A csajom és más futóbolondok a környezetemből – Arnaud Desplechin: Trois souvenirs de ma jeunesse

2016. június 15. – írta Buzogány Klára

Arnaud Desplechin a francia mozi egyik aktuális nagyágyúja. Cannes-ba és a César-gálákra hazajár, legutóbbi filmje is nyert egy Quinazine des Réalisateurs-díjat (és nem lepődnénk meg, ha az előkészületben levő Les fantômes d'Ismaël is Cannes-ban debütálna, jövő májusban). Ennek ellenére nehéz lándzsát törni a Trois souvenirs de ma jeunesse (kb. Három emlék az ifjúságomból) mellett – de pálcát törni fölötte sem sokkal könnyebb. Nyomasztó, szívszorító, izgalmas vagy felemelően lírai pillanatok, gyönyörű képek és csodálatos zene váltakozik benne a percekre leülepedő unalommal.

Nézzük, ahogy elfolyik a tündérvér – Joe Wright: Pan / Pán

2015. október 22. – írta Németh Szabolcs Előd

Hollywoodban sportszerűen rontják meg a meséket. Eljött az ideje, hogy Pán Péterrel is babráljanak egy keveset.

A gyász démonai – Leigh Whannell: Insidious: Chapter 3 / Insidious – Gonosz lélek

2015. június 23. – írta Pernecker Dávid

Az Insidous-sorozat felett az előző két film írója, Leigh Whannell vette át az uralmat, kinek műve még akkor is a széria legjobb darabja, ha ez a kortárs horror szempontjából nézve túl sok mindent nem jelent.

A prequel sequelének hajnala – Matt Reeves: Dawn of the Planet of the Apes / A majmok bolygója: Forradalom

2014. július 15. – írta Iszlai József

A majmok bolygója számomra az egyetlen olyan franchise, amely esetében jogosnak és érdekfeszítőnek tartom, hogy hollywoodi prequellel koronázzák meg. A 2011-ben elkészült, az eredeti film előzményeire épülő történet nagy sikernek örvendett, de lezárása már akkor is kételkedően mutatott a lehetséges folytatás irányába. A narratív időrend szerint elsőnek számító film egy búcsú képsorával zár, ahol Cézár és gazdájának útja véglegesen elválik. Ez egyfajta tudatos szálbontásnak hatott az akkori forgatókönyvírók részéről, majd a retrovírus terjedésével illusztrált végefőcím ezt ugyancsak megerősítette.

Athéni vér a kamerán – Noam Murro: 300: Rise of an Empire / 300 – A birodalom hajnala

2014. március 14. – írta Papp Attila Zsolt

Akinek bejött annak idején a Zack Snyder-féle 300 vizuális orgiája, joggal reménykedhetett abban, hogy A birodalom hajnalától nagyjából ugyanazt kapja. Hát nagyjából ugyanazt is kapja, csak felturbózott változatban – és épp ez a baj.

Borzalommentes szörnyfilm – Dan Scanlon: Monsters University / Szörny Egyetem

2013. június 26. – írta Farkas István

Sokan tudjuk azt, hogy az egyetemi élet nem is olyan... szörnyű... Azonban fel kell hagynunk ezzel a meggyőződésünkkel rögtön, amint megnéztük a Szörny Egyetemet, amely bizony arról mesél nekünk, hogy egyes felsőoktatási intézmények esetében mindennaposak a borzalmak, a rettenetek. A Disney és a Pixar házasságának legújabb szörnyszülöttje akár amolyan Harry Potter-paródiaként is értelmezhető, amelyben botladozva és (majdnem) abszolút pátoszmentesen ugyan, de az ijedelmek megtestesítőinek szinkópás ritmusban alakuló karrierjei épülnek.

Dorka előtt a világ – Sam Raimi: Oz the Great and Powerful / Óz, a hatalmas

2013. március 13. – írta Buzogány Klára

A tavalyi év meseadaptációi után íme egy új film, amely végre nem a Grimm-fivérek hagyatékát piszkálja, hanem az amerikai gyermekirodalom világszerte talán legismertebb figurája, Óz, a nagy varázsló köré terít 3D-s hollywoodi fantáziaköpönyeget. Csak most arra derül fény, hogy ki is a titkozatos Óz, a csodák csodája, a hatalmas, erős és láthatatlan varázsló, és hogyan vált ő azzá, akivel majd a forgószél röpítette Dorka fog találkozni. Az a történet bontakozik ki előttünk – kissé átszínezve persze –, amelyet a Dorka által leleplezett Oz mesél el Lyman Frank Baum regényében.

Ismerős idegen – Ridley Scott: Prometheus

2012. június 12. – írta Csiger Ádám

A lassan aggastyánkorba lépő Ridley Scott legnagyobb sikeréhez, A nyolcadik utas: a Halálhoz (Alien) tért vissza a Prometheus című, nem hivatalos előzményfilmmel. A szörnyeteg több sebből vérzik, de nagyon jól tartja magát.

A másolat másolatának a másolata – Matthijs van Heijningen Jr.: The Thing / A dolog

2011. október 31. – írta Csiger Ádám

Az új A dolog kivételesen nem remake, hanem előzményfilm, alkotói bevallásuk szerint nem újraforgatni akarták John Carpenter überelhetetlen klasszikusát, hanem szalutálni előtte. Tartalmát illetően valóban prequelről van szó, formailag viszont alkotói éppoly fantáziátlanul másolják a kiszemelt filmet, mint rosszmájú földönkívülijük a balszerencsés kutatót.

A fejlődés folyamata – Rupert Wyatt: Rise of the Planet of The Apes / A majmok bolygója: Lázadás

2011. augusztus 17. – írta Iszlai József

Ha nem képregény-feldolgozások miatt, akkor valószínű, a bevált sagák és különböző sikeres szériák előzménytörténetei miatt nyavalyognék. Köztudott, hogy az államokbeli prequel-gyártás egy ugyancsak elcsépelt, filmszalagra pazarolt fanyar pszeudogondolat tömörített változata szokott lenni, ami lényegében könnyen párhuzamba hozható a pengeélen való járkálás sikertelen szellemi aktusával. A Pierre Boulle regényéből ihletett A majmok bolygóját, mint ötrészes sorozatot (nem, nem számoltam bele a Tim Burton-féle „megközelítést”) külön polcon tárolom meghatározó filmélményeim könyvtárában, és ennek előzménytörténes rebootjától enyhén szólva megszentségtelenítést vártam. Mindaddig, míg meg nem néztem A majmok bolygója: Lázadás című opuszt.