Manipulálni Amerikában – David Mamet: Henry Johnson

2025. augusztus 21. – írta Lubianker Dávid

David Mamet több mint tíz év kihagyás után tért vissza a rendezéshez, hogy folytassa cinikus értekezéseit a férfidominanciáról és az amerikai álom hanyatlásáról.

Testről és lelkekről – Dag Johan Haugerud: Szex, Szerelem, Álmok trilógia

2025. július 22. – írta Fazakas Lehel

Szex és szerelem, valódi vagy elképzelt – Dag Johan Haugerud emberi kapcsolatokat körüljáró trilógiájában skandináv minimalizmussal és tűpontos társadalmi érzékenységgel veszi elő a szerelem ősrégi témáját, hogy valami újat adjon hozzá az érzelmi infláció és a megoldatlan kortárs szerepkrízisek tükrében.

Szövegmágia – Hamagucsi Rjúszuke: Drive My Car / Vezess helyettem

2022. február 2. – írta Gyöngyösi Lilla

Mennyi elfojtott érzelem és ki nem mondott gondolat fér bele egy tűzpiros autóba? A Cannes-ban többszörösen díjazott, japán Oscar-nevezett Vezess helyettem felszabadító összefüggéseiért meg kell harcolnunk, de minden perc megéri.

A jelentés elveszett – Sofia Coppola: On The Rocks

2020. november 26. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Sofia Coppola legújabb moziját talán valamiféle könnyed szerzői műfajfilmnek szánhatta, de sajnos egyik tekintetben sem váltja be az ígéreteit: műfajfilmhez képest túlságosan sovány a cselekménye, szerzői mozihoz képest pedig kevés a lényegi tartalom és a stílus.

Életed leghosszabb filozófiaórája – Cristi Puiu: Malmkrog

2020. március 9. – írta Gyöngyösi Lilla

Öt arisztokrata három és fél órán keresztül vitázik (vallás)filozófiáról egy főúri kastélyban, franciául: Cristi Puiu új kosztümös filmje, a Malmkrog rengeteg gondolatot ébreszthet a türelmes nézőben, miközben gyakorlatilag nézhetetlen.

Senkinek sem való vidék – Ridley Scott: The Counselor / A jogász

2013. november 19. – írta Pernecker Dávid

Távolról szemlélve úgy tűnik, mintha A jogász egy lenne Ridley Scott két szuperprodukció közt megejtett halkabbra hangolt ujjgyakorlatai közül. Azonban A jogász sokkal inkább közelít a Thelma & Louise lassú tűzön keményre főtt fatalizmusához, mint a Trükkös fiúkhoz. A rendezői korpusz műveihez mégis kár hasonlítgatni, ugyanis A jogász nem kifejezetten Ridley Scott filmje. Scott jelen esetben csupán alázatosan és precízen vászonra vitte a forgatókönyvíróként debütáló Pulitzer-díjas Cormac McCarthy szövegét. Ez a megfelelő szó – „szöveg” – mivel McCarthy szemmel láthatóan életében nem látott még forgatókönyvet belülről.

A húzás ideje – ifj. Florin Piersic: Killing Time

2013. március 8. – írta Ferenczi Szilárd

Egy üres nézőtér roppant nyomasztó élmény, különösen ha a rajtam kívül senkinek vetített film úgy edz a közepesen jó végkifejletre, hogy hetvenvalahány percen keresztül, szuszogósan meg-megtorpanva, egyik mélypontról a következő, mélyebb pontra küzdi, nyomja, döngöli pár amerikai forrásból összekalapált, vékonyka cselekményét. Mindeközben pedig másra alig terjedő figyelemmel összpontosít a krimikben javarészt használatos eszközök közül egyetlenegyre, a késleltetésre. De arra aztán nagyon.