Spagetti-twister – Phil Lord, Chris Miller: Cloudy With A Chance Of Meatballs / Derült égből fasírt

2009. október 6. – írta Harmat Eszter

A gazdasági világválság kellős közepén szívet melengető egy olyan hely, ahol hot-dog esik víz helyett, térdig gázolunk a fagyiban, és tényleg kolbászból van a kerítés. De még egy animációs filmben sem hullik az ölünkbe csak úgy a közepesen átsütött marhasteak: itt is látnunk kell, hogy a túlzásba vitt fogyasztás nem marad büntetlenül, előbb-utóbb beüt a krach: derült égből támad a fasírt, avagy a jólét visszavág.

Hóban, fagyban, unalomban – Jonas Elmer: New In Town / Miért éppen Minnesota?

2009. május 5. – írta Harmat Eszter

Emlékszünk még szegény jó Fleischman doktorunkra, akit a világ végétől északra fekvő alaszkai kisvárosba száműzött a balsors, hogy ott gyógyítsa a félbolond, ellenállhatatlanul különc figurákat? Na és a végeláthatatlan évődésére Maggie O’Conell-lel?

Bruce vagyok és lódítani akarok – Bruce Campbell: My Name Is Bruce

2009. március 5. – írta Jakab-Benke Nándor

Úgy látszik, divatja van a nem szabványos, önvallomásos, vadul önreflexív „autobiopic” színészfilmeknek. Van Damme őszinteséggel kacérkodó gyónása után most Bruce Campbell mesél saját magáról, saját maga által. De míg az előbbi egy tágabb, emberi kontextusból szemlélte, szemléltette saját magát, Bruce nem is nagyon akar kilépni a saját maga keretéből.

Mint a hal a vízben – Rowan Woods: Little Fish / Kis hal

2007. február 15. – írta Patrubány Csilla

Vajon az aranyhalnak ki teljesíti a három kívánságát? És mit kívánna, ha egyszer rajta lenne a sor, kivételesen?

Az atya és a fiú nevében – David Cronenberg: A History of Violence / Erőszakos múlt

2006. február 15. – írta Valuska László

A moziból kifelé jövet zsolozsmaszerűen mormolok Cronenberg-filmeket, jeleneteket, csontból készült pisztolyt, átalakuló testeket és bélből gyúrt metaforákat: a hiány a legfontosabb alakzata ennek a filmnek, folyamatosan emlékeztet, miért is szeretem (múlt időre még nem áll rá a kezem) a filmjeit.

Homokvárat építeni... – Vadim Perelman: House of Sand and Fog / Ház a ködben

2004. november 15. – írta Kolumbán Kinga

Az Oscarok alkalmával mindig akad egy pár olyan film, amely szerényen húzódik meg a nagy nyerteseket mögött, de amelyeket mindenképp érdemes megnézni. Hollywood mostanában nem egy „lázadó fiatalembernek” engedi meg, hogy megnyilvánuljon a nagy stúdiók pénzén (például Alejandro Gonzáles Iñárritu, akinek a 21 gramm című filmjéhez gyakran hasonlítják a Ház a ködbent).

A hervadó virágok merész ötlete – Nigel Cole: Calendar Girls / Felül semmi

2004. május 15. – írta Zágoni Bálint

A yorkshire-i Rylston és Vidéke Nőegylet tagjai számára a csütörtöki nap az együttlétet jelenti, meghitt közös énekeket és építő jellegű előadásokat. Az utóbbi időben például a brokkoli termesztéséről esett szó, emellett az érdeklődők diafilmen követhették végig egy idős házaspár nyaralásának főbb momentumait, kezdve a két repülőjegy közeli fényképével. Annié (Julie Walters – Billy Elliot) is részt vesz ezeken az összejöveteleken, és barátnőjével, Chrissel (Helen Mirren – A Szakács, a Tolvaj, a Feleség és a Szeretője; Gosford Park) hol végigaludva, hol végignevetve ülik végig az érdekfeszítőnek nem mondható estéket.

Pralinéterápia – Lasse Hallström: Chocolat / Csokoládé

2001. július 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Lasse Hallström Csokoládé című alkotása egy burgundiai kisvárosban játszódik, ahol az élni tudó asszony, és az élni nem merő polgárság vívja meg mindennapos küzdelmeit, s mert a főhősnő a maga oldalán tudja a csokoládét, nyer. Győzelmét csupán a böjtidőszak késlelteti, ezalatt ugyanis a polgárok jelentős része önmegtartóztató életet él.