Képek és önarcképek – Ana Lungu: Autoportretul unei fete cuminți

2015. szeptember 28. – írta Nagy Boglárka

„A kamera távol van a szereplőktől és a mozdulatlansága adatgyűjtésre ösztönözi a nézőt.” Az Egy jókislány önéletrajzát az idei TIFF-en láttuk, és most a mozikba is került.

„Jézus Krisztus zsidó volt” – Agnieszka Holland-portré

2012. november 28. – írta Csiger Ádám

Agnieszka Holland nem pusztán az egyik legsikeresebb kortárs női rendező, a pályája is megérne egy életrajzi filmet.

„Ha tényleg engem akar, majd felhív. És fel is hívott.” – Interjú Valdís Óskarsdóttir izlandi vágó-rendezővel

2011. július 7. – írta Csoma Emőke

Valdís Óskarsdóttir csodálatra méltó jelenség, aki megfeszített munkával és önerőből lépte át Izland határait, hogy aztán sikereivel hazája hírnevét színesíthesse. Vágóként komoly sikereket tudhat magáénak, az utóbbi években pedig azt is bebizonyította, hogy a nőknek nemcsak a vágószobában, hanem a rendezői székben is érdemes csücsülniük. Valdíssal a 10. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettem egy hangos kávé mellett.

Szakadj meg, szív! – Jane Campion: Bright Star / Fényes csillag

2010. december 29. – írta Kovács Patrik

A költő-életrajzban (Egy angyal az asztalomnál) és a kosztümös koridézésben (Zongoralecke, Egy hölgy arcképe) egyaránt járatos Jane Campion látszólag nem kockáztatott sokat, amikor az angol romantika lángeszű poétafejedelme, John Keats utolsó éveit csomagolta cellulózba. Azonban ahelyett, hogy igyekezne a nyomorgó zseni veséjébe látni, inkább szenvelgő hősszerelmest farigcsál belőle, aki szelíden nyúlik el a széplelkű varrólányként halálosan egysíkú Abbie Cornish párnás ölén. Szecessziós-romantikus nyáltenger a javából.

A nők, akik túl sokat tudtak – A szebbik nem a rendezői székben II.

2010. április 10. – írta Csoma Emőke

Az előző részből megtudhattuk, hogy a kezdetek kezdetén még nem is számított extrém dolognak az, ha egy nő filmet rendezett, valamint azt is, hogy a filmkészítés iparosodásával időközben ez teljesen megváltozott. Ebben a részben megismerkedhetünk Európai filmes női pionírjaival, valamint a rendezőnők mai helyzetére is vetünk egy pillantást.

A nők, akik túl sokat tudtak – A szebbik nem a rendezői székben I.

2010. április 7. – írta Csoma Emőke

„Egyszer meghívtak egy lányiskolába előadást tartani, és amikor végeztem a beszédemmel, a 30 lányból 29 máris filmrendező akart lenni.” – számolt be élményeiről¹ a Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! rendezője, Beeban Kidron. Néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a filmkészítés gondolata ilyen vaskosan megragadja a női lelkeket, nőként filmet rendezni pedig olyan volt, mintha önkéntesen, meztelenül vonultak volna be a harctérre.

„Ha nő vagy, soha ne viselj szoknyát forgatáson!” – Rövid beszámoló egy rövidfilmes workshopról

2008. október 14. – írta Bakó Kincső

Very Short Films Workshop – a Német és a Francia Kulturális Központ új projektjét szeptember 29. és október 10. között rendezték meg Kolozsváron. A terv szerint a három francia rendező előre megírt forgatókönyveik alapján készít filmet három magyarországi operatőrrel, három németországi hangmérnökkel, romániai vágókkal, kameraaszisztensekkel és világosítókkal.

Tapéták, művirágok és egyéb hétköznapi hangulatok – Beszélgetés Kocsis Ágnessel

2006. március 15. – írta Margitházi Beja

Filmjének szemlés bemutatói után, Kocsis Ágival két díjkiosztó között beszélgettünk: néhány nappal azután, hogy a Friss levegő megkapta a legjobb elsőfilm díját a Filmszemlén, és néhány órával azelőtt, hogy a Diákzsűritől átvette volna az elsőfilmes különdíjat.

Egy ötven láb magas nő Hollywoodban – Kathryn Bigelow portréja

2005. szeptember 15. – írta Varró Attila

Női rendezők a nyolcvanas évek előtt szinte alig fordultak elő, sőt, azóta is csak kifejezetten ritkán jutnak saját filmhez Belső-Hollywoodban – ráadásul előtte más téren jelentős sikereket kell elérniük, hogy végre a direktori székhez engedjék őket. A fővonulat egyik ágát az alapvetően szerelmi vígjátékokra kárhoztatott exírók jelentik (Nora Ephron, Susan Seidelman), míg a másik vonal a sikeres színésznőkből áll, akik a kötelező romantikus komédiákon túl (Penny Marshall, Diane Keaton) szívesen kamatoztatják kőkemény drámai alapanyagokban egyéb irányú tehetségüket, akár van nekik (Jodie Foster), akár hiányzik (Barbra Streisand).

Interjú Julie Delpyvel

2004. szeptember 15. – írta Zágoni Bálint, Virginás Andrea, Szuszámi Zsuzsa

A fiatal francia színészgeneráció képviselője, mindannyiunk kedvenc nővé érő kamaszlánya a Napfelkelte előtt (Before Sunrise) címû filmből. Julie Delpy a 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál vendége volt, miközben tárgyalásokat folytatott készülő filmjéről is. Amelyet ő írt és rendez, és amelynek a főszerepét is ő játssza. Aki nem más, mint Báthory Erzsébet.