Majd ha fagy, nyár elején hó lesz nagy... – Thomas Vinterberg: It's All About Love / A végső megoldás: szerelem

2004. június 15. – írta Váró Kata Anna

Bár lehetetlennek tűnik, mégis bekövetkezik, hogy a nyári napsütést hóesés váltja fel, és hamarosan vastag hótakaró borítja a földet. Emberek esnek össze az utcákon, és a járókelők közönyösen lépnek át felettük. Ráadásul már a tehetség sem egyedi adottság, hiszen mindenki pótolható, anélkül, hogy bárki észrevenné a cserét.

Misztérium és moralitás – Paul McGuigan: The Reckoning / Ördögi Színjáték - A Pap, a Várúr és a Boszorkány

2004. május 15. – írta Sándor Anna

Rendkívül ritka mostanában a szellemet is megmozgató, friss filmötlet, az angol-spanyol stábnak azonban sikerült eggyel előrukkolnia. A látszólagos krimisztori mögött megbújó tartalmi és formai többlet felderítése igazi nézői élmény – lehetne. Hogy a részletek iránti felületesség vagy a rendezői képességek bizonyos fokú korlátozottsága okozza-e, de a film lendülete mindenesetre többször is megtörik egy-egy suta vagy végig nem gondolt elem miatt.

Amerikai film a jelentés hiányáról – Sofia Coppola: Lost in Translation / Elveszett jelentés

2004. május 15. – írta Gagyi Ágnes

A fiatal, bájos Charlotte és a középkorú filmsztár, Bob ugyanazon hotelben érzik egyedül és idegenül magukat Tokióban, így találnak egymásra. A korkülönbséget átívelő erotikus feszültség szikrája nem kap lángra a filmben, pislákoló fényénél mélyebb, a hiányok árnyékát élesebben kirajzoló kapcsolat szövődik a két szereplő között.

Csendesen számolgatja a barbarizmusokat – Denys Arcand: Les invasions barbares / Barbárok a kapuk előtt

2004. május 15. – írta Gál Andrea

A Barbár inváziókban egyszer hangzik el a címbeli kifejezés, amikor egy nem túl hangsúlyos jelenetben a tévében arról beszél valaki, hogy a szeptember 11-i terrortámadás hatásában a Római Birodalmat elözönlő barbár hordákhoz hasonlítható, amelyek egy meggyengülő birodalom szervezetét kezdték ki. A film amúgy egy rákos beteg élete utolsó részéről szól, akinek fia minden lehetséges eszközzel igyekszik könnyebbé tenni a szenvedést: megkeresi a fiatalkori barátait, kórtermet bérel ki, heroint szerez számára, no meg hozzáértő drogfüggőt, és végül átsegíti a halálba.

Kreativitásra kötött fogadás – Független film, reklám, finanszírozás Amerikában

2003. október 15. – írta Orosz Ágnes

Egyes országokat a filmjeikért csodálunk, míg másokat jól működő filmfinanszírozási rendszerükért. A kettő nem feltétlenül esik egybe, ráadásul nem is mindenütt válik be ugyanaz a szisztéma.

A kamera bolondjai – „El tudom képzelni, hogy a filmdilettantizmus új művészeti ágat fog létrehozni...” (Balázs Béla, 1929)

2003. április 15. – írta Blos-Jáni Melinda

Hogyha készülne egy térkép a filmvilágról, egy jókora tartományt nem lehetne feltüntetni rajta. Létezik ugyanis a filmeknek egy nem professzionális kategóriája, melyek nem a nyilvánosság számára készülnek. A filmes saját maga számára bűvészkedik a kamerával, kontrollinstanciája legfeljebb szűk közönsége: családja és barátai.

A kis nagy történet – Todd Field: In The Bedroom / A hálószobában

2002. június 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Ha most hirtelenjében meg kellene fogalmaznom, mi a bajom az álomgyári termés zömével, hát a nagyzolást mondanám, vagyis azt a trendet, hogy a rendezők és producerek többsége a drámaiságot rendszerint a számok segítségével szeretné elérni. Erős színek, elnagyolt fordulópontok, plafont verő költségvetés, mely összetevők között a hús-vér színészek talán jobb digitális trükkhalmaznak tűnnek.

Fél lábbal a rohadt paradicsomban – Alejandro González Iñárritu: Amores perros / Korcs szerelmek

2002. május 15. – írta Csillag Marci

Szerelem. Hűtlenség. Halál. Három történet egy olyan világból, ahol a kutyákat könnyebb szeretni, mint az embereket, ahol a rossz talajon érlelt szerelem meghozza gyümölcsét: a szenvedést és a halált. A mexikói első filmes Inárritu modern elégiája három párt mutat be, az élet különböző ösvényeiről, a nagyváros különböző szegleteiből, olyan párokat, akiket a szerelmen kívül valami erősebb is összeköt – az élet. A három pár a szerelemért hűtlenséggel fizet, a hűtlenségért pedig szenvedéssel. Szerelem és szenvedés összenő, mint kutyával a bolha.

Virtuális viszonyok – Pierre-Paul Renders: Thomas est amoureux / Szerelmes Thomas

2001. december 15. – írta Gyenge Lóránd

Mikor beülünk a Szerelmes Thomas (vagy eredeti címe szerint Thomas szerelmes lesz) című filmre, az első néhány percben csalódottan gondolhatnánk, hogy egy újabb, a különlegesség hatását imitálni szándékozó, a számítógépes technikát segítségül hívó fikcióval fogunk találkozni. Hamarosan rájöhetünk arra, hogy egyáltalán nem erről van szó: igazi művészfilmmel van dolgunk, amelyben megismerhetjük az agrofóbiás Thomas életét és szerelembe esésének folyamatát.

Nyár New Yorkban – Amos Kollek: Fast Food, Fast Women / Gyorsbüfék, gyors nők

2001. szeptember 15. – írta Csillag Marci

Középkorú anorexiás nő lenge nyári ruhában heveredik le a forró New York-i úttestre. Egy autó kis híján ráhajt, a sofőr rémülten ugrik ki a kocsiból: „Maga megőrült?” – kérdezi. „Csak egy kis izgalmat akartam magamnak szerezni így vasárnap reggel” – válaszol a nő, aki az aszfalton fekszik, haja párna az úttesten, hosszú vékony lábai hatalmas tűsarokban végződnek, nagy szemeinek nyugalma egy szolid hétvégi elmebaj közeledtéről árulkodnak. Bella (Anna Levine) hamarosan 35 éves lesz, pincérnő egy gyorsétteremben, s hogy túlélte a film első jelenetét, egyedül annak köszönhető, hogy tenyerén hordja őt a város – bár nem hétköznapi értelemben, csupán egy hétköznapi étteremben, ahol ő hordja ki az ételt.