Álltál már valaha egy akvárium óriási üvegfelülete előtt, belefeledkezve a túloldal masszív víztömegében kavargó halak sokaságába? Ha esetleg gyerekként és egy nagyszabásúbb akvárium, mondjuk egy óceanárium hatalmas, változatos életközösséget bemutató tengerdarabkája előtt élted meg ezt a pillanatot, akkor nagyon fogod érezni ezt a filmet. Érteni nem biztos.
2014 őszén, nagyjából egy évvel a Szél támad (Kaze Tachinu) című film amerikai mozibemutatója után, a Pixar rendezője és kreatív vezetője, John Lasseter fellépett a Ray Dolby amfiteátrumának színpadára, hogy átadja az Oscar-életműdíjat Hayao Miyazaki japán rendezőnek. Mielőtt átnyújtotta volna a szobrocskát, így méltatta Miyazaki életművét és annak hatásait: „Az animációs film a mozi kezdeteivel egyidőben indult történetében két olyan figura van, akit e művészethez való hozzájárulása mindenki más fölé helyez. Az egyikük Walt Disney, a másikuk pedig Hayao Miyazaki.”
„Miya-san legnagyobb baja, hogy minden egyes művével a világot szeretné megváltani, le sem ül a rajzasztalához úgy, hogy ne jelen korunk valamelyik égető problémája lebegjen szeme előtt.” Mamoru Oshii, a japán rajzfilmgyártás egyik oszlopos tagja 1995-ben hozta meg ezt a gunyoros ítéletet nemzete legismertebb animációs művészéről, az idén 61 esztendős Miyazaki Hayao-ról.
