Megszoktuk, hogy a TIFF-en furcsa, merész, felkavaró, nyugtalanító filmekkel is találkozhatunk. A DAU. Natasha is ilyen: merész a naturalizmusa, felkavaróak és nyugtalanítóak a kameramozgásai, mellbeverő a film utolsó fejezete – mégis maradhat bennünk egy erős „mi a fene volt ez?” érzés. A rejtély kulcsa talán az, hogy ezt a filmet nem is filmként kell nézni.
Ha a Másnaposok 2 pofátlanul újrázhatta az első részt, és még jól is keresett vele, akkor miért ne tehetné meg ezt egy kis angol író is az ő tisztességesen abszurd kasszasikerével? Dean Craig a Halálos temetés őrületét ezúttal egy esküvőre helyezte át, lenyúlt pár poént a Másnaposokból, majd a magyar forgalmazókra bízta a többit, hogy a szokásosan frappáns címválasztással próbálják meg Todd Phillips sikerfilmjének harmadik felvonásának álcázni kaotikus vígjátékát.
6 európai országban végeztek el német kutatók egy felmérést, amelynek tanulságaképpen kiderült: a hollywoodi kasszasikerek azon jelenetei, amelyekben a főszereplők alkoholt isznak, sok fiatal nézőt ösztönöznek mértéktelen alkoholfogyasztásra.
Felix von Groening cannes-i különdíjas filmje több szempontból becsapós. Az egyik, hogy a Szarul állnak a dolgok cím, alatta a belga vígjáték megjelöléssel, úgy hangzik, mintha az Amerikai pite típusú tinikomédia egyik megkésett európai verziója lenne. A másik, hogy első nézésre egy klasszikus „így jöttem”-típusú elsőfilmnek tűnik. Nos az előítéletek közül egyik sem bizonyul megalapozottnak.
Sam Peckinpah 1969 utáni pályája leginkább a hullámvölgy szóval jellemezhető. Zajos sikereket nagy bukások követtek, a rendező többször margóra került, mégis vissza tudott kapaszkodni, közben egyre inkább úrrá lett rajta az őrület. Bár a kritika több filmjét is porba döngölte, szépen lassan mégis kiépült a rendező körül az a mítosz, ami azóta csak erősödött. Az utóbbira bizonyíték, hogy 2011-ben a Szalmakutyák remake-jét fogadhatjuk a mozikban.
Rizikós projektnek tűnt a Paramount stúdió számára a Férfiszenvedély, és a negatív visszhangú tesztvetítések után majd’ fél évig dobozban tartották – hogy aztán a szokatlan témájú dráma premierjét követően örömmel vegyék tudomásul az egyöntetű sikert. Billy Wilder filmje 1945-ben Alfred Hitchock Bűvöletével és Kertész Mihály Mildred Piercecímű filmjével kelt birokra az Oscar-átadón, és végül minden fontos díjat elvitt.
Rizikós projektnek tűnt a Paramount stúdió számára a Férfiszenvedély, és a negatív visszhangú tesztvetítések után majd’ fél évig dobozban tartották – hogy aztán a szokatlan témájú dráma premierjét követően örömmel vegyék tudomásul az egyöntetű sikert. Billy Wilder filmje 1945-ben Alfred Hitchock Bűvöletével és Kertész Mihály Mildred Piercecímű filmjével kelt birokra az Oscar-átadón, és végül minden fontos díjat elvitt.
Különös élmény, amikor a moziterem vakító világosságában filmet néz az ember, s csupán a vászonról visszaverődő véges-végtelen hómezők tréfálják meg az elkábult nézőt. Gyönyörű, már-már hipnotikus, nem mindennapi látvány, de ha mozdulatlan tájképeket akarok nézegetni, akkor képeskönyvet nézegetek. Mert a vásznon ennyi édeskevés.
Mennyit számíthat egy fránya ipszilon! A Puszták népének gyermeke felküzdötte magát a fővárosba és nagyívű irodalmi pályát futott be. Filmünk főhőse, Illés Gyula azonban képtelen volt kitörni családi béklyójából, az örökletes alkoholizmusból, így a nagy írói ábrándok a lecsúszás kényszerpályájára kerültek.
