Emberi jogi dokumentumfilm fesztivál – a jelző bizony azt mutatja, hogy nem könnyed darabok alkotják a felhozatalt. Fájdalmas, keserű témák, lehetetlen élethelyzetek, megtört arcok villannak fel a filmekben. Persze lehet ezt sokféleképp tálalni, de tudjuk, hogy a legtöbb esetben nem fogunk nevetni a moziban. Mégis mennyire jó, amikor ennyi szomorúság közt akad film, ami könnyesre nevettet – talán nem véletlen, hogy egy ilyen alkotás vitte el a nyolcadik Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál közönségdíjat: Az ősz aranya Jan Tenhaven rendezésében.
Tudományos dokumentumfilmek – azért messze nem kell megijedni ettől a kifejezéstől. Ami valójában dominál: az elmélyült, alapos tudományosság nélküli, de szorgos információgyűjtés eredményeként született ismeretterjesztő film. Persze van a válogatásban néhány igazán tudományos is, de azok épp nem a legjobb példák.
Tudomány és film meghatározásának összekapcsolása helyett jobban jár a néző, ha a képkeretezés és a dokumentum viszonyát vizsgálja filmnézés közben. A szolnoki szemle hiánypótló rendezvénye az ismeretterjesztő tévécsatronák kínálatához szokott nézőt az európai dokfilm trendjeivel szembesítette.
„Arra jöttem rá, hogy a történetek, mármint a fikció egy kegyes palást, amit az ember fölhasználhat arra, hogy védettséget biztosítson a figuráinak, akiket kitalál. A fikció sokmindennel megajándékozza az embert, ugyanakkor nincs szebb annál, mint amikor erre nincsen szükség, mert leplezetlenül és kendőzetlenül tudsz ott lenni, és úgy tudsz elmesélni egy történetet, hogy az, akit ott látsz, az önmaga.” Beszélgetés Szekeres Csaba rendezővel.