A musical műfajtörténete és Bob Fosse Kabaréja

2001. október 15. – írta Hollósi Laura

Az, hogy a filmhez kezdettől fogva társult a zene, valószínűleg nem véletlen. A zene ugyanis képes arra, hogy fokozza a filmes élményt azáltal, hogy érzelmi többletet nyújt a nézőnek, és gazdag asszociációs képzeteket indít el benne. Mindezeken kívül olyan szubtilis dramaturgiai lehetőségeket rejt, amelyeket a film formanyelve mára már igen rafináltan képes hasznosítani.

A suspense-tól a sokkig – A horror története 2/2.

2001. szeptember 15. – írta Pápai Zsolt

A Universal 1941-ben Lon Chaney, Jr. főszereplésével realizált, a melodrámával kokettáló és börleszkízű jelenetekben bővelkedő Farkasember című produkciója mely a vérfarkas-filmek valamennyi, mára a hasonló jellegű opusok sablonná süllyedt elemét csatasorba állítja bevételeivel igazolta, hogy a horror, a 30-es évek második felének uborkaszezonja után ismét nagy üzlet.

Fekete alakok, sötét háttér előtt – A horror története 2/1.

2001. augusztus 15. – írta Pápai Zsolt

Kevés műfaj van a filmművészetben, mely akkora örökséget és oly kiterjedt családfát mondhat magának, mint a leglenézettebbek közé tartozó horror; a pornó mellett nincs még egy zsáner, amely ennyire megvetett lenne, ugyanakkor kevés olyan akad, mely ennyi rajongóval bírna: a mozitörténet legalantasabbnak bélyegzett műfaja egyben a legnépszerűbbek egyike is.

A posztmodern showbohóc – Természetfilmek az ezredfordulón

2001. augusztus 15. – írta Mihály István

„Hajsza és menekülés”, „Gyönyörű és halálos”, „A természet lélegzetelállító katasztrófái”, „A természet erőpróbái”, „Szépség és borzalom, látványosság...” – a videokazettán hozzáférhető posztmodern természetfilm hónapokon át futtatott tévéreklámja mintha a Schwarzenegger-mozik előzeteseinek retorikáját, stílusát, világképét idézné.

Szellemek a gépben, avagy a mélység ritka – A sci-fi története 4/4. (1977–1999)

2001. június 15. – írta Varró Attila

A vén műfaj a rendelkezésére álló ismereteket továbbgondolva létrehozta történetének legösszetettebb kései klasszikusait (Szárnyas fejvadász, Akira, Videodrome), miközben minden társánál nagyobb közönséget vonzott óriás költségvetésű szuperfilmekkel.

Irány az Id – A sci-fi története 4/2. (1939–1969)

2001. április 16. – írta Varró Attila

1939-től Európa egy minden képzeletet felülmúló fantasztikus történet színhelye lett, öt keserves esztendőre. Anti-utópiába illő diktátorok küldik egymás ellen szuperfegyverekkel ellátott csapataikat, gigászi küzdelem zajlik az óceánok fenekén és London felett, miközben titkos katonai laboratóriumok mélyén megszületik a század második felét döntő módon meghatározó két találmány: a számítógép és az atombomba.

Metropolis árnyékában – A sci-fi története 4/1. (1895–1935)

2001. március 15. – írta Varró Attila

Egyetlen filmműfajt sem olyan bonyolult pontosan körülhatárolni, mint a science-fictiont: minden enciklopédia, filmtörténeti összefoglaló, lexikon más-más megközelítésből próbál fogást találni a monstrumon, amely gyakorlatilag egyidősnek nevezhető magával a filmmel.