatlan múzsa – Gilles Bourdos: Renoir

2013. július 26. – írta Szalay Dorottya

Gilles Bourdos festőportréja leginkább azokhoz az aforizma-gyűjteményekhez hasonlítható, melyek kétszáz oldalnyi, tematikus blokkokba gyűjtött, bölcs gondolattal próbálják előre kiokítani az egyszeri olvasót az élet esszenciájáról. Míg azonban ez előbbi kiadványok a WC melletti polcon rendre megtalálják a nekik kijelölt helyet, a Renoir az érdektelen biográfiák süllyesztőjében végzi.

Elveszítve – elveszetten – François Ozon: Sous le sable / A homok alatt

2002. október 15. – írta Sándor Anna

Mesélik, hagy a fiatal francia rendező, François Ozon kisfiúként tanúja volt, amint egy magányos asszony a tengerparton kétségbeesetten a hullámokat figyelte, míg mellette helikopter húzott el, a parti őrség kapkodó embereivel. A nő elveszített valakit. Mesélik, hogy a kisfiú nem tudott szabadulni a nyomasztó élménytől, s évtizedek múltán, feltörő filmesként megörökítette azt. Mesélik, így született A homok alatt (2000) című film, amit azóta nagy sikerrel vetítenek a mozik, szerte a kontinensen.