Nem a te hibád! – Gus Van Sant: Good Will Hunting (1997)

2020. november 7. – írta Kriston Attila

Milyen arányban van szerepe a genetikának és a neveltetésnek egy személyiség kialakulásában? Mennyire határozzák meg az egyén lehetőségeit születésének és gyermekkorának körülményei? Mit kezdhetünk a gyermekkori traumáinkkal, vagy akár azokkal, amik később, felnőttként érnek minket? Ki lehet-e törni a gyermekkorunk által meghatározott szerepkörökből, képesek leszünk-e felnőni a „feladathoz”? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a Good Will Hunting. 2020-ban néhol nem túl politikailag korrekt módon, jó sok sztereotípiával, mégis olyan nagy szívvel, ami miatt kénytelenek vagyunk mindezeket elnézni neki.

Berlin infinit – 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2018. február 15-25.

2018. február 28. – írta Bartal Dóra

A 68. Berlinálén megnéztük a magyar és a román filmtermést, de könnyedén összeállíthattunk magunknak egy női tapasztalatokat feldolgozó tematikus blokkot is, amiből egyelőre csak az biztos, hogy a Metoo-mozgalomra komplex és ellentmondásos válaszok érkeztek.

Új, mindeddig ismeretlen Hitchcock-cameókra bukkantak

2017. április 1. – írta a szerk.

Amerikai filmekhez forgatott, de a végső verzióba végül be nem vágott filmdarabkákon fedezte fel a mester jellegzetes, pocakos alakját két filmtörténész, aki különböző filmklasszikusok DVD- és BluRay-kiadásaihoz keresett bónuszanyagokat a stúdiók vágószobáiból, nyersanyagraktárából.

A be nem váltott ígéret filmje – Gus Van Sant: Promised Land / Ígéret földje

2013. március 4. – írta Veres Szilárd

Matt Damon megint jegyzett egy filmet forgatókönyvíróként, és hiába csinálta meg a nehezét, a végén olyannyira elszúrta, hogy hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a Good Will Hunting is sokkal inkább Ben Affleck érdeme, mintsem az övé.

Bosszúról bosszúra – Farhad Safinia: BOSS

2012. február 29. – írta Ferenczi Szilárd

Számtalan, a hatalomhoz eszelősen ragaszkodó őrült tanyázott már a történelemben, filmen, olvasmányainkban ahhoz, hogy a kanapéról régi ismerősként üdvözöljük Thomas Kane-t, a Boss című sorozat kulcsfiguráját. Azonban ha úgy hittük, ránézésre azonosítani tudjuk már az ilyen alakok indíttatásait, cselekvési irányát, apró és nagyszabású játékterveit, Chicago dramatizált polgármestere lépten-nyomon kibabrál a bennünk bölcsen bizakodó mozgóképi látnokkal.

A rendkívüliség hagyományos dicsérete – Gus Van Sant: Milk

2009. február 25. – írta Pálos Máté

Úgy látszik, a filmek stílusa menthetetlenül hasonul a főhős tevékenységéhez: a közéleti személyiségeket, politikusokat középpontba állító biopic-ek stílusjátékok helyett a tárgyilagossághoz és dokumentarista hangvételhez vonzódnak. Gus Van Sant kísérletező kedvű alkotások után (Gerry, Elefánt, Az utolsó napok) egy életrajzi filmmel próbál beférkőzni az akadémia kegyeibe.

18+ besorolást kapott a Milk Romániában

2009. január 28. – írta a szerk.

A 18+ kategóriába sorolta a Romániában a filmeket besoroló illetékes bizottság Gus Van Sant filmrendező többszörös Oscar-jelölt filmjét a Milk-et, amely egy meleg politikus élettörténetét dolgozza fel.

A tettes gördeszkát cserél – Gus van Sant: Paranoid Park

2008. május 12. – írta Virginás Andrea

Egy legalább két méter átmérőjű betongyűrűben néhány gördeszkás köröz, jobbára félhomályban, egyre közelebb gördülve a gyűrűt lezáró csillag alakú rácshoz. A kép videósan tompa, az arc nem kivehetőek, háttérben az urbán mocsár, sivatag, dzsungel. A történet – akárcsak a fenti képsor – túl lírai, hogy durván belédtaposson. Ahhoz viszont túl pőre, hogy elandalodj.

Rokkendroll klisé – Gus Van Sant: Last Days / Az utolsó napok

2006. június 15. – írta Libor Anita

Gus Van Sant úgynevezett Halál-trilógiája három filmet foglal magában: a 2002-es Gerryt, a 2003-as Elefántot, és a legutolsó, 2005-ös Last Dayst.

Élet(halál)-képek egy amerikai iskolából – Gus van Sant: Elephant / Elefánt

2004. október 15. – írta Ilyés István (Iván)

Az Elefánt című film témája egy megtörtént esemény köré szerveződik. 1999-ben két kamasz fegyveresen behatolt egy iskolába Coloradóban, és megölte tizenhárom osztálytársukat. Michael Moore dokumentumfilmes formában (Kóla, puska, sültkrumpli) már feldolgozta a Denver környéki iskola történetét. Gus Van Sant filmje éppen az elbeszélés megformálásában, a fikcionálási módban különbözik radikálisan Moore filmjétől.