Hét szereplő szerzőt keres – Paul Haggis: Third Person

2014. július 9. – írta Ferenczi Szilárd

Egy író egy eseményből elvileg millió történetet faraghat, ám ha az illető esemény rá nézvést sorsdöntő pillanat volt, megregényesítése során minduntalan kudarcot vall. A feladat súlya alatt összeroppan a mondat, vég nélkül bújócskáznak a betűk, s a szövegszerkesztő felület csak és kizárólag közhelyes fordulatokban kíván tobzódni, konokul. Tegyük fel, hogy valamikor, nem olyan régen egyetlen félpercig figyelmetlen volt, amivel családjában mély tragédiát okozott. Ezt próbálja kiírni magából, de bármivel kísérletezik, abból nem lesz irodalom. Csupán egy filléres lányregény harsány, gyenge utánzata.

Mindent Yves-ről – Jail Lespert: Yves Saint Laurent

2014. június 4. – írta Buzogány Klára

Öt évvel a Coco avant Chanel után ismét a mozivásznakra került egy francia divatdiktátor életrajza. Ám míg az Audrey Tautou főszereplésével készült alkotás fejlődésregénye rengeteg kosztümös bájt tartalmazott, az új Yves Saint Laurent-film nem több egy száraz és szűkszavú Wikipédia-szócikkelynél.

Véletlenül eltalálták – Joel Hopkins: The Love Punch / Százkarátos szerelem

2014. április 28. – írta Kruppa Noémi

Egy elvált, középkorú pár, egy csődbe ment cég, gyémántlopás Robin Hood-módra, váratlan fordulatok tömkelege, és persze, Párizs, a szerelem városa, melynek misztikus ereje mindenkit a bűvkörébe kerít – vagyis a standard romkom alapanyagai. A sót azonban kifelejtették.

Az aragóniai kutya – Luis Buñuel-portré I.

2013. július 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Száztizenhárom éve született és harminc éve halt meg Don Luis Buñuel Portolés, a nagy filmkészítő. Bénító, nehéz feladat egy ilyen személyiségről írni, olyannyira ijesztő, mint amikor A burzsoáziában a főhősök vacsora helyett a színpadon találják magukat, közönséggel, fényekkel, és ott a zsibbasztó valóság, hogy „nem tudom a szöveget”. Azért megpróbálom.

Plágiumügyek – Brian Klugman - Lee Sternthal: The Words / Lopott szavak

2012. december 11. – írta Kovács Bea

Bradley Cooper előző életében nagy valószínűséggel valamiféle írópalánta volt, a küszködő művész szerepét ugyanis ismét rá osztották. A tavalyi, többnyire pozitív fogadtatásban részesülő Limitless után Cooper alkotói válságban stagnáló, fiatal amerikai szerzőként jelenik meg Brian Klugman és Lee Sternthal debütfilmjében, A lopott szavakban. A bonyolultnak tűnő, de inkább csak zavaros, többszörösen is keretes történet nem menekül a hollywoodi cukormáztól, csöpögős és kiszámítható, de könnyű délutáni filmként teljesen megállja helyét.

Mentsétek meg Woody Allent! – Sophie Lellouche: Paris-Manhattan / Párizs-Manhattan

2012. szeptember 25. – írta Péter Árpád

Kőkemény életműbe vágta forgatókönyvét Sophie Lellouche. Ezzel a – paradoxonba hajló – megállapítással jöttünk ki a „másfélfilmes” rendezőnő legújabb és egyben egyetlen nagyjátékfilmjéről. Az amúgy producerként tevékenykedő Sophie asszonyság ugyanis arra vállalkozott, hogy élete első, egész estére kinyújtott mozgóképsorait a pszeudo-kispolgári filmgroteszkek nagymesterének, Woody Allennek ajánlja hommage-ként.

Ártatlan viszonyok – Declan Donnellan, Nick Ormerod: Bel Ami – A szépfiú

2012. július 5. – írta Soós Tamás

Már Ejzenstein is megmondta: Maupassant-t adaptálni, ha nem is fáklyásmenet, de mininum magaslabda, hiszen a francia író filmszerű stílusa, montázsszerű mondatai egyenesen a vászonra kívánkoznak. Maupassant második regénye, A szépfiú ráadásul témájában nem is lehetne manapság aktuálisabb: főhőse Georges Duroy, aki kinézetével, vagy ha úgy tetszik, imidzsével csinál magának karriert.

Az erőszak városa – Maïwenn Le Besco: Polisse

2012. április 9. – írta Kovács Patrik

A franciák válasza a Precious – A boldogság árára és a Winter’s Bone – A hallgatás törvényére: kisrealista tereptanulmány a családon belüli bűnelkövetésről, a párizsi társadalom mélyrétegeiről, a rendőrség gyermekvédelmi munkacsoportjának magánéletéről és mindennapos harcairól. Az igazmondás délibábját hajszoló Maïwenn filmje – habár húsbavágóan valósághű – sajnos túl sokat markol, és keveset fog.

Előre a Múltba! – Martin Scorsese: Hugo / A leleményes Hugo

2012. március 1. – írta Csoma Emőke

A mára már klasszikussá vált Scorsese-mesterművek rajongójaként súlyos szkepticizmussal fogadtam a hírt, mely szerint Marty következő projektje egy 3D-s kalandfilm lesz. A jövő időt viszont mára már a jelen váltotta fel, Scorsese pedig végre megszabadított attól a negatív asszociációtól, mely szerint rögtön az Avatar jutott eszembe, ha a háromdimenziós mozira gondoltam.

Tarr-premier Párizsban

2011. november 29. – írta a szerk.

Holnaptól vetítik a francia mozik Tarr Béla A torinói ló című filmjét. A világhírű magyar filmrendező ma este személyesen részt vesz a premier előtti díszbemutatón Párizsban. Franciaországban elsőként nagyszabású retrospektív keretében Tarr teljes életművét bemutatja a Pompidou Központ decemberben. (Magyar Filmunió)