Mostanában viszonylag sok trashnek kikiáltott film jutott el szélesebb közönséghez, gondoljunk csak a Hobo with a Shotgunra vagy az Iron Skyra. És bár mindkettő kifejezetten szórakoztató, egyiknek sem sikerült kultfilmmé válnia, ami valahol célja volt a filmeknek. Ugyanígy nem sikerült ez Bobcat Goldthwait-nek sem, de a zseniális, szinte költői nevű direktor filmje mégis jobban megragad majd a nézőkben.
Elavult képzetnek tűnik, hogy a szuperhős nem lehet más, csak kigyúrt testű és mélyen elhivatott polgárőr. Míg Hollywood a nagybecsű történetek drámai gyökereit nyiszálja, és igyekszik gyermekbaráttá tenni marcona igazságosztóit, addig a függetlenek világában már a kockásinges-bakancsos kisember ölti magára házilag varrt maskaráját, hogy önös érdekből üzenjen hadat a szervezett bűnözésnek.
Ami cool, az cool. Ha Michael Caine egyszer megigazítja nyakkendőjét, felölti morcos brit arckifejezését, és elindul seggberúgni a rosszfiúkat, akkor hiába a maga mögött hagyott 77 év, garantáltan minden néző elolvad a lőporszagú vendetta okozta gyönyörűségtől.
