A hétköznapiság fantasztikuma – Hlynur Pálmason: Ástin sem eftir er / The Love That Remains / A szeretet, ami megmarad

2026. április 29. – írta Tóth-Gyóllai Orsolya

A film középpontjában egy család életének átalakulása áll: gyereknevelés, karrierkeresés, illetve a szétköltözés menedzselése fut egyszerre. Ezt a folyamatot csendes megfigyelőként követhetjük Hlynur Pálmason empatikus, figyelmes tekintetén keresztül.

Hol az elnök tortája? – Hasan Hadi: Mamlaket al-qasab / The President's Cake / Az elnök tortája

2026. április 12. – írta Berényi Csaba

Hasan Hadi filmjében büszkén ragyogó gyertyáktól roskadozik az emeletes elnöki torta, de mellette roskadozik a teljes iraki nép is, ahogy a Szaddám-kultusz hamis dicsfénye és az azt biztosító karhatalmi elnyomás árnyékot vet mindazokra, akik a diktatúrát nem pusztán néma tömegként tűrik és alkotják, hanem a mindennapjait benépesítve gyerekként belenőnek.

Gazdag szegények – Thierry Klifa: La femme la plus riche du monde / A világ leggazdagabb asszonya

2026. március 19. – írta Siklódi Lehel

Az igaz történeten alapuló A világ leggazdagabb asszonya egy krőzus vállalkozó mindennapjain keresztül figurázná ki azt a bizonyos felső tízezret, de Thierry Klifa adaptációját még az európai film állócsilaga, Isabelle Huppert se tudja megmenteni a középszerűségtől.

A kép: a halál – Mascha Schilinski: In die Sonne schauen / Sound of Falling / A zuhanás hangja

2026. március 11. – írta Erőss Réka

A zuhanás hangja különböző idejű, de egyformán melankolikus női sorsokon keresztül feszegeti a kérdést, hogy hol húzódik a határ élet és halál, önmagunk és a másik közt.

A szabadság: szolgaság – Szergej Loznyica: Dva prokurora / Két ügyész

2026. március 4. – írta Siklódi Lehel

A Két ügyész a sztálini diktatúra legsötétebb éveibe kalauzolva mesél az elnyomó rendszerek erkölcsi kiüresedettségéről, s mindezt egy olyan frissen diplomázott ügyész példáján keresztül, akinek egyetlen bűne, hogy még nem sajátította el a duplagondol képességét.

A több az több – Julia Ducournau: Alpha

2026. február 3. – írta Tóth-Gyóllai Orsolya

A Titán rendezőjének új játékfilmje nagyon kaotikus mozi, ami elsősorban az érzékeinkre igyekszik hatni. Az Alpha blöff és varázslat között billeg valahol, s leginkább a mi hangulatunktól (jóindulatunktól) függ, hogy olcsó trükknek értékeljük-e Ducournau bűvészkedését.

Minden egész eltörött – Christian Petzold: Miroirs No. 3 / Mirrors No. 3

2026. január 24. – írta Siklódi Lehel

A cannes-i Rendezők Kéthetének szekciójában bemutatott Miroirs No. 3 az apró, de annál beszédesebb rezdülések filmje, ahol az elkapott tekintetek és elharapott félmondatok mögött egyazon traumának a gyökerei próbálják feltörni az addig háborítatlanul hagyott felszínt.

Szerelemre születtem – Lynne Ramsay: Die My Love / Dögölj meg, szerelmem!

2025. november 24. – írta Fazakas Lehel

A kielégíthetetlen vágyakkal és önpusztító hajlammal flörtölő Jennifer Lawrence anyaságot és házasságot elutasítva próbálja újra életben érezni magát Lynne Ramsay karaktertanulmányában.

Bakancson csókol az év szerelmesfilmje – Harry Lighton: Pillion / A szerelem fáj

2025. november 13. – írta Incze Kata

„Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér: hol símogat, hol üt (új gép: alig lelem az ü-betűt); mi szemnek a nap, szájnak a kenyér: mindennapi és szembesüt.” – ezzel a Petri György-idézettel elég könnyen össze lehetne foglalni az olümposzi Alexander Skarsgård és a bájos, de átlagosnál is kissé esetlenebb külsejű Harry Melling BDSM alapú alá-fölérendeltségi viszonyát. A Cannes-ban bemutatott Pillion az all-stars-színészgárda és a nagyon eladható téma miatt kerülhetett reflektorfénybe, de jóval több annál: alapos és gyöngéd tanulmánya a szerelemnek és a sebezhetőségnek.

Megérdemli? – Harris Dickinson: Urchin / A mihaszna

2025. október 10. – írta Gyöngyösi Lilla

Harris Dickinson első rendezése egy nincstelen fiatalt mutat be, aki hiába kap új esélyeket, képtelen élni velük. A mihaszna szimpatikusan kis vállalás, amely hitelességével és empátiájával győz meg.