A 26 éves youtuber, Curry Barker Megszállottság című horrorfilmje júliusban átlépte a 400 millió dolláros mozis árbevételt világszerte. A mindössze 20 éves, szintén youtuber Kane Parsons Backrooms: Hátsó szobák című (szintén) horrorja nem sokkal lemaradva 374 milliónál tartott ugyanekkor. A kivételes együttállás mögött évek óta tartó tendencia fedezhető fel, amely alapjaiban határozhatja meg, milyen lesz a jövő közönségfilmje.
Ma már közhely, hogy a YouTube az új tévé. Ez abból a szempontból biztosan nem állja meg a helyét, hogy ami egy tévécsatornán nézve abszurd hülyeségnek tűnne, az a világ legtermészetesebb dolga az internet legnagyobb videómegosztóján. Például egy 13 éves gyerek többórás Minecraft-streamjét elég nehéz lenne elképzelni szombat este egy kereskedelmi adó főműsoridejében. Márpedig ezek a gyakran sátántangói terjedelemmel vetekedő gameplay-videók akár tízmilliókat képesek a képernyők elé ültetni, ami jól kifejezi, hogy a YouTube nem egyszerűen átvette a tévé szerepét, hanem alapjaiban formálta át a mozgóképekhez való kapcsolatunkat. Az elmúlt 15 év alatt a szórakoztatóipar szemgolyókért vívott harcában olyan új front nyílt, amellyel a hagyományos médiumok legdörzsöltebb producerei is egyre nehezebben tudnak versenyre kelni.
Számos pszichológiai és társadalomtudományos kutatás foglalkozik azzal, hogyan váltotta le a tévézés alapvetően passzív tevékenységét az aktív internetes tartalomfogyasztás, amely nem csak a döntés (látszólagos) szabadságával kecsegtet – hiszen nem a műsorszerkesztők és az adásidő határozza meg, mit mikor nézzünk, csakis a saját szempontjaink (meg persze az algoritmusok) – de elmosta a határokat a „hivatásosak” és a hétköznapi emberek között, hiszen ezen a fórumon az is tartalomelőállítóvá válhat, aki nem a hagyományos értelemben vett szórakoztatóipar leszabályozott és hierarchikus szamárlétráján kapaszkodott fel. A YouTube térnyerése a 2000-es évek végén kapcsolt szédítő fokozatra, a 2010-es évekre egész iparág épült rá, 2022-ben pedig a hivatalos mérések szerint már az okostévék képernyőin is többen, több ideig néztek YouTube-ot, mint bármilyen más platformot, beleértve az olyan streaming-óriásokat is, mint a Netflix.
Természetesen a világ legnézettebb mozgóképes platformja a filmipart is alapos változásra kényszeríti. Az alapjaiban megváltozott nézői szokások mellett ráadásul Hollywood egyszerre szenved a stúdiórendszer összeomlásával fenyegető trösztösödési folyamatoktól (a Disney, a Netflix és a Paramount eszement tempóban zabál fel mindent, ami még nincs a birtokukban), az AI térnyerésétől, a kreatív válságtól és a tömeges munkaerő-elvándorlástól (becslések szerint az elmúlt években mintegy 40-50 ezer háttérmunkás hagyta el a szektort a Los Angeles-i régióban). Ebben a kaotikus, bizonytalansággal és gyakran követhetetlen gyorsasággal változó időszakban különösen felértékelődik minden olyan történés, ami reménnyel és őszinte lelkesedéssel töltheti el a hagyományos moziért aggódó filmrajongókat. Az elmúlt évek tanulsága szerint ezt a reményt jelenleg pont a videós tartalomgyártásból érkező fiatal tehetségek jelenthetik.
A sokat kárhoztatott internetes platformokon felnőtt egy generáció, amely számára kis túlzással olyan alapvetés a képi gondolkodás és az alapvető mozgóképkészítési készségek elsajátítása, mint az írás vagy az olvasás (sőt ha cinikusak akarunk lenni, utóbbiaknál már lényegesen alapvetőbb). Filmes egyetemeken előadó tanárok előszeretettel hangsúlyozzák, hogy ma már bárki képes elkészíteni egy elsőfilmet, hiszen az okostelefonok kamerái és a laptopokra letölthető vágóprogramok ma már tökéletesen alkalmasak a feladatra. Bár igencsak túlzó és leegyszerűsítő állítás ez, valóban nem alaptalan. Ráadásul a videózás nem csak arra tanított meg sokakat, hogyan lehet kreatív és színvonalas megoldásokat találni pénz és eszközök hiányában is, de az internet népe kíméletlen és reaktív közösség, így a YouTube-ra vagy más videós platformokra feltöltött anyagokra azonnali visszajelzések érkeznek, a részletes statisztikai mutatóknak köszönhetően jól mérhetővé és elemezhetővé téve, mi az, ami megragadja az emberek figyelmét vagy épp ledobja őket.
