Almodóvar tegnap és ma – Pedro Almodóvar: La ley del deseo / A vágy törvénye

2005. június 15. – írta Vízkelety József

A filmforgalmazók jóvoltából az utóbbi időben érdekes játékban vehet részt minden arra vállalkozó Almodóvar-rajongó. Ki talál több előképet a rendező korai alkotásaiban? – így hangzik a frappáns kérdés, természetesen csak elméletben. A dolognak persze van apropója is, egy éven belül ugyanis már a második nyolcvanas években készült művét láthatjuk mozivásznon, egyet azok közül, amelyek a késő-kádári érában még csak nem is álmodhattak hazai bemutatóról. A hasonlat bár több mint szentségtörő (Almodóvar vonzza az ilyesmit): de mégis valahogy olyan ez, mint visszafelé olvasni a bibliát. Előbb a kész mű, utána az előképek, okozat és ok, időrendben felcserélve.

A legenda kialszik – Robert Rodriguez: Once Upon a Time in Mexico / Volt egyszer egy Mexikó

2004. március 15. – írta Farkas Zita

Valahol Mexikóban, egy eldugott, poros kis faluban, távol a világ zajától éldegél a híres El Mariachi. Közben egy drogkartell vérszomjas főnöke az elnök megölését tervezi, egy CIA ügynök pedig arra számít, hogy az államcsínynek ő lesz a győztese, ő lesz az, aki zsebre vágja a főnyereményt, a sok-sok pénzt, ha ügyesen keveri-kavarja a kártyákat. Ez a kezdet, a mese végét pedig nem nehéz kitalálni.

A visszatérés paródiája – Brian De Palma: Femme Fatale

2003. április 16. – írta Papp Sándor Zsigmond

Nehéz megsaccolni, hogy hány film után adja fel az ember, és írja le egyszer s mindenkorra kedvenc rendezőjét, ám tény, hogy az egykor még Hitchcock örökösének tartott Brian de Palma már az utolsó tartalékokat emészti.

Csak az Agy mentheti meg apáékat a mutációtól! – Robert Rodriguez: Spy Kids / Kémkölykök

2002. május 15. – írta Galambos Attila

Mondjuk számíthattam volna rá. Robert Rodriguez életműve, hogy úgy mondjam, jó előre predesztinálta az alkotót a Kémkölykök (Spy Kids) című film elkészítésére. Ha kicsit jobban odafigyelek, az elejtett nyomokból könnyedén kikövetkeztetem, mi lesz a rendező következő húzása, ami által egy másfél órás bénult döbbenettől kíméltem volna meg magam.

Jézus sárga cekkerben – Jonas McCord: The Body / A test

2002. február 15. – írta Saszet Ágnes

Valaha megesküdtem magamban, hogy destruktív kritikát márpedig nem írok. A test erős is volt, ámde a lélek gyenge: a The Body című pompás vallásos-misztikus-kalandfilm-egyveleg (a három műfaj egybekotyvasztása körülbelül olyan hatást keltett, mint egy tejszínhabos sós hering) megingatott elhatározásomban. Ezt a filmet nemhiába sorolják az idei bemutatók legsikerületlenebb alkotásai közé.