Szenvedély és pénz, megint a régi nóta – Hossein Amini: The Two Faces of January / Kétarcú január

2014. július 3. – írta Papp Attila Zsolt

Akár azt a címet is adhattam volna ennek az írásnak: A régi vágású thrillerek diszkrét bája. A Kétarcú január nem akar többet mutatni, mint ami a lényege, azt viszont nagyon korrekt, profi és szerethető módon teszi. Soha rosszabb filmélményt egy fáradt nap után.

24. Európai Filmdíjak – Lars von Trier távollétében tarolt a Melankólia

2011. december 8. – írta Kriston László

Oscar-áthallások tarkították a berlini Tempodrom arénában december 3-án megrendezett díjkiosztó gálát: a hollywoodi aranyszobor után Susanne Bier és Tom Hooper felmarkolta az Európai Filmakadémia ezüstös trófeáját is.

Imbolygó haláltánc – Lars von Trier: Melancholia / Melankólia

2011. október 13. – írta Csoma Emőke

A depresszió makacs és valójában kezelhetetlen dolog. Nemcsak a szenvedő alany életét keseríti meg, hanem igazából mindenkiét, aki kapcsolatban áll vele – ezért az ember a legrosszabb ellenségének sem kívánja, hogy ilyen állapotba kerüljön. Ám mégis van valaki, akinek soha nem szabadna kigyógyulnia belőle. Ez pedig Lars von Trier.

Májustól forgatja új filmjét Koltai Lajos

2011. január 24. – írta a szerk.

Májusban, valószínűleg Németországban kezdi új filmje, a Treehouse forgatását Koltai Lajos rendező-operatőr. A „nyári történet" főszereplője az Oscar-díjas Jeremy Irons, az amerikai Kirsten Dunsttal pedig még tárgyalnak. (MTI)

Sütemény és vérpad… – Sofia Coppola: Marie Antoinette

2007. május 15. – írta Sándor Anna

Az osztrák Maria Antoinette az egyik legellentmondásosabb francia uralkodóként szerzett magának hírnevet. Számtalan történelmi pletyka szól mértéktelen költekezéseiről, alattvalóival szembeni érzéketlenségéről, s hogy végül az ő botrányai vezettek a forradalom kitöréséhez.

Filmgyilkos szüzek – Sofia Coppola: The Virgin Suicides / Öngyilkos szüzek

2001. szeptember 15. – írta Zágoni Balázs

Nem könnyű Valakinek a fia, lánya lenni. A filmes világban ez óhatatlanul azzal jár, hogy az embert Valaki fia-lányaként emlegetik, apjához mérik, átörökölt művészi hajlamokat, fogásokat, stílust keresnek filmjeiben (fránya kritikusok és esztéták). Másfelől a Valaki fia (jelen esetben lánya) vagy vállalja a családfát abban a reményben, hogy a Valaki családnév hallatán majd őrá gondol az utókor (lásd Mozart), vagy látványosan a külön utakon indul el.