Chantal Akerman: Sajátos hang a női/feminista moziban

2016. május 27. – írta Alexandra Para

A 15. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál 3×3-as szekciója többek közt Chantal Akerman művészete előtt tiszteleg. Ki volt ez a rendkívül sajátos hangú és erős stílusú, belga rendezőnő, aki filmjeivel képes volt darabokra törni és szétszórni a hollywoodi nőábrázolás korlátait?

Mentsük meg a plüssmackókat! – Kyle Balda, Chris Renaud: Dr. Seuss' The Lorax

2012. április 11. – írta Buzogány Klára

Az animációs film csodája, hogy nulláról képes felépíteni – hisz nulláról kell felépítenie – egy sajátos világot, ami saját törvényekkel rendelkezhet, és amiben bármi megtörténhet. Ha egy film képes ennek a fiktív világnak minden apró ízét kitalálni, akkor máris „nyert ügye” van. Elnézzük neki még a történet közhelyességét vagy eredetiségének hiányát is, ha a benne szereplő cipőfűző valóban cipőfűzőként „gondolkodik” vagy ha a marionettbábu-hős meghal, amikor mozgatófonalait elmetszik.

Költemény a falakról – Vittorio De Sica: Il giardino dei Finzi Contini / Finzi-Continiék kertje, 1970

2009. november 13. – írta Németh Barnabás

Bár alig telt el néhány év, a Házasság olasz módra (1964) után a kritikusok és az esztéták szinte végképp leírták a nagynevű olasz mestert, Vittorio De Sicát. A kiábrándulás nem alaptalan, hiszen Sophia Loren és Marcello Mastroianni fent említett szerelmi párharca után De Sica legfeljebb közepes minőségűnek mondható filmeket adott ki a kezei közül (A boszorkányok), de előfordult, hogy még annál is egy fokkal mélyebbre süllyedt (Szeretők).