Aki eddig úgy gondolta, hogy örök barátságok, felejthetetlen élmények és az életünket megváltoztató felismerések csak Csodaországban születhetnek, az nagyot téved: elég Las Vegasba utaznunk – legalábbis Todd Phillips legújabb filmjének tanúsága szerint.
Uruguayi–argentin–német–spanyol játékfilm: ez a kombináció egyből felkelti az érdeklődést, hiszen gyökeresen különböző kultúrák, temperamentumok keveredését takarja. Kedves, lassú, ugyanakkor elragadó film, amely megfelelő ráhangolódással nagyszerű élményt nyújt.
Hogyan lehet szeretni tizenkét (plusz egy) kleptomániást? Úgy, hogy adott ponton (szinte) mindent visszaszolgáltatnak, filmünkben a francia impresszionista festményektől egészen a mobiltelefonig. Aztán meg ott az a vagányság, amiből ezek a negyvenes főhősök nem szenvednek hiányt. A végeredményhez hozzátartozik az EU rendőrségének (?) a lejáratása és még n dolog, ami ma Európából látszik, kellőképpen felületesen bemutatva.
Vannak olyan filmek, amelyekről nehéz beszélni az uralkodó, esztétizáló filmes közbeszédben (ezzel az indítással ez a mondat is rögtön érvényét vesztette). A közbeszéd művelőin értsük azokat, akik nem igazán szeretnek elmenni késő este egy multiplexbe „csak úgy", a szórakozás kedvéért. Pedig az Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét (miért kell ezt a magyar címet adni?) ilyen film: önfeledt szórakozást kínál, rögtön az első képkockákkal kellemes viszonyt alakít ki a nézővel.
A nemzeti legendárium őriz egy történetet, mely szerint a Romhányi József (többek között a Kérem a következőt szövegírója) által magyarított Flintstone-szövegkönyvet a Hanna-Barbera producerpáros annak idején visszavásárolta, mivelhogy szellemesebbnek bizonyult az amerikai eredetinél. Ami igaz, az igaz: a Flintstone-rajzfilmek soványka történeteinek humora meglehetősen harmatgyenge.