Arccal a sárban – John McTiernan: Predator / A ragadozó, 1987

2025. november 4. – írta Berényi Csaba

A Predator első ránézésre tökéletesen illeszkedik korának leginkább Schwarzenegger és Stallone nevével fémjelzett akciófilmes trendjébe. S valóban, a véresen egyszerű történetvezetés, a cool szörnydizájn, a karizmatikusan gonosz zene és a fetisizált erőszak mind kellett a sikeréhez...

Együtt fogunk valaha élni? – Spike Lee: Do The Right Thing / Szemet szemért, 1989

2025. augusztus 5. – írta Vigh Martin

Spike Lee máig talán legjelentősebbnek tartott munkája azt mutatja be, hogy a feloldatlan ellentétek végül sosem maradnak a felszín alatt. Egy ideig megpróbálhatjuk őket a szőnyeg alá söpörni, de elég egy erősebb szellő, egy hangosabb szó ahhoz, hogy a kártyavár összedőljön.

Legbelül minden férfi Napoleon Wilson akar lenni – John Carpenter: Assault on Precinct 13 / A 13-as rendőrőrs ostroma, 1976

2025. július 18. – írta Kovács Patrik

Csaknem ötven évvel ezelőtt mutatták be a mozik az ostromszituációra építő thrillerek etalonját, John Carpenter legelső – és talán legsikerültebb – kultklasszikusát, mely olyan, akár egy csiszolatlan gyémánt: érdes és durva tapintású, de andalítóan gyönyörű, bármilyen szemszögből is nézzük. 

Rock, legyen a te neved: Jim Morrison – Oliver Stone: The Doors, 1991

2025. április 19. – írta Papp Attila Zsolt

„Ez nem Jim Morrison, ez Oliver Stone bőrnadrágban.” Ray Manzarek billentyűs elhíresült, a rendezőt illetően nem túl hízelgő szavaiban van igazság, a Doors-film mégis azért tud mai napig kiemelkedni a zenészéletrajzok szürke sorából, mert extravagáns túlzásaival együtt egy (ellen)kulturális fenomén esszenciáját ragadja meg.

A balgaság dicsérete – Richard Elfman: Forbidden Zone, 1980

2025. március 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Richard Elfman kultuszfilmje nem azért kultuszfilm, mert ízléstelen, és nem is azért, mert rossz ízlésű alkotás – ízlésesnek meg pláne hogy nem ízléses. Azért kultuszfilm, mert ízlésen túli. Transgustibus.

Frankenstein szörnye már a spájzban van – Peter Bogdanovich: Targets / Célpontok, 1968

2025. március 15. – írta Kovács Patrik

Vannak rendezők, akik már első filmjükkel karrierjük csúcsára érkeznek, hogy aztán később pislákoló csillagként hulljanak a porba. Peter Bogdanovich, a Hollywoodi Reneszánsz ikonikus figurája – az „elveszett nemzedék” oszlopos tagja – feltétlenül ilyen alkotó. 1968-as debütfilmje, a Célpontok rangján alul kezelt remekmű, mely egyszerre fest plasztikus képet az ártatlanságát elveszítő Amerikáról, s a modernizálódó hollywoodi horrormítoszról is.

Kozmikus árvaság – René Laloux: Les maîtres du temps / Az idő urai, 1982

2025. január 24. – írta Kovács Patrik

Nehéz volna megtippelni, vajon milyen hatást gyakorolhatott a nyolcvanas évek óvodásaira ez a pszichedelikus, az érzékszervekkel pimasz játékot űző űr-robinzonád, de ha nem traumatizálta őket, akkor talán nem is élvezték igazán.

Fekete karácsony – Allen Baron: Blast of Silence – Egy gyilkosság krónikája, 1961

2024. november 30. – írta Kovács Patrik

Bár karrierjének íve a későbbiek folyamán megtört, cseppet sem túlzás Allen Baront minden idők egyik legfontosabb noir-szerzőjeként emlegetni. A színész-rendező a 60-as évek hajnalán készítette el a zsáner egyik legkiválóbb reprezentánsát, amelynek létezéséről – sajnálatos módon – ma is csak a „fekete széria” legelvetemültebb rajongói tudnak.

Négy a 8 és ½-ből – Woody Allen: Stardust Memories / Csillagporos emlékek, 1980

2024. november 6. – írta Lubianker Dávid

Noha hosszú karrierje során csupán pár filmet készített ilyen nyersanyagra, Woody Allen mindig is fekete-fehérben létezett. A Csillagporos emlékek kontrasztos látványvilága a rendező két meghatározó alteregójának konfliktusát helyezi reflektorfénybe: az entellektüel művész és a bazári komédiás örök párharcát.

Jókedvvel, bőséggel – Jan Němec: O slavnosti a hostech / Az ünnepségről és a vendégekről, 1966

2024. november 2. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy film az ünnepségről, a vendégekről, a vendéglátóról... és ne is áltassuk magunkat, rólunk.