Lájf iz lájf… – Wolfgang Murnberger: Der Knochenmann / Csontdaráló

2009. április 3. – írta Buglya Zsófia

Örökérvényű igazságot énekelt meg a 80-as évek közepén az osztrák Opus együttes, élén Herwig Rüdisserrel: az élet bizony élet. Szemben mindazzal, ami nem az. A filmekkel, például, melyekből gyakran hiányzik a bármi megtörténhet illúziója. Vannak persze kivételek: például mikor egy film önnön műfaja ellen dolgozik, s szétfeszíti a rámért kereteket.

Dél-koreai pszicho – Na Hong-jin: Chugyeogja / The Chaser / Az üldöző

2009. március 23. – írta Szabó Ádám

Az üldöző úgy indul, mint egy ízléses romantikus mozi. Színpompás felvételek kalauzolják a nézőt az éjszakai Szöulban, ahol egy szimpatikus fiatal lány mobilon hívja az udvarlóját. A férfi rövidesen megérkezik, és lovagiasságával elbűvöli őt – gondolhatnánk, ám a jövendő édes-bús love story-ra vonatkozó tippünket lassan megcáfolja a rendezői koncepció.

A Pinprick-kód – Daniel Young: Pinprick / Szobafogság

2009. január 31. – írta Dávid Ádám

Főhősnőnk épp azon ügyködik, hogy nővé váljon, s ilyenkor jól szokott jönni az apa iránti olthatatlan vonzódás. Apa azonban nincs, szekrény viszont van. A Pinprick-kód feltöréséhez nem szükséges sem Da Vinci lángelméje, sem a 23-as, vagy épp az 1-es szám. Megfejtése során a négyjegyű PIN-kódból indulunk ki, a négyesből, amely átfonja titokzatos(kodó) történetünket.

Nicolas Cage a lejtő alján, ásóval a kezében – Oxide Pang Chun – Danny Pang: Bangkok Dangerous / Veszélyes Bangkok

2009. január 15. – írta Németh Barnabás

Azt mondják, az „amerikai álom” megvalósításához sok minden kellhet, de legfontosabb a kitartás. Kitartó munkával mindent el lehet érni, a kitartás meghozza méltó jutalmát, stb. Nyilvánvaló, hogy a jó hírű filmes családba született Nicolas Cage fejét is ehhez hasonló bölcsességekkel tömték, ő pedig a jelek szerint mind egy szóig elhitte a kövér közhelyeket.

Pokoli királyság – Ridley Scott: Hazugságok hálója / Body of Lies

2008. december 1. – írta Ritter György

Az Amerikai Egyesült Birodalom XXI. századi ellensége Oszama Bin Laden. A binládista, iszlamista és az ehhez hasonlatos frázisok paranoiában tartják a tengerentúli közönséget. A tömegpszichózistól zsibbadó agyak látóközpontjaira igyekszik hatással lenni Ridley Scott rendező és William Monahan forgatókönyvíró Hazugságok hálója című legújabb filmjében.

A vihar előtti csend – Bryan Bertino: Hívatlanok / The Strangers

2008. október 6. – írta Szabó Ádám

Végy egy nagy adag Elhagyott szobát, adj hozzá egy csipet Texasi láncfűrészest és némi Furcsa játékot, majd megkapod az esztendő hibridhorrorját, a Hívatlanokat. Az elsőfilmes Bryan Bertino a zsánerkövetelmények felismerésekor a „jó tanuló felel” benyomást kelti, más kérdés, hogy az igazi üdvösséghez személyes varázsnak is járulnia kellene.

Mi a kérdés? – ez itt a kérdés – Ben Affleck: Gone Baby Gone / Hideg nyomon

2008. április 28. – írta Hegyi Réka

Az amerikaiak nagyon kedvelik a Gone Baby Gone című filmet. A színészből rendezővé avanzsált botrányhős Ben Affleck régi rajongói mellé újakat szerzett ezzel a kissé zavaros történettel. A sok felvetett téma között ugyanis elvész az az egy mondatban is megfogalmazható lényeg, ami a film kiindulópontja vagy végkövetkeztetése lehetne.

Szellemidézések – Juan Antonio Bayona: El Orfanato / Árvaház

2008. április 15. – írta Oláh-Badi Levente

A horror tulajdonképpen az anyák filmje. Mert szenvedni, aggódni, félteni tudni kell, ha a horrorfilmes katarzist akarja az ember. Mert egy jó horrorfilm alatt apait-anyait beleszorong a néző. Az Árvaház 2007 legsikeresebb, egyébként Oscarra is jelölt, spanyol filmje. Méltán számíthattam (volna) igazi borzongásra.

Coen, a barbár – Ethan és Joel Coen: No Country for Old Men / Nem vénnek való vidék

2008. február 18. – írta Oláh-Badi Levente

A Coen testvérek nem poénkodnak: a No country for old men talán még szomorúbb, mint minden eddig készített filmjük együttvéve. Nem patetikus, mint ahogy azt a cím sugallhatná, és nem is keserű: igazi felnőtt film, naivitástól mentes. Méghozzá egy felnőtt western, amely a párját ritkítja.

Transzszibériai vasút, nyugati pályaudvar – David Cronenberg: Eastern Promises / Gyilkos ígéretek

2008. február 14. – írta Ferenczi Szilárd

London. Szakadó eső. A városban, ahol sosem havazik, az arab borbély unokája borotvával nyiszálja egy orosz emigráns torkát, majd egy orosz tinédzser szülés közben vérzik el a műtőasztalon. David Cronenberg ezekkel a képekkel – két halálesettel és egy születéssel – nyitja erőszakos drámáját.