Ízek, drogok, szerelmek – Matt Johnson: Tony – Egy séf születése

2026. szeptember 17. – írta Buzsik Turner Kriszti

A Tony – Egy séf születése nem egy karriert összegző tabló, hanem egy békétlen és bizonytalan fiatal kényszerűségből született szenvedélyének elbeszélése.

Aki kuktának áll… – A konyhai filmek és sorozatok társadalmi felelőssége

2025. július 2. – írta Rudas Dóra

Ha máshonnan nem is, A Fehér Lótusz óta ömlesztve érkező társadalmi szatírákból tudjuk, hogy az egyik ember luxusa mindig egy másik ember gyötrelmébe kerül. De ha mindkettő láttán ugyanúgy tapsolunk, akkor mi magunk is részesei vagyunk a problémának. 

Ízek, dánok, szerelmek – Christoffer Boe: Smagen af sult / A boldogság íze

2021. november 15. – írta Szabó R. Ádám

Egy korábbi kritikámban azt írtam, hogy mostantól hanyagolni fogom az étel-hasonlatokat (egy csipetnyi ez, egy maroknyi az), amikor egy-egy filmről írok. Errefel szerényen megérkezik a mozikba egy dán alkotás, ami nem szégyelli saját magát deklaráltan egy jól felépített luxuséttermi fogáshoz hasonlítani, csak hogy jól megnehezítse a dolgomat.

Gyászfeldolgozás cukormázzal – Eliza Schroeder: Love Sarah / Notting Hill-i cukrászda

2021. augusztus 25. – írta Polák Zsóka

A Notting Hill-i cukrászdában három nő gyászol a maga módján, hogy aztán a sütemények jelentsék a megoldást kulcsát egy olyan recepttel, amit már ugyan ezerszer láttunk, de azért újra lecsúszik.

Édes kis semmiség – Francesco Falaschi: Quanto basta / Ízlés szerint fűszerezve

2018. július 31. – írta Rácz Viktória

Egy dühkezelési problémákkal küzdő egoista szakácsra rábíznak egy Aspergeres tinédzserfiút: mégis mi sülhetne el rosszul? Az Ízlés szerint fűszerezve az Esőemberhez hasonlatos felállását az olasz konyha ínyencségeivel dobja fel.

Eltűnt ízek nyomában – Eric Khoo: Ramen Teh / Ramen Shop – Ízek a múltból

2018. július 11. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Valószínűleg mindenki életében vannak olyan ízek, amelyeket, ha megérez, nyomban elfogja a gyerekkor iránti nosztalgia. A Berlinálé „Kulináris mozi” szekciójában debütáló Ramen Shop főszereplőjére pedig ez hatványozottan igaz; nem is lehetne talán másképp, hiszen rámenséf.

Az a titkos összetevő... – Bryan Fuller: Hannibal

2015. december 25. – írta Buzogány Klára

Egész héten kajáról, mozifilmekről és tévésorozatokról beszéltünk. Kimaradt egy három évadot megért sorozat, amelynek hatása egyértelműen az étel milyenségében rejlik. A Hannibal egyenlőségjelet tesz az étel, a bűn és a művészet fogalma közé.

Buon' appetito! – Sopranóék és a kaja

2015. december 24. – írta Jakab-Benke Nándor

Az utánozhatatlan selypítéssel és gesztikulációval rendelkező, nem túl értelmes, de annál élelmesebb algengszter, a füle fölött deresedő Paulie Gualtieri egy adott ponton heherészve megjegyzi: „Úgy tudom, hogy az eszkimóknak ötven szavuk van a hóra. Nekünk ötszáz szavunk van kajára.”

Courtesan au chocolat – Cukrászok a filmekben

2015. december 23. – írta Székely Bíborka

Egy jó film minden érzékünknek gyönyörűség; de a legfontosabbnak tartott látás és hallás kivételével a többi érzékszervünkről legtöbb mozi megfelejtkezik. Különösen igaz ez szaglásunkra és ízlelésünkre, aminek az oka teljesen érthetőnek tűnik: illatokat és ízeket a legötletesebb forgalmazó sem biztosít(hat) a filmtekercs mellé. Mégis, egyes filmalkotások túllépnek a konvenciókon, s megpróbálják olyan plasztikusan ábrázolni az e két érzékszervre ható tárgyakat, hogy szinte orrunkban érezzük illatukat, s összefut a nyál a szánkban a látványuktól is. Mindezek közül a legínycsiklandóbbak a cukrászfilmek.

A profi, az amatőr és az ázsiai – Szakácsok filmen

2015. december 22. – írta György Szidónia

A téli ünnepek bűvkörébe kerülve valahogy mind kicsit hedonistábbakká válunk, hiszen „egy évben egyszer igazán megérdemeljük”, és ez – a gyakran teljesen indokolatlan kényszervásárlás mellett – a kulináris élvezetek kiteljesedésében is megnyilvánul. A gasztrofilmek mindenképp jól passzolnak tehát a karácsonyi-újévi időszakhoz, remek inspirációs forrásként szolgálhatnak: mindannyian megtalálhatjuk azt a filmes szakácsot, akivel a leginkább tudunk azonosulni, és akitől ötleteket meríthetünk. Akár több karakterből is összegyúrhatjuk a kedvencünket: lehet az egy kicsit francia, egy kicsit olasz, egy kicsit patkány, vagy egy kicsit Hannibál is akár. Lássuk hát az alapanyagok sorát!