A Zootropolis 2. egy számtalanszor jól bevált recept újrakotyvasztása. Visszahozza a régi főszereplőket a mémesedett mellékszereplőkkel együtt, összeokoskodik egy felderítendő bűntényt s a hátterébe egy megbicsakló disztópiát, extrapörgős tempót diktál, jól bevált poénokat süt el, kötelező módon, slágergyanús dalbetétekkel lazít, a gyerekek kacagnak, a szülők bölcsen mosolyognak, a pattogatott kukorica szépen fogy, aztán mindenki hazamegy és jól elfelejti az egészet.
Nem túl meglepő, hogy a sztori ott indul, ahol a szinte egy évtizeddel ezelőtti, első Zootropolis véget ért: az ambíciós nyusziból és a zsiványból rendőrré lett rókából frissen verbuválódott buddy cop páros keresi a helyét a hatalmas kafferbivaly vezette rendőrségen belül. Önfejűségük előbb kisebb katasztrófához, majd főnöki feddéshez és ultimátumhoz (illetve egy vicces(nek szánt?), pszichológus vezette önsegélyező körhöz) vezet, mielőtt sikerül az évszázad bűnténye nyomába eredniük. Megtudjuk, hogy az antropomorf állatokkal teli, utopisztikus városban nemcsak a ragadozók és a növényevők élnek békében egymás mellett, hanem minden létező éghajlati öv, vizes és szárazföldi élettér lakói – az első részből ismert és újonnan bevezetett állatok – egyetlen nagy, boldog falanszterbe csoportosulnak egy ezt lehetővé tevő, zseniális találmánynak köszönhetően, amely egy előkelő híúzcsalád féltve féltett öröksége.
Pardon, szinte minden állatfaj boldog itt: leszámítva egy régi, zavaros gyilkossági ügy miatt száműzött hűllők összes nemzetségét, akiknek egy rejtélyes képviselője riadamat kelt a városban. Az állatok viselkedését ezúttal is legfőbb jellemvonásuk határozza meg – a hiúzok kapcsán pl. köztudott, hogy igen tágas a vadászterületük. És ez sem lesz meglepő: ahogy a rókáról – a hajdani tolvajról – az első részben kiderült, hogy erős betyárbecsület és nagy szív lakozik benne, most egy kígyó kapcsán merül fel a gyanú, hogy az előítéletek dacára talán nem eredendően gonosz, és persze minden fordítva is működik, ismét: ahogy a bárány volt a főgonosz az első részben, itt is váratlan helyről érkezik a rosszindulat. Változatlan csupán a hatalmi viszonyokat átható korrupció, ami ezúttal még viccesebb formát ölt, az új polgármester ugyanis egy kigyúrt, hiú telivér, egy korábban színészként befutott bájgúnár – tiszta Tarzan a szélben lobogó sörényével.
Nem ez az egyetlen filmes utalás a Zootropolis 2-ben: visszatér az első rész shakirásított Ötödik elem-idézete, de működik a A bárányok hallgatása-jelenet is stb. – úgy tűnik, mostanság kötelező a Disney-nél ilyen kis rágógumikat dobálni az idősebb nézői korosztályoknak, hogy úgy érezzék az ő szellemi igényeikre is odafigyel valaki a gyerekeik szórakoztatása mellett.
Újra menő a Disney – Byron Howard & Rich Moore: Zootopia / Zootropolis – Állati nagy balhé
Nem lepődnénk meg, ha pár év múlva már animációfilmes klasszikusként emlegetnék a Zootropolist.
Sajnos ebből a meséből kimaradt a szereplők alaposan kidolgozott sokfélesége, amitől az első Zootropolis különleges volt, s bár itt is megvan a (felületesen) társadalomkritikus hozzáállás, mindent elsodor a bűnügyi szál kapkodó-rohanó akciója. A Kapzsiság legyőzése és a Becsület visszaszerzése a tét, miközben kis (anti)hőseink jelleme és önismerete is némi (kváziromantikus) fejlődésen megy keresztül – síkegyszerű tanítómese ez krimiköntösbe bujtatva, sok-sok akciófilmes jelenettel és matematikai precízitással időzített poénnal, ami pusztán arra jó, hogy bocsánatot kérjen a teljes sztori tökéletes kiszámíthatóságáért.
Végül annyit még erősebb spojlerezés nélkül elárulhatunk, hogy ezúttal is kulcsszerepet kap a filmben a rettentő lassan beszélő lajhár bájos figurája, és hogy egész biztosan számíthatunk még minimum egy folytatásra, hiszen a börtönből véletlenül kiszabadult 200 gonosztevő közül legalább egyet – Tudjukkit – muszáj lesz egy újabb akció/kalandfilm formájában lefülelni: nyitott a film vége. A Zootropolis 2-ben egyesek easter eggeket vélnek felfedezni, amelyek alapján úgy sejtik, hogy a harmadik rész valamilyen madaras történet lesz. Akármi is következzen, a Disney most egész biztosan figyel és számol: a frissen újjáélesztett állatmese bevételi rekordokat döntögetett a bemutató hétvégéjén, és még mindig vetítik a mozik világszerte. Márpedig tudjuk: ha az előző részek sikere alapján úgy tűnik, anyagilag megéri a stúdiónak, biztosan nem ússzuk meg a következő folytatást sem (és az nem egy újabb évtized múlva fog érkezni). Ez persze nem is lenne baj. Csak legyen benne valami váratlan is, lécci...
