Kihozták a maximumot – Diósy Mihály, Mező Levente: Mohács – Világok harca

2026. október 2. – írta Kiss Tamás

Az emlékezetpolitika ingoványos, veszélyes és szüntelenül formálódó terep, amit a politikusok és a művészek mellett jó esetben a történészek is alakítanak. A Rubicon Intézet gondozásában megjelent ismeretterjesztő dokumentumfilm, a Mohács – Világok harca nemcsak a Jagelló-dinasztia rehabilitációjára vállalkozik, hanem a belső széthúzás, sikkasztás és felelősséghárító passzivitás viselkedésformáira épített nemzeti traumánk orvoslására is.

„Tetszik, nem tetszik, ez egy feminista film…” – Kolozsváron is bemutatták a Szilvássy Carola erdélyi arisztokrata asszony életútját feldolgozó filmet

2022. november 29. – írta Ferenczi Szilárd

A korfelvételek, játékfilmes betétek és szakértői véleményezések váltakoztatásával elbeszélő, történelmi jellegű dokumentumfilmek rendkívül népszerű tévéműsorok. A dokfilmek sugárzására szakosodott külföldi tévécsatornák (BBC, DaVinci, Discovery, History, Viasat stb.) ezrével gyártják ezeket.

Erdély mozgóképes öröksége – Harmadik rész: Rekonstrukció

2016. július 2. – írta

Ismeretterjesző websorozatunkban a százéves kolozsvári – és erdélyi – filmkészítés kezdeteinek eredtünk nyomába, eddig megismerkedtünk már Janoviccsal és a korai mozik épületeivel. A sorozat harmadik részében a (sajnos alig maroknyi) fennmaradt kolozsvári némafilmek helyszíneit kerestük fel, megpróbáltunk néhány beállítást rekonstruálni ott, ahol volt szerencsénk ugyanazt az épületet vagy helyszínt valamennyire érintetlenül megtalálni. És ott is, ahol nem.

Disznóvágás élőben – Paul Andrew Williams: The Eichmann Show / Az Eichmann Show

2015. augusztus 11. – írta Petz Anna

Az elmúlt évek hasonló témakörben készült filmjei után (A könyvtolvaj, Ida, Saul fia) Paul Andrew Williams legújabb alkotása is a Holokauszt máig feldolgozhatatlan emlékezetével foglalkozik. Az Eichmann Show féldokumentarista formában beszél a Harmadik Birodalom elsőszámú hóhérjának tárgyalásáról, miközben a fasizmus lélektanának feltárására is kísérletet tesz. Ugyanolyan sikertelenül, mint mondvacsinált főhősei.

Nem egy turistafilm – Joshua Oppenheimer: The Act of Killing / Az ölés aktusa

2013. június 6. – írta Jakab-Benke Nándor

Az ölés aktusa úgy sokkol, hogy nem is sokkol; egy olyan országot, rendszert mutat be, amilyenről a legelvetemültebb hidegháborús sci-fi szerzők sem álmodtak volna.

Játék a dokumentummal – Matúz Gábor: A legbátrabb város

2009. november 18. – írta Zágoni Bálint

1919 januárjának közepén, kihasználva Magyarország zavaros belpolitikai helyzetét és szétzilált katonai védelmi rendszerét, csehszlovák csapatok lépték át a két ország határaként kijelölt demarkációs vonalat. Elfoglalták a Nógrád megyei Balassagyarmatot is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kész tények elé állítva a januárban összeülő párizsi békekonferenciát, az újonnan létrehozott Csehszlovákia még délebbre tolhatja határát.

Autobiografikus vízió egy városról – Guy Maddin: My Winnipeg / Az én Winnipegem

2009. június 9. – írta Blos-Jáni Melinda

Bár Az én Winnipegem-et idén a TIFF dokfilmes szekciójában mutatták be, a legutóbbi Maddin-delíriumra a dokumentarista jelző illik a legkevésbé, és a filmszerűség (a filmes textúra értelmében) a leginkább. A címbeli Winnipeg az egyetlen biztos valóságreferencia, minden más, ami a főcím után következik, az egyes szám első személyű névmásról és a birtokos viszonyról szól.

Az idő vándora – Theodoros Angelopoulosz-portré 1.

2009. május 22. – írta Ritter György

Miután Michael Cacoyannisz a 60-as és 70-es években színvonalas mozgóképként sikeresen exportálta a Földközi-tenger túlpartjára az ógörög drámákat (Elektra, 1962; Trójai nők, 1971; és persze az örök Zorbát, 1965), átadta vezető helyét egy metafizikus kamera-töltőtollal író történésznek: Theodoros Angelopoulosznak.

Ember a magasban... és azon is túl – James Marsh: Man on Wire / Ember a magasban

2009. május 18. – írta Németh Barnabás

Ha egy filmplakáton manapság feltűnnek az egykori New York-i World Trade Center ikertornyai, az ember automatikusan a 2001-es tragédiára gondol, amely kitörölte a metropolisz sziluettjéből ezt a két csodálatos, égig érő tornyot. Bár kézenfekvő lett volna ide kifuttatni a szálakat, az Ember a magasban – nagyon okosan – még csak említést sem tesz ezen eseményről.

A szerző bosszúja – Christoffer Boe: Reconstruction / Rekonstrukció

2004. június 15. – írta Gyenge Zsolt

Magas ballonkabátos férfi lép a kávézóba, és minden kertelés nélkül kérdi a pult mellett álló elegáns szőke nőtől: Eljössz velem? Nem tudjuk, hol tartunk: egy kapcsolat közepén, vagy ez még csak az ismerkedés pillanata.