Darwin beájulna – Gary Ross: The Hunger Games / Az éhezők viadala

2012. március 29. – írta Papp Attila Zsolt

Amikor először hallottam Az éhezők viadala című filmről, egyetlen okból éreztem késztetést a megtekintésére: mert az alaptörténete kísérteties hasonlóságot mutatott Kinji Fukasaku (azóta sajnálatos módon elhunyt) japán rendező Battle Royale című 2000-es kultfilmjével – és távolról, persze, a Menekülő emberrel.

Sárkányok bolygója – Bevezetés a Kaiju-eigába (szörnyfilmek) 2.

2012. március 21. – írta Ritter György

A Toho mellett más japán stúdiók is sikerre vitték a kaiju-eigát, amely a 70-es évek közepére kifújt. Az újjászületés alapja (ismét) a Godzilla (1985) című mozi volt, amely a sárkányistenségek új sorozatát eredményezte. A széria a 2004-es Final Warsig próbálta a mítoszt mélyíteni, amelyben a 60-as évek végi crossoverjeihez hasonlóan fejezte be (egyelőre) pályafutását a leghíresebb japán óriásszörny.

Digitális azonosulás – Az új képalkotási módszerek hatása a történetmesélésre

2011. január 12. – írta Pálos Máté

Az utóbbi időben a képrögzítés technikai feltételei, módozatai és lehetőségei rohamosan megszaporodtak, és megkérdőjelezték a képről, a filmképről (és a filmről) alkotott fogalmainkat. Ha egy pillanatra eltekintünk attól a kérdéstől, hogy vajon a legújabb HD-kamerák képe mennyire megkülönböztethető a 35 mm-es filmétől, fontosabbá válik a többféle képtípus elterjedésének és a különféle képrögzítési módok egyszerűsödésének ténye. A képek és a képekhez kapcsolódó fogalmaink heterogenitása nehéz helyzetbe hozza a reprezentációval, fényképészettel, filmmel foglalkozó művészetelméletet.

Unlucky Luke – Olivier Jean Marie: Lucky Luke – Irány a vadnyugat

2008. május 30. – írta Farkas István

Az első, teljes egészében számítógéppel generált animációs film, a Játékháború (1995) története a korabeli animációs ipar metaforikus leképezéseként is felfogható. A természetes anyagokból készített Woody-cowboy és a szintetikus termékekből előállított Buzz-robot kezdeti ellenségeskedése, majd együttműködése a kézzel rajzolt figurák és a számítógépes animáció szimbiózisának a legszebb szimbóluma.

Lélektől Hortonig – Jimmy Hayward, Steve Martino: Horton Hears a Who! / Horton

2008. április 11. – írta Farkas István

A 21. századi animációs ipar számtalan melléktermék-gyártója mellett szerencsére vannak még olyanok, akik képesek megmenteni a műfaj becsületét, illetve reményt csepegtetni a nézők lelkébe. A veterán Pixar-animátor, Jimmy Hayward és a Robotok látványtervezője, Steve Martino közös rendezése, a Horton ezen kevesek közé tartozik.

Reszkessetek, gyerekek? – Gil Kenan: Monster House / Rém rom

2006. október 15. – írta Szabó Géza

Állítólag gyerekeket céloz meg. De egyáltalán nem tűnik mesésnek. Hol van már Piroska, a farkas és a többi erdei lény? Az újhullámos mesedivat szerint nagy- vagy kertvárosi kalandra vágyik a nintendo-nemzedék. Böfögő dagigyereket akarnak látni, csendes-rendes kishaverrel. Kiegészítő kellékként képbe csöppenő dögös csajocskát. Aztán adott a szomszédban a kísérteties ház: alakját változtatja, és felfal mindenkit, aki a közelébe merészkedik. Elsősorban a gyerkőcöket. Tiszta Amerika. Unalmas, lapos és kilátástalan. Szerencsére nincsenek otthon a szülők.

Nem egyszermegnézős-letörlős – Kerry Conran: Sky Captain and the World of Tomorrow / Sky kapitány és a holnap világa

2005. április 15. – írta Farkas István

Kerry Cornanról keveset tud az ember fia és leánya. Mondhatni a teljes ismeretlenségből robbant be Hollywoodba, nem sokkal azután, hogy a kaliforniai egyetem CalArts szakán diplomázott. De a lediplomázás és a berobbanás közötti időszakban még történt említésre méltó dolog.

„A régi az újban” – Hagyományos játékfilmes látványszervezés és számítógépes animáció

2004. szeptember 15. – írta Kiss Gábor Zoltán

A számítógép-generálta képek (CGI) érdemi fontosságát elfedik az új médium látványteremtő és anyagi aspektusai – holott ez utóbbiak csupán felszíni jelenségei egy alapvetőbb folyamatnak, mely egyelőre beláthatatlan mértékben befolyásolja mind a filmes, mind a (legtágabban értett) irodalmi elbeszélést.

Komputer-töltőtoll – A számítógépes animáció rövid története

2004. szeptember 15. – írta Pápai Zsolt

A hangosfilm bevezetése óta nem volt olyan nagy a felfordulás a moziiparban, mint amilyen mostanában, az analóg technikákról a digitálisakra áttérés időszakában: a hetvenes évektől mind markánsabban jelentkező folyamat úgyszólván napra-nap folyamatosan alakítja át a filmképet, reformálja meg a hagyományos mûfajokat, igazítja ki a történetvezetési technikákat, írja újjá a mozgóképről való gondolkozás módját. A digitális technológiák fejlődése egyes – borúlátó – prognózisok szerint hosszú távon a kreativitás elapasztását és az emberi tényező filmkészítésből való kiiktatását vonja maga után, azonban e jóslatokkal szemben egyelőre több kortárs jelenség is inkább a teremtő- és alkotóképesség megizmosodását jelzi.

Szépség? Szörnyeteg? – Andrew Adamson-Vicky Jenson: Shrek

2001. szeptember 15. – írta Szántai János

Úgy látszik, a számítógép-animált filmek örökös helyet verekedtek ki maguknak a hollywoodi panteonban: a sort a Toy Story és a Toy Story 2 nyitotta meg, majd a Dinosaur következett. Idén aztán két virtuál-opusz is előpattant – teljes fegyverzetben – a számítógép-mágia műhelyeiből: a Shrek, illetve a Final Fantasy.