Azok a videósok, akik hivatásszerűen gyártanak tartalmakat, több ezer vagy akár tízezer órán át gyakorolják mindazt, ami tulajdonképpen maga a filmezés folyamata. Koncepciókat és forgatókönyveket írnak, forgatnak, utómunkáznak, állandó figyelemmel és kiélezett reflexekkel nyomon követve, hogyan tudják megtartani a néző figyelmét a hatalmas médiazajban. Márpedig ezek az attribútumok nem csak nagyszerűen hasznosíthatók például egy kisköltségvetésű film levezényléséhez, de azáltal, hogy ezeknek az alkotóknak a gondolkodását és inspirációit már nem csak mozifilmek és sorozatok, de videójátékok, vlogok, short-form tartalmak és egyéb specifikusan internetes formátumok is alakítják, egy egészen másfajta ritmusú, hangvételű és szemléletű stílus is megjelenik a filmjeikben, ami frissnek és izgalmasnak hat.
Az egyik első, hollywoodi fősodorba is betörő rendező, aki a „YouTube filmfőiskolájában” pallérozódott, a Shazam-filmeket is jegyző David F. Sandberg. Sandberg éveken át készített frappáns, néhány perces horror-rövidfilmeket a feleségével együtt, amelyek végül a nagy áttörést is elhozták. Lights Out című kisfilmje egy online filmes felhívásra készült és villámgyorsan virálissá vált: több, mint tízmillió lejátszást generált, és a szintén filléres horrorfilmekkel befutó rendező-producer James Wan (Fűrész, Démonok között) figyelmét is felkeltette, akinek közbenjárásával, 5 millió dolláros büdzséből Sandberg nagyjátékfilmmé formálhatta a 3 perces videót, ami aztán 150 millió dolláros bevételt hozott a mozikban.
Villany leó – David F. Sandberg: Lights Out / Amikor kialszik a fény
A pazar Valami követ/It Follows után ismét készült egy egyszerű, de nagyszerű meta-horror, ami a műfaj egyik legősibb, ordas klisévé avult gegjét használja alapkoncepciójaként, ámde roppant kreatív és újszerű módokon.
Wan egyébként azóta is lelkes támogatója a fiatal filmeseknek, az új generációval és az internetről érkező friss hangokkal kapcsolatos meglátásait pedig azért is érdemes megjegyezni, mert egyre több stúdióvezető osztja már ezt a véleményt:
„[...]saját tartalmakat hoznak létre – pénz nélkül, pusztán a lehető legnagyobb kreativitásra támaszkodva. Ez a szellemiség a filmesek és történetmesélők új hullámát hívja életre. Minden generációban látunk fiatalokat, akik rövidfilmeket forgatnak és kísérleteznek, ám a mai nemzedék nagy előnye, hogy a technológia karnyújtásnyira van tőlük: olyan platformok állnak rendelkezésükre, mint a YouTube, ahová feltölthetik alkotásaikat, és azonnali visszajelzést kaphatnak a nézőktől. Ez lehetővé teszi számukra, hogy rögtön reagáljanak arra, mi működik és mi nem, így csiszolhatják tudásukat. Az olyan platformok pedig, mint a YouTube, tulajdonképpen filmfesztiválként szolgálnak, ahol a rövidfilmeket és egyéb tartalmakat azonnal láthatja a világ közönsége.”
De Sandberg mellett olyan rendezők is a 2000-es évek végén elindított YouTube-karrierjüknek köszönhetően törtek be a filmiparba, mint a legutóbbi Predator-filmet rendező Dan Trachtenberg vagy a brazil származású Joe Penna, a Mads Mikkelsen főszereplésével készült Sarkvidék rendezője, aki ráadásul eredetileg nem is filmesként, hanem kiváló gitárzenészként szerzett milliós követő tábort – ám a felépített rajongói bázis hűségesen követte és támogatta őt mozgóképes szárnypróbálgatásaiban is, melynek az eredménye egy szerződés lett a Netflixszel. De hasonlóan különleges utat járt be a humoristaként és rendezőként is világsztárnak számító Bo Burnham és a brutális fekete humorral operáló paródiavideókat gyártó RackaRacka fivérek, vagyis Danny és Michael Philippou, akik azóta két horrorfilmet is készítettek az A24 gondozásában.
Talán egyeseknek már feltűnt, hogy a YouTuberek zajos mozis sikerei szinte kivétel nélkül a horror vagy a komédia műfajához (nem ritkán a kettő elegyéhez) köthetők. Ennek nemcsak az az oka, hogy az elmúlt évtized során előbbi műfaj sosem látott figyelmet és megbecsültséget szerzett, de – még ha ez elsőre furcsának is tűnhet – az egyik legköltséghatékonyabb, sztárok nélkül is könnyebben eladható zsánerről van szó. Mivel a zsigeri hatáskeltés és a feszültséget egyre fokozó atmoszféra megteremtése egy ilyen film elsődleges záloga, a videósok ritmusérzéke, emberismerete és kreativitása különösen értékes képességnek számít. Az eleve virágkorát élő zsáner megújulása és az új hangok megjelenése pedig tovább gerjeszti mind a horror, mind a filmiparon kívülről érkező videósok sikereit.
Úgy szeretlek, majd megeszlek – Curry Barker: Obsession / Megszállottság
A Megszállottság a szerelmi történet és a horror összeházasításának legújabb mintapéldánya, ami nem csak a párkapcsolatok visszásságait boncolja darabokra, hanem az ego birtoklásáért harcba szálló ösztönén és felettes én örökös konfliktusának démoni vetületeit is véresen kidomborítja.
A tendencia tehát több, mint egy évtizede megfigyelhető Hollywoodban, azonban a Backrooms és a Megszállottság kolosszális sikere a korábbiakhoz képest is hatalmas változásokra hívja fel a figyelmet. Egyrészt előbbi rendezője, a még mindig csak 20 éves Kane Parsons filmje már eredendően is az internetes folklór terméke, hiszen egy 4chan nevű weboldalon terjedő creepypasta ihlette Parsons eredeti YouTube sorozatát, ami aztán meghozta neki a népszerűséget és az a A24 10 millió dolláros ajánlatát. A maga 26 évével aggastyánnak szintén nehezen nevezhető Curry Barker pedig YouTube-ra feltöltött rövidfilmjei sikere után saját maga döntött úgy, hogy komolyabb stúdió-hátszél nélkül, mindössze 750 ezer dollárból készíti el a Megszállottságot, hogy teljes mértékben saját elképzelései szerint valósulhasson meg a film. A döntés őt igazolta, miután a film bekerült a Torontói Filmfesztivál programjába, a különböző stúdiók sokmillió dolláros licitháborúba kezdtek a forgalmazási jogokért.
Az, hogy ez a két roppant fiatal videós korábban elképzelhetetlennek hitt sikerű mozifilmeket készített, egyszerre mutat rá, hogy az új generáció alkotói már kamaszkorban alaposan elsajátítják a filmkészítés technikai ismereteit – Parsons például még csak 16 éves volt, amikor a Blender nevű animációs programban elkészítette a Backrooms labirintusát, Barker pedig már 17 éves kora óta író, rendező, operatőr, vágó, és szereplő is a filmjeiben, egyszersmind bizonyíték, hogy a Z generáció nagyon is vevő azokra a történetekre, amelyek képesek megszólítani őket és hitelesen rezonál saját élményeikkel. Ez a sokat kárhoztatott korosztály, még ha sok szempontból meg is érdemli a kritikát, számtalan példát mutat kreativitásra és újító erővel van jelen nem csak a filmkészítés, de a szórakoztatóipar és a kultúra más területein is, rákényszerítve a pénzosztó szerveket és a nagytőke szereplőit is arra, hogy komolyan vegyék és jobban tiszteljék őket (elég csak megnézni, milyen licitháború zajlik jelenleg Parsonsért a stúdiók között).
Elmelabirintus – Kane Parsons: Backrooms – Hátsó szobák
A Backrooms – Hátsó szobák found footage elemekkel átszőtt tér-horrorja a nagyvásznon is hasonlóan hátborzongató, mint a film alapjául szolgáló, azonos című websorozat virális videói esetében. Az egészestéssé bővített történet ugyanakkor szükségtelen pszichologizálással egészül ki, ami a misztikumot csorbítva igyekszik túlmagyarázni az „emelkedett horror” metaforáit.
Hollywood története egyik legsúlyosabb válsága közepette olyan helyről kapott új lendületet és segítséget egy biztatóbb jövő eléréséhez, ahonnan talán sokan nem gondolták volna: sokáig semmibe vett, a filmkészítés alsó polcára száműzött horrorműfaj és az interneten önmagukat kiképző fiatalok alakjában. Jason Blum – aki James Wanhez hasonló utat járt be a filléres alkotásoktól a gigaprodukciókig – a Varietynek adott interjújában ekképp summázta az elmúlt évek folyamatát:
„A horror mindig is olyan műfaj volt, amely lehetőséget adott az új tehetségeknek, hogy betörhessenek a szakmába. Nem hatalmas költségvetés, hanem jó ötletek, sajátos látásmód és rengeteg bátorság, ami igazán szükséges hozzá. A YouTube pedig olyan mértékben demokratizálta a filmkészítést, mint semmi más korábban. Régebben stúdióra vagy ügynökre volt szükség, ma viszont egy fiatal is – akinek van kamerája és internetkapcsolata – készíthet valamit, megmutathatja azt emberek millióinak, és valódi közönséget építhet ki anélkül, hogy ehhez bárki áldását kérné.”
Felhasznált irodalom:
- https://variety.com/2026/film/features/backrooms-obsession-youtubers-hollywood-kane-parsons-curry-barker-1236764464/
- https://www.fathomentertainment.com/blog/youtube-creators-who-made-the-jump-to-hollywood/
- https://www.russh.com/youtube-filmmaker-films/
- https://www.onwardpsychservices.com/blog/what-is-so-addictive-about-youtube
