„Nincs idő semmire és minden tegnapra kell” – Beszélgetés Damokos Csaba látványtervezővel

2024. október 15. – írta Hatházi Rebeka

A 24. Filmtettfeszt egyik díszmeghívottja Damokos Csaba sepsiszentgyörgyi filmes és színházi látvány- és díszlettervező, designer volt, aki szakmájában elsőként kapott Sárga Csikó Díjat; ugyanitt tapasztalatait kerekasztal-beszélgetésen osztotta meg más „látványosokkal” együtt. Mackót szakmai és emberi tapasztalatairól kérdeztük, de emlékezetes forgatási sztorijait sem hagyhattuk ki.

Vadkelet – A 2000-es évek magyar visszatérésfilmjei

2024. január 6. – írta Gelencsér Gábor

A rendszerváltás után megnyíló határok a korszak magyar filmjeiben is új témakört nyitnak meg: a Kádár-korszak politikailag megbélyegzett disszidensei után a gazdasági jólét reményében útra kelő hősökkel lesz tele a határvidék.

Kulisszák mögött, kamera előtt I. – Erdélyi filmszínészportrék: Pálffy Tibor

2017. szeptember 17. – írta Jakab-Benke Nándor

A Filmtett új videósorozatában erdélyi (film)színészekkel beszélgetünk a színészi szakmáról, a kamera és a színpad közti különbségekről, meg egyéb kulisszatitokról. Az első részben a szentgyörgyiek kedvence, a Hobóként is ismert Pálffy Tibor mesél arról, hogyan került az üveggyárból az űrbe.

Rendbe hozzák a kolozsvári Dallast?

2012. január 31. – írta a szerk.

Egy holland egyesület megvásárolta azt az 5620 m²-es területet, amelyre a Dallas Pashamendét ihlető cigánytelep épült. A cél egy „szép tábor” építése az „elnyomott és diszkriminált”, többnyire guberálásból élő romák számára.

Kamerás gyilkos a nádasban – Látogatás Pejó Róbert Látogatásán

2009. május 30. – írta Libor Anita

A Dallas Pashamende rendezője, Pejó Róbert legújabb filmjében négy embert zár össze egy tóparti házba. A Látogatás Thomas Glavinic Der Kameramörder (A kamerás gyilkos) című német nyelvű regénye alapján készül, a Velencei-tó Szúnyog-szigetén építettek fel a film kedvéért egy idilli házikót, de néhány hét múlva újra a természeté lesz minden.

Elrugaszkodási kísérletek – A romafilmek sajátosságairól

2007. október 15. – írta Pócsik Andrea

„Prágában volt egy tanárom, aki egyszer azt mondta: »A jó film abban különbözik a rossztól, hogy ott egyik hősre sem érvényes a gravitáció. « Akkor azt gondoltam, miért is ne teremthetnék olyan lebegő alakokat, mint a Chagall-figurák?” (Emir Kusturica)

„A csók nem nagy teljesítmény“ – Beszélgetés Gryllus Dorkával

2007. június 15. – írta Kincses Réka

Gryllus Dorkát mindenki ismeri. Legalábbis mindenki hallott róla. És azt is tudja, hogy mikor és kihez ment férjhez. Ésatöbbi. Gryllus Dorka olyasvalaki, akit sztárnak hívnak. Számomra Dorka egy sokoldalú és izgalmas művészegyéniség, akiről még korántsem tudunk mindent. És nem utolsó sorban, egy rendkívül érzékeny és meleg természetű ember. Az Irina Palmmal, mely az idei Berlinálén versenyben szerepelt, Dorka a szélesebb német közönség számára is ismertté vált.

A szeméttelep melege – Pejó Róbert: Dallas Pashamende

2005. május 15. – írta Varga Anikó

Nagy hagyománya van a balkáni életmódot és annak diszkrét bájait tematizáló, igen széles értékskálán mozgó filmes alkotásoknak, amelyek sorába – nem csak tematikája, de stiláris jegyei okán is – illeszkedik Pejó Róbert új filmje, a Dallas Pashamende. A romániai szeméttelepek valóságából ihletődő film hazai forgatását a román hatóságok éber figyelemmel kísérték, végül leállítatták a forgatást, ezért a munkát a fóti filmgyár területén újjáépített szeméttelepen kellett befejezniük az alkotóknak. Az országimázs őreinek félelme érthető: nem EU-konform helyről és életviszonyokról van szó, bár az a kép, amit Pejó ír, még az ő májukat is hízlalhatná, mert ebben az eufemisztikus vízióban a hulladéktelep, ha körülményesen, de mégiscsak lakható és értékteremtő helynek bizonyul.