Erdélyi magyar alkotó riportfilmje kapott nemzetközi elismerést

2022. április 14. – írta a szerk.

A román tévé temesvári adásának alkotója, Keresztes Péter kapta az Európai Regionális Televíziók Szövetsége (CIRCOM) egyik különdíját A háborúban nincs jó búcsú című riportjáért.

Transzfilmánia 16. – Darkest Hour / A legsötétebb óra; The End of the F***ing World

2018. január 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Ez olyan, amilyen: másmilyen aligha lehetne. Kicsit más szemszögből A legsötétebb óráról. Na meg egy jó kis, tinikről, de nemcsak tiniknek szóló sorozatról.

Naptártól független állandó fagy – Kovács András: Hideg napok (1966)

2017. április 8. – írta Ferenczi Szilárd

A könyörtelenül múló idő, a történelmi véletlen és a sorsszerűség együtt annak érdekében léptek fel most, hogy Kovács András sajnálatos elmúlása kapcsán újból aktuális legyen beszélni a Hideg napokról. A film, és nyilván az alapját képező Cseres Tibor-regény is a magyar modernista hullám két kiemelkedő alkotása, ám az egyéni és kollektív háborús felelősség politikai mondanivalója mellett olyan formanyelvi újítást is jelentenek, amely túlterjed a keretek közé szorítható élménynél.

Milyen mély a Nyúlbélák ürege? – Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr! (1969)

2016. november 25. – írta Kriston Attila

Sokféleképpen lehet a háborúról, vagy éppen annak hatásairól értekezni. Megmenthetjük Ryan közlegényt, kacaghatunk a 22-es csapdáján, rácsodálkozhatunk Hans Landa kegyetlenül eszes eszmefuttatásaira, vagy éppen élvezhetjük a napalm szagát korán reggel. Lehet szomorúan, drámaian, véresen, vidáman, szívbemarkolóan vagy naturalistán. Vagy esetleg megnézhetjük, hogy mit művel az emberrel, mint ahogy teszi ezt A szarvasvadász, a Rambo (szigorúan az 1. rész), vagy éppen az Örkény-Fábri-Latinovits trió és az Isten hozta, őrnagy úr!

Út a tébolyba – Francis Ford Coppola: Apocalypse Now / Apokalipszis most

2007. június 15. – írta Jakab-Benke Nándor

Az Apokalipszis most egy vietnami háborús film. Ugyanakkor egy Joseph Conrad-adaptáció is. De mindenekelőtt útifilm. Nemcsak a szó szoros, filmen látható értelmében, amint a főhős a Nung folyón hajózik felfele, hanem a szó fausti, pokoljárás-értelmében, utazás az emberi elme legsötétebb bugyrai felé. Ezt az utat nemcsak a főhős és vele a néző teszi meg, hanem a stáb is, több hónapos, emberpróbáló forgatási pokoljárásában.

Popcorn sok szósszal – Ridley Scott: Black Hawk Down / A Sólyom végveszélyben

2002. április 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

A háborús filmekre mostanság jellemező gyomorkavaró naturalizmust talán a Ryan közlegény megmentése tette kötelezővé. Ami pedig a Pearl Harborban nézhető, az is inkább a csatahajók felkavaró elsüllyesztése némi hazafisággal fűszerezve. Nyílt sebekben való vájkálás, gránátok esztétikus pusztítása az emberi húsban, fülsértő fegyverropogás – foglalhatnánk össze az új, dokumentumokra alapozott háborús filmek ismérveit. A Sólyom végveszélybent e tekintetben nem lehet elmarasztalni, már-már orvosi részletességgel mutatja be a Szomáliában elesett 19 élkatona halálát (nem beszélve az ezer helybéliről).