„Piszkos” Jack Reacher, egy eltékozolt legenda – Christopher McQuarrie: Jack Reacher

2013. január 8. – írta Papp Attila Zsolt

Az öntörvényű, a törvényességet belülről feszegető igazságosztó figurája tömegkulturális közhely, Charles Bronsontól Clint Eastwoodig sokan szereztek renomét a karakternek. Tom Cruise a Jack Reacherrel a legendárium újabb fejezetét szerette volna megírni – mérsékelt sikerrel.

Éjféltájt Párizsban – Frédéric Jardin: Nuit blanche / Fehér éjszaka

2012. december 10. – írta Kovács Patrik

Mind Hollywood, mind pedig a Besson-garnitúra megjegyezheti magának Frédéric Jardin nevét: a hajdan komédiákra szakosodott direktor ugyanis olyan akciódrámát rendezett, amilyenről e két műhely manapság csak álmodhat.

A törvény lencsevége – David Ayer: End of Watch / Az utolsó műszak

2012. október 17. – írta Ferenczi Szilárd

Kéttagú rendőrörs járőrözik a zömében színesbőrűek lakta külváros utcáin. Egyikük eszes, a másik beszél spanyolul. Szolgálnak, védenek, és mindezt lekamerázzák. Aztán véletlenül felingerlik a mexikói drogkartellt, azok meg vérdíjat tűznek ki a fejükre.

Egy fecske nem csinál tavaszt – Antoine Fuqua: Brooklyn’s Finest / Brooklyn mélyén

2010. április 26. – írta Szalay Dorottya

Egy sematizmusba fulladó polgárháborús akciómozit (A nap könnyei), egy lebutított, melodrámába hajló történelmi kalandfilmet (Arthur király), illetve egy valamivel sikerültebb, de továbbra is a megszokott panelekből építkező politikai thrillert (Orvlövész) maga mögött hagyva Antoine Fuqua visszatért New York utcáira, hogy 3 kilátástalan helyzetbe jutott zsaru kálváriájának bemutatásával tegyen kísérletet egy, a nagyvárosi mocskot felszínre hozó krimi elkészítésére.

Csalódás, főnév – Corneliu Porumboiu: Poliţist, adjectiv / Rendészet, nyelvészet

2009. június 6. – írta Papp Attila Zsolt

Corneliu Porumboiu Cannes-t sikerrel megjárt, a TIFF-en hatalmas ovációval fogadott Poliţist, adjectiv című új filmjének – fogalmazzunk körültekintően – minden esélye megvan rá, hogy elvigye az idei Transilvania Trófeát.¹ Egy újabb, afféle fesztiváltrófea-elvivős román film született, ami nem meglepő, ismerve a román újhullám elmúlt évekbeli – amúgy megérdemelt – diadalmenetét.

Büszkeség és balítélet – Gavin O'Connor: Pride and Glory / A zsaruk becsülete

2008. december 12. – írta Szilágyi Zoltán

Az eredetileg március közepére tervezett filmbemutatót a New Line Cinema az utolsó pillanatokban októberre napolta el. Gavin O’Connor rendező és társ-forgatókönyvíró valójában már 1999-ben nekiállt megírni a történetet Amerika újsütetű héroszairól. Lehet, hogy a rendőrös sztorik szerelmesei ez esetben jobban jártak volna, ha ez mégis dobozban marad.

Szín city – Risto Topaloski, D. Jud Jones: Film Noir

2008. november 19. – írta Dávid Ádám

Csak azért a viszonylag olcsó animáció mellett dönteni, mert a színészek túl magas gázsit követeltek maguknak, már önmagában elég kínos. Ha pedig még a címmel is azt súlykoljuk, hogy zsánerjelmezbe bújunk, de még a szándékát sem lehet fölfedezni a műfaj megújításának, akkor már össze is állt a Film Noir teljesen félresikerült, kaotikus koncepciója.

A fajgyűlölet tankönyvi anekdotái – Dettre Gábor: Tabló – Minden, ami egy nyomozás mögött van!

2008. szeptember 23. – írta Gagyi Ágnes

Négy évi készülődés és többszörös címváltozások után szeptemberben mutatta be a nagyközönségnek az Új Budapest Filmstúdió Dettre Gábor (Felhő a Gangesz felett) új filmjét. A történet Kertész Ákos tervezett regénytrilógiájának első darabján alapul, melynek címe: A gyűlölet ára.

Mi a kérdés? – ez itt a kérdés – Ben Affleck: Gone Baby Gone / Hideg nyomon

2008. április 28. – írta Hegyi Réka

Az amerikaiak nagyon kedvelik a Gone Baby Gone című filmet. A színészből rendezővé avanzsált botrányhős Ben Affleck régi rajongói mellé újakat szerzett ezzel a kissé zavaros történettel. A sok felvetett téma között ugyanis elvész az az egy mondatban is megfogalmazható lényeg, ami a film kiindulópontja vagy végkövetkeztetése lehetne.

Kié az éjszaka? – James Gray: We Own The Night / Az éjszaka urai

2008. április 7. – írta Buzogány Klára

Párhuzamok és ellentétek érdekes játéka James Gray második Aranypálmára jelölt, első César-díjas filmje, a We Own The Night. Az amerikai független filmes forgatókönyvíró-rendező harmadik munkáján Coppola filmes világa köszön vissza, ugyanakkor önkéntelenül felmerül a kérdés: nem keverednek-e bele önéletrajzi elemek is?