Legújabb filmjében Ron Howard demokrata nézeteit meghazudtolva igyekszik szobrot állítani a „redneck-büszkeségnek”, miközben konvencionális sikersztorija épp a leszakadó amerikai vidék társadalmi hierarchia alján elfoglalt pozíciójának konzerválása mellett tesz hitet.
A legrosszabb dolog, ami Han Solóval történhet, hogy semmilyenné teszik egy közepes űrakciófilmben. Jelentem, a Solo: Egy Star Wars-történet véghezvitte ezt a cseppet sem nemes küldetést.
Egy hideg téli este nekivágtam a város utcáinak, hogy megnézzem a nemegyszer feldolgozott Moby Dick egy újabb adaptációját, jobban mondva (a plakát szerint legalábbis) az azt inspiráló valós történet megfilmesítését, A tenger szívébent. Sosem kedveltem az alapanyagot, de gondoltam a veterán, díjnyertes rendező, Ron Howard (Egy csodálatos elme, Frost/Nixon) majd olyan oldalról közelíti meg a jól ismert történetet, ahogy más eddig nem tette, és ez majd tetszeni fog. A mozihoz érve azonban azzal kellett szembesülnöm, hogy rajtam kívül senki nem kerekedett fel a fehér bálna történetét megnézni, és csak hosszas könyörgés árán vetítették le a filmet nekem, az egyetlen vállalkozó kedvű nézőnek.
Az egyik gyártója a Disney stúdió, a rendező Jon Favreau. A film részben élőszereplős lesz, részben számítógépes animációval készül. A fontosabb mellékszerepek kapcsán Lupita Nyong'oval és Scarlett Johanssonnal tárgyalnak.
Száguldás, Ferrari, szerelem: erre koncentrál az első közönségsikerként elkönyvelhető Forma-1-film, amelyben Thor már az első jelenetekben megfekteti Margaery Tyrellt. A tempó később sem apad, folyik a pezsgő, a McLaren és a hollywoodi rivalizálás, na meg a haverzsaru-összest megszégyenítő, lezser egysoros-beköpés is.
Javier Bardem Oscar-díjas spanyol színészt választotta Ron Howard rendező Stephen King A Setét Torony című regényfolyamából készülő „audiovizuális megaprojekt" főszerepére. (MTI)
Emlékeztek még az itt éppen hónappal ezelőtt tárgyalt Fast and Furious történetére? Nos, ez a film is ugyanolyan, csak jó nők helyett ráncos bíborosokkal, gyors autók helyett poros könyvekkel és fatuskószerű főszereplő helyett… ja, az stimmel. Angyalok és démonok.