Budapest, Pécs, Balmazújváros csak néhány helyszín, amelyek apró részleteit, titkait, történeteit tárták fel az alkotók az idei szemle tudományos és ismeretterjesztõ filmek kategóriájában. A versenybe válogatott kilenc film között volt természetfilm, portréfilm, városfilm, sõt történelmi témát feldolgozó alkotás is.
A zsűrinek igen nehéz dolga akadt, hiszen a versenyprogramba nem került be két ugyanabba a témakörbe, kategóriába sorolható film. Ennek a változatosságnak köszönhetően a fotográfus életétől, a kalapos mesterségig, a zsidó épületek gazdagságától, a századfordulón épült városházákig, vagy akár 1956-ig több témáról is új információkat lehetett megtudni.
Az ismeretek terjesztésén túl a filmek igényes elkészítése sem maradt a háttérben. Többször volt jó a téma, csak a szűkösebb anyagi háttérnek köszönhetően az alkotók elhanyagoltak néhány technikai szempontot. Azonban ezek a filmek televízióknak készülnek, moziban ritkán vetítik őket, éppen ezért a nagy vászon minden olyan apró hibát fölnagyított, ami a televízióban esetleg fel sem tűnne. Idén egyetlen természetfilm került versenybe, ami nagyon meglepő, hiszen a természetfilmek a kategória legjelentősebb műfaja lehetne.
Dér András A hét főbűn című alkotása konkrétan csak az ismeretterjesztő kategóriába sorolható, az összes többi alkotás valamilyen más műfaji meghatározással is ellátható. Dér András gyerekek véleménye, egy baráti társaság éjszakába nyúló beszélgetése által, és konkrét történelmi tények párhuzamba állítása által mutatja be, hogy mit takar a mai ember számára a restség, a bujaság, a kapzsiság, a harag, a gőg, az irigység és a falánkság fogalma. A baráti társaságban van irodalmár, történész, filozófus, pszichiáter, táncművész, szerzetes és közgazdász. A tudományos film eredetiségét a baráti beszélgetés és a történeti áttekintés párhuzama adja meg, amelyből kiderül egyfajta magyarázat a felületesen ismert, de minden nap alkalmazott morális fogalmainkra. A film elnyerte e kategória rendezői díját, elismerésként az eredeti feldolgozásért, személyes hangvételért.
Egy alföldi kisvárosban élő kalaposmestert mutat be Szádvári Lídia filmje. A kalaposmester nemcsak portré a balmazújvárosi Mihalkó családról, hanem a mesterség rejtélyein keresztül egy kalapkultúrával rendelkező vidéket is bemutat. A budapesti zsidónegyed elmúlt kétszáz évéről készített ismeretterjesztő sorozatot Ocsenás Tamás A Zsidónegyed – Pest zsidó arca címmel. A szemlén bemutatott rész a zsinagógákat mutatja be és szép képekben ismerteti múltjukat, jelenüket. A narrátor jelenléte személyesebbé teszi a filmet, a kövek mesélni kezdenek a hajdan itt élt emberekről, történetekről, népszerű televíziós stílusban.
A Betájolt öröklét, Duló Károly filmje az UNESCO által világörökség kincsévé nyilvánított pécsi ókeresztény emlékeket tárja fel. De nemcsak a „megszokott” ismeretterjesztő módon, hanem összekapcsolja az egykori történelmi emlékeket a mindennapokban megjelenő hatásukkal, és a város életében betöltött hétköznapi szerepükkel.
Az ismeretterjesztő természetfilmek kategóriába sorolható Tóth Zsolt Marcell, a Budapesti vadon című meghökkentő filmje. Budapest kétmilliós nagyvárosként urbánus környezetével már nagyon eltávolodott a természettől, mégis bármennyire is hihetetlen, minden apró zugát élőlények népesítik be. A film apró részleteket tár fel, szinte játékfilmes narrációval, egy olyan világot mutatva be, amely mellett Budapest lakói mind elmennek. Így nem is csoda, hogy a zsűri a legjobb témaválasztásért járó díjat ítélte a filmnek.
Az ismeretterjesztő filmek közé is került 1956-os témát feldolgozó darab, és el is nyerte az év legjobb tudományos-ismeretterjesztő film díját, elsősorban objektivitása és átfogó ábrázolása miatt. Kóthy Judit és Topits Judit: Forró ősz a hidegháborúban című alkotása hiánypótló összefoglalás, mivel a világpolitikai összefüggésekben mutatja be 56 eseményeit. Jelentős újonnan, külföldi archívumokban talált archív felvételeket használ fel, miközben kitér a nemzetközi visszhangra is. A filmben az információk úgy vannak tálalva, hogy néző könnyen követheti, így akár egy középiskolai könyvtár kedvelt darabjává is válhat.
Elek Ottó filmje az Alzheimer-kórról nemrég napvilágra került rémisztő számadatoknak jár utána, Ködbe vésző emlékezet (Film az Alzheimer-kórról) címmel. A kutatások szerint 2020-ig megduplázódik az ebben a betegségben szenvedő emberek száma. E betegségnek a rövidtávú memóriazavar a legáltalánosabb tünete, és nagyon sok ismert személyiség is ebben a betegségben szenvedett, a film felsorolja többek között Kantot, Frank Sinatrát, Henry Fordot és Ronald Reagent. Gyógyíthatatlan betegségről mindig nehéz filmet készíteni, mivel a halál jelenléte és a lassú leépülés elkerülhetetlen ábrázolása sokakban viszolygást kelthet. Azonban Elek Ottó személyes hangvétele révén nemcsak az adatokat ismerjük meg, hanem a betegség emberi oldalát is. Kútvölgyi Katalin egy huszonhat részes dokumentumfilm-sorozatot tervezett Mesterművek a századforduló építészetéből – Városházák címmel, amelyikből egy részt mutattak be a szemlén. A klasszikus délutáni tévéműsorba illő, kellemes zenével és szép képekkel ellátott filmből olyan apró épületrészletekre, illetve eseményekre derül fény, amelyeket a minden nap arra járó lakók, vagy a turisták nem vesznek észre.
Játékfilmes elemekkel, lírai feldolgozással mutatja be Vékás Péter rendező az egykori, Kolozsvárról indult Veress Ferenc fotográfus életrajzát. Mint aranyműves, fotográfus és vegyészkutató hamar hírnévre tett szert, de a technika fejlődésével az ő anyagi lehetőségei is nehezen vették fel a harcot. A film Veress Ferenc életén keresztül egy korrajzot is fölvázol, ezáltal tisztelegni igyekszik a fotóművészet nagy úttörője előtt. A megelevenedő képek, a megelevenedő szereplők, a zene minden a 20. század eleji hangulatot idézi. Az idei ismeretterjesztő-tudományos tömb darabjai jó példák arra, hogy téma bármiből lehet. A felhozatal kellőképpen változatos volt, ugyanakkor az is kiderült, hogy az anyagi háttér és a támogatottság időnként milyen erősen befolyásolhatja, illetve korlátozhatja a rendezői szándékot.
