Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén – Ryan Murphy: Feud / Viszály

2017. december 1. – írta Buzogány Klára

A Feud igazi ínyencfalat Hollywood rajongói számára: két fantasztikus színésznő alakít benne két hajdan volt, szintén fantasztikus színésznőt, akiknek a legendásan rossz kapcsolata remek jellemrajzok és színészi alakítások által vált most ki empátiát, némi nevetést és nyer egyúttal magyarázatot is.

Archetipikus – Mundruczó Kornél: Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv

2010. szeptember 13. – írta Ritter György

Az idei cannes-i repertoárba is beválogatott Mary Shelley-parafrázis látszólag Mundruczó Kornél színházi produkciói filmes újrahasznosításainak egyike. Az eredetit, a két évvel ezelőtti POSZT-on (Pécsi Országos Színházi Találkozó) díjazott Frankenstein-tervet bő plasztikázás után ültette vászonra, ráadásul úgy, hogy eddigi életművének fő stílusjegyeit is belesűrítette filmjébe. Minden itt van, amit az Afta óta megszoktunk tőle, éppen csak Tóth Orsi hiányzik.

Bruce vagyok és lódítani akarok – Bruce Campbell: My Name Is Bruce

2009. március 5. – írta Jakab-Benke Nándor

Úgy látszik, divatja van a nem szabványos, önvallomásos, vadul önreflexív „autobiopic” színészfilmeknek. Van Damme őszinteséggel kacérkodó gyónása után most Bruce Campbell mesél saját magáról, saját maga által. De míg az előbbi egy tágabb, emberi kontextusból szemlélte, szemléltette saját magát, Bruce nem is nagyon akar kilépni a saját maga keretéből.

A DVD-korszak donquijotéi – Michel Gondry: Be Kind Rewind / Tekerd vissza, haver!

2008. október 28. – írta Jankovics Márton

A Tekerd vissza, haver! Michel Gondry eddigi legkonvencionálisabb alkotása, ami azért meglepő, mert egyben a legönreflexívebb is. Gondry életében ugyanis elérkezett az a pillanat, amikor magáról a filmkészítésről forgatott filmet. És ahogyan ilyenkor egyes alkotók hajlamosak saját művészi hitvallásukkal átitatni a film minden percét, a bohókás francia mester esetében sincs ez másképp.