Gladiátor-folytatást rendez Ridley Scott

2018. november 2. – írta a szerk.

Ridley Scott az Oscar-díjas Gladiátor (Gladiator) folytatására készül, a forgatókönyvet a Top Gun: Maverickel is megbízott Peter Craig írja.

Vulkános-szandálos csinnadratta – Paul W.S. Anderson: Pompeii / Pompeji

2014. február 24. – írta Sándor Anna

Havas Jon talpig mellkasban és bőrben – ugrott be a bemutató előtti napokban. A trailer alapján úgy nézett ki, a film a 300 és a Dante Poklának keveréke lesz, kiadósan leöntve a Gladiátorral. Ridley Scott annak idején új életet lehelt a sword and sandal műfajába, amiből 2014-ben Hollywood rögtön hármat is a közönségre ereszt. A felismerhetetlenné szabott Herkules és az agyonstilizált 300-folytatás közt Paul W. S. Anderson wannabe-látványorgiája érkezik. 

500 000 euróval támogatja az EU a máltai filmgyártást

2012. október 17. – írta a szerk.

500 000 eurót fog kapni filmiparának korszerűsítésére Málta az Európai Uniótól – tette közzé a hírt a szigetország filmbizottsága (Malta Film Commission).

Darwin beájulna – Gary Ross: The Hunger Games / Az éhezők viadala

2012. március 29. – írta Papp Attila Zsolt

Amikor először hallottam Az éhezők viadala című filmről, egyetlen okból éreztem késztetést a megtekintésére: mert az alaptörténete kísérteties hasonlóságot mutatott Kinji Fukasaku (azóta sajnálatos módon elhunyt) japán rendező Battle Royale című 2000-es kultfilmjével – és távolról, persze, a Menekülő emberrel.

Szandál és pixel – Az ókori témájú sorozatokról

2012. március 9. – írta Ritter György

A tévésorozatok 2000-es évekbeli reneszánsza sok elfeledett műfajba lehelt új életet. Ez alól nem kivételek az 50-es, 60-as években reneszánszukat élő ókori filmeposzok sem. Ugyan a műfaj egyfajta demitizálás útján a 90-es évek végétől (Gladiátor, Trója, Arthur király, Nagy Sándor, a hódító) folyamatosan próbálta visszahódítania a silver screen-t, igazi műfaji megújításra csak a tévésorozatokban volt képes.

Colosseumi tiszteletjegy – Ridley Scott: Gladiátor, 2000

2010. június 25. – írta Ritter György

A Ben-Hur (1959) Oscar-esője és a Spartacus (1960) sikere után az amerikai szandálfilm műfajának sorsa megpecsételődött, a 60-as években már fogyaszthatatlanul dagályosnak tűntek ezek a giccses eposzok. A Kleopátra (1963) szerény bevétele után az 1965-ös A Római Birodalom bukása (Anthony Mann utolsó filmje) sikertelensége hosszú évtizedekig szakadékba lökte a zsánert. Különös fricskája a filmtörténetnek, hogy a Gladiátor épp ez utóbbi alapján teremtett új reneszánszot az antik-moziknak.

Izgalmasan hangzik – Oliver Stone: Alexander / Nagy Sándor, a hódító

2005. február 15. – írta Farkas István

Nem tudom, nemzedéktársaim hogy vannak vele, de én kifejezetten szeretem azokat az életrajzi mozikat, amelyek időszámításunk előtt játszódnak, amikor a férfiak is szoknyát hordtak, férfiakat öltek és öleltek, sőt, még festették is magukat.

A visszatérő hollywoodi „mesterember”: Ridley Scott

2001. augusztus 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Megsaccolni sem lehet, hányan töprengtek (filmkészítők, producerek, stúdióvezetők, kritikusok, laikusok) már azon, hogy mi a titka az amerikai filmek sikereinek. Mi vonz több millió embert a világ minden táján a mozikba, ha meglátják a plakátokon az unalomig ismert tengerentúli filmesek neveit, Mel Gibsontól Julia Robertsen át Steven Spielbergig. A recept összetevőit persze nem nehéz beazonosítani, mint ahogy az egyik kötőanyagot sem, jelesül minden jó alkotás alapját: a pénzt. Az e mögött álló félelmetes rutinériáról, a kikísérletezett és többnyire magas hatásfokkal működő klisékről, szabályszerűségekről illetve az ezeket működtető „mesteremberekről” már kevesebb szó esik. Most épp egy ilyen ízig-vérig mesterembert kívánunk bemutatni, aki alig két éve tért vissza az „élvonalba”.

A mesének vége – Ridley Scott: Gladiator / Gladiátor

2000. szeptember 15. – írta Szántai János

„Lényem minden része elváltozik, és ezáltal a világ valamilyen részévé átformálódik, ez ismét a világ egy másik részévé változik, s így tovább a végtelenségig." – Marcus Aurelius