Cirkusz az egész világ – Danis Tanovic: Cirkus Columbia / Cirkusz Kolumbia

2011. július 5. – írta Kovács Bea

„Mint Rómeó és Júlia, csakhogy mindenki túlélte” – meséli szülei történetét Tanovic filmjének fiatal hőse. Viszont vannak dolgok, amikbe jobb, ha belehal az ember, s nem marad rá egy emlék, melyet eltörölni lehetetlen: így van ez a szerelemmel, és a háborúval is. Hogy a kettő mennyire (lehet) egyidejű – a kérdést lehet feszegetni, de annyi biztos, hogy egy adott ponton egyik feltételezi a másikat.

Ezt láttuk a TIFF-en 4. – Ursul / A medve; Kóngavegur / King's Road; Another Year; Oldboys; Principii de viaţă

2011. június 8. – írta Jakab-Benke Nándor, Csoma Emőke, Nagy Boglárka, Oláh-Badi Levente, Iszlai József

Az ötödik TIFF-napon haladtunk a versenyprogrammal is, de lesz ma szinte autentikus román Kusturica-film és nagyszerű brit dráma is egy veterán rendezőtől.

Félig cirkusz, félig film, félig mese – Francis Lawrence: Water for Elephants

2011. május 11. – írta Búzás Anna

Ez a film akár jó is lehetett volna. Végülis egy cirkusz életéről szól, ami mókás és érdekes kellene legyen. De nem volt az. Egy csöpögős, nyálas kis szerelmi háromszög sarkait járja be a történet, a cirkusz és a pöttyösfülű elefánt pedig csak körítésnek szolgál a nyáltenger körül.

Cirkuszolás – Cecil B. DeMille: The Greatest Show on Earth / A földkerekség legnagyobb show-ja, 1952

2011. január 21. – írta Ritter György

Mindegyik Oscar-átadó nevezetes valamiért, de az 1953. március 19-én rendezett 25. gála több okból is az. Egyrészt azért, mert ez volt az első olyan show, amelyet az akkori új csoda, a televízió is közvetített. Addig csak a hollywoodi kiváltságosok szűk köre izgulhatta át az eredményhirdetés feszültségét, ám az most minden televíziós háztartásban elérhetővé vált. Másrészt azért, mert az erős mezőny ellenére az akkori „sztárcsináló giccsrendező”, Cecil B. DeMille utolsó előtti, meglehetősen gyengécske filmjére kapta meg az addig elmaradt alibi-Oscart.

Kiherélt vámpírmitológia – Paul Weitz: Cirque du Freak - The Vampire's Assistant / Rémségek cirkusza

2009. október 26. – írta Soós Tamás

Kreatívan lopni legalább Tarantino óta, műfajokat keverni pedig a vámpírfilm esetében nem volt soha bűn. Azonban fantáziátlan fantasybe oltott didaktikus gyerekfilmmel kiszárítani a gazdagon erezett vámpírmitológiát, majd azt pár aktuális trendet lekopírozó és kihasználó klisével eladni, már plusz termet érdemelne Dante poklában…

Úton lenni, céltalanul – Federico Fellini: La Strada / Országúton, 1954

2009. június 26. – írta Fám Erika

Az Akadémia által 1947–1955 között rapszodikusan, Special vagy Honorary Awards névvel, verseny nélkül, tiszteletből osztogatott idegen nyelvű Oscar az 1957-es ceremónián vált igazi versennyé, és akkor kapta mai hivatalos nevét is (Academy Award for Best Foreign Language Film, azaz A legjobb idegen nyelvű film díja). Az első nagy nyertes Federico Fellini Országútonja volt.

Reszkessetek, gyerekek? – Gil Kenan: Monster House / Rém rom

2006. október 15. – írta Szabó Géza

Állítólag gyerekeket céloz meg. De egyáltalán nem tűnik mesésnek. Hol van már Piroska, a farkas és a többi erdei lény? Az újhullámos mesedivat szerint nagy- vagy kertvárosi kalandra vágyik a nintendo-nemzedék. Böfögő dagigyereket akarnak látni, csendes-rendes kishaverrel. Kiegészítő kellékként képbe csöppenő dögös csajocskát. Aztán adott a szomszédban a kísérteties ház: alakját változtatja, és felfal mindenkit, aki a közelébe merészkedik. Elsősorban a gyerkőcöket. Tiszta Amerika. Unalmas, lapos és kilátástalan. Szerencsére nincsenek otthon a szülők.