Május 21-én kerül a mozikba a kínai származású, Magyarországon élő rendező, Zhang Ge első nagyjátékfilmje. A Nem én vagyok című magyar-kínai testvérdráma rendezővel beszélgettünk az első meghatározó budapesti élményeiről, a valahová tartozni akarásról, az egy éven át tartó próbafolyamatról és a forgatáson átélt legnagyobb kihívásokról.
Bécsben születtél, az első két évedet ott töltötted, aztán négyéves korodig Kínában éltél a nagyszüleidnél, majd Budapestre költöztél. Életed jelentős részét a magyar fővárosban töltötted. Mik az első emlékeid Budapestről?
Az első élmény nem túl pozitív. Csepelen nőttem fel. Amikor mentem óvodába, a gyerekek álltak a kerítésnél és kiabáltak nekem, hogy „csing csáng csung". Az első vidámabb emlékem az időszak, amikor tizenegy éves koromban elkezdtem gördeszkázni. Egészen addig kirekesztettnek éreztem magamat, de abban a közegben úgy gondoltam, végre tartozom valahová.
Említetted egy interjúban, hogy rengeteget utaztál és sok helyen éltél rövidebb-hosszabb ideig. Ez hogyan hatott a személyiségedre és a rendezői gondolkozásmódodra?
Tizenöt éves korom óta folyamatosan utazom. Már nagyon korán megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nincs valódi hazám, de mégis mindenhol otthon érzem magam. Szerintem sosem fogom úgy érezni, hogy valahol igazán otthon vagyok.
A Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) fotográfia szakán diplomáztál 2018-ban. Hogyan kötöttél ki mégis a rendezésnél?
Már az egyetem első félévében rájöttem, hogy nem érdekel a fotózás. Elkezdtem videókat, kisfilmeket készíteni. Óriási szerencsém volt, mert a tanáraim támogatóak voltak és az elejétől fogva bátorítottak. A METU-n eltöltött évek alatt kezdett el érdekelni a filmek vizualitása, a történetmesélés pedig előtte is közel állt hozzám. Régóta írok történeteket, novellákat.
A sajtóvetítés utáni beszélgetésen említetted, hogy fiatalkorodban a Mechanikus narancs volt az egyik legnagyobb kedvenced. Rendezőként mennyire inspirált Kubrick munkássága?
Nagyon tisztelem Kubrickot, de a Daniels rendezőpáros (Daniel Kwan és Daniel Scheinert) sokkal inkább hatott rám, főleg a bátorságukkal. Az Az ember, aki mindent tudott (Swiss Army Man) megnézése után azt mondtam, hogy én is ilyen filmeket szeretnék rendezni és ilyen merészen akarok hozzányúlni témákhoz.
Azt mondtad a vetítés után, hogy Kínában magyarnak, Magyarországon pedig kínainak érzed magad, és hontalan vagy. Ez a gondolat adta a Nem én vagyok kiindulópontját is?
A Nem én vagyok számomra inkább arról szól, hogy sokszor pont az a közösség okozza nekünk a legnagyobb fájdalmat, amihez tartozunk. Ugyanakkor pont emiatt nem haragudhatunk az adott országra vagy közösségre.
A Nem én vagyok egy család belső konfliktusait mutatja be. Mennyire személyes ihletésű ez a történet?
Az egész családom egy időzített bomba. A személyes részleteit ennek nem szeretném elmondani, de szélsőséges körülmények között nevelkedtem, ami nagyon tanulságos volt. Nemrég beszéltem erről édesanyámmal, és mondtam neki, hogy nem haragszom rá amiatt, hogy ilyen élet jutott nekem. Megköszöntem neki, mert ha nem így nőttem volna fel, sokkal kevesebbet tapasztaltam volna a világból.
Minden filmemnek úgy indulok neki, hogy kiválasztok egy zsánert. Mindig is nagyon érdekelt a dualitás, így jutott eszembe az ötlet, hogy mi lenne, ha a filmben két lélek irányítana egy testet. Másfél évig ültem ezen a gondolaton, mielőtt eldöntöttem, hogy belevágok és elkészítem ezt a filmet.
Úgy tudom, Csényi Katival, a film producerével már korábbról ismeritek egymást.
Hosszú évekig voltam az asszisztense. Amikor elmondtam neki a filmtervet, nagyon pozitívan állt hozzá és végig támogatott.
Az ő részéről szerinted mennyire volt merész lépés, hogy egy elsőfilmes rendezőbe fektesse a bizalmát, aki amatőr színészekkel szeretne együtt dolgozni?
Néha láttam rajta, hogy van benne félelem, de ezt sosem éreztette velem. Amióta elkezdtünk dolgozni a filmen, végig azt éreztem, hogy maximálisan bízik bennem.
Mit mondott, mi tetszett meg neki a forgatókönyvben?
Erre ő tudna pontosabban válaszolni, de szerintem a mágikus realizmus nagyon közel áll hozzá és ez fogta meg a történetben.
A forgatókönyvet Magai Miklóssal írtátok, aki a film dramaturgja is. Hogyan kell elképzelni a közös alkotómunkát?
Miklós fantasztikus alkotótárs. Nem is tudom, hol tartanék nélküle. Mindig sok nehézséget okozott, hogy amikor elkezdtem írni egy forgatókönyvet, sosem értem a végére, nem tudtam pontot tenni a mondataim végére. Miklós ebből a szempontból sokkal fegyelmezettebb, tudatosabb. A közös alkotómunka során sokszor előfordult, hogy nem értettünk egyet, de az első sortól az utolsóig minden ötletet együtt dolgozunk ki.
A Langot alakító Li Chade az ingatlanszektorban dolgozik, a nővérét játszó Cui Sissy pedig irodalmat hallgat Berlinben. Egyikük sem képzett színész. Hogyan találtad meg őket?
Sissy-re az éjszakai életben figyeltem fel. Kocsmáztunk a városban a barátaimmal és egyszer csak megpillantottam egy kínai lányt, aki őrülten viselkedett. Mondtam a barátnőmnek, hogy ez a lány egyszer biztos, hogy szerepelni fog egy filmemben. Úgy hozta az élet, hogy egy hónappal később együtt dolgoztunk egy produkcióban. Megkérdeztem, nem lenne-e kedve szerepelni a filmemben, Sissy pedig igent mondott. Először az volt az elképzelésünk, hogy én alakítom majd Langot, aztán a kínai koproducerünk beajánlotta Li Chade-ot. Amikor találkoztunk, nem tudtam elképzelni, hogy férhet el ennyi jóság egy emberben. Már az elején tudtam, hogy nagyon nehéz kihozni belőle Lang karakterét, mert teljesen más személyiség.
Azt mondtad, egy ideig az volt a terv, hogy te játszod Langot. A te személyiségedhez mennyire áll közel a főszereplő karaktere?
Nagyon közel áll. Lang karaktere főleg az én személyiségemből és habitusomból ihletődött. Viszont már csak azért sem vállaltam el, hogy én játsszam el, mert nem vagyok színésznek való. Amikor közönség előtt kell beszélnem, sokszor annyira izgulok és lefagyok, hogy el kell kezdenem standupolni.
A forgatás előtt egy éven át próbáltatok a színészekkel. Miért volt szükség ilyen hosszú időre?
Li Chade és Cui Sissy amatőr színészek. Rengeteg olyan személyiségjegyük volt, amit finomítani kellett a kamera előtt, ez pedig nem megy egyik percről a másikra.
Említetted egy beszélgetésben, hogy Li Chade egyáltalán nem iszik és nem dohányzik, ellentétben a karakterrel, akit alakít.
Li Chade annyira azonosult a szerepével, hogy a forgatás után három hónapig ivott és dohányzott, ugyanolyan hedonista életmódot folytatott, mint a filmben Lang. Megijedtem, hogy a film miatt tönkretettem egy ember életét. Szerencsére aztán összeszedte magát és most már ugyanolyan életet él, mint előtte.
A díszletet fél évig építetted saját kezűleg. Ez kényszerű megoldás volt?
Igen. Senki nem ért rá segíteni és nem volt elég pénzünk. A főszereplők lakása tényleg úgy nézett ki, mint egy raktár. Mindenhol dobozok hevertek, amiket a barátaim segítségével elhordtam, mielőtt elkezdtem felépíteni a díszletet. Egyébként kifejezetten élveztem a folyamatot, de utólag visszagondolva örültem volna, ha nem nekem kell megcsinