Mindeközben a svéd semmi közepén… – Peter Grönlund: Goliat / Góliát

2019. augusztus 6. – írta Polák Zsóka

Rég láttuk a svéd vidéket ennyire kilátástalan helynek, de Peter Grönlund új filmjében ismét bebizonyítja, hogy ott rejtőznek az igazi drámák.

A csúnya hercegnő – Ali Abbasi: Gräns / Border / Határeset

2019. augusztus 4. – írta Farkas Boglárka Angéla

A tavalyi cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának fődíját elnyerő Határeset egy varázslatosan szokatlan film, ahol a mágikus realizmus, a fantasy műfaja és a skandináv folklór keveredése furcsa filmélményt generál, amiben a rendező az identitás szerepéről és a másságról regél.

Vágy és a vezeklés? – May el-Toukhy: Dronningen / Queen of Hearts / Szívek királynője

2019. május 24. – írta Pernecker Dávid

Ha nem lenne brutális története, ha nem töltenék meg remek színészek, a Szívek királynője könnyen frusztráló művészfilmes blöffé válhatott volna. Szerencsére nem vált.

Hitler lesz az egyik karakter Roy Andersson új filmjében

2018. február 14. – írta a szerk.

Egy éve forog a svéd rendező új filmje, az About Endlessness (Om det oändliga), amely a rendező eddigi filmjeihez hasonlóan egymás mellé helyezett jelenetekből áll, ezeket pedig Seherezádé-szerű női narrátor kapcsolja össze, aki a lét szépségeire hívja fel a nézők figyelmét.

A másfél szereplős teniszdöntő – Janus Metz Pedersen: Borg/McEnroe

2017. október 5. – írta Polák Zsóka

Míg a valóságban minden idők legizgalmasabb teniszdöntője teljesen kiegyensúlyozott volt, addig a róluk készült új film véletlenül sem az. Ha a két szereplő jellemét nem is, a sporttörténet egyik legszimpatikusabb rivalizálását sikerült filmre vinni.

Álomjáték – Ingmar Bergman: Fanny és Alexander, 1982

2017. június 17. – írta Ritter György

Ingmar Bergmanra igazán nem lehet azt mondani, hogy nem volt elkényeztetve Oscar-szobrokkal. Háromszor hozta el Svédországnak az akadémiai díjat, először a Szűzforrásért (Jungfrukällan, 1960), másodszor a Tükör által homályosanért (Såsom i en spegel, 1961), harmadszor pedig a Fanny és Alexanderért. Emellett kilenc jelölést is begyűjtött és bár utolsónak kikiáltott mozifilmjéért a legjobb rendezői díjra is nominálták, „csak” a szokásos idegennyelvű honort zsebelhette be.

Az én csontsovány sztorim – Sanna Lenken: Min lilla syster / Az én csontsovány nővérem

2016. július 14. – írta Jakab-Benke Nándor

Az én csontsovány nővérem látszólag az anorexiáról és a mostanában magyarul is body shamingnek hívott, ám igazából ősöreg, gúnyolódó hozzáállásról mesél, de legalább annyira szól egy sajnálatos filmforgalmazási úzusról is.

Túl nagy szíve van – Hannes Holm: En man som heter Ove / Az ember, akit Ovénak hívnak

2016. július 7. – írta Petz Anna

Hannes Holm legújabb vígjátéka, Az ember, akit Ovénak hívnak a hamisítatlan skandináv fekete humor receptjét alkalmazva igyekszik egyszerre nevettetni és könnyeket fakasztani.

Egy 21. századi fényszobrász – Interjú Borbás István operatőrrel

2015. március 23. – írta Szalkai Réka

Fényképezett a Nemzeti Galériának, valamint bábszínháznak dolgozott, mielőtt Svédországba disszidált volna. Ott viszont már nem sokat váratott magára az operatőrség. Borbás István, több mint 30 éve állandó alkotótársa Roy Andersonnak, ő jegyzi a legújabb, a tavalyi velencei fesztiválon Arany Oroszlánnal elismert, az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című művét is. Ahogy a budapesti kávézóban lezajlott beszélgetésünkön fogalmazott, a svéd mesterrel való közös munkában különösen nagy szerepet kapott, hogy a térben hogyan helyezi el az embereket és a fényeket.

Kívülről azért elég viccesek vagyunk – Roy Andersson: En duva satt på en gren och funderade på tillvaron / Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről

2015. március 19. – írta Veres Szilárd

Az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről az emberi élet apró mozzanatain keresztül mutatja be, mennyire nevetségesen jelentéktelen, de abszurd módon vicces apró pontok vagyunk az Univerzumban, amikor nem vagyunk éppen gonoszak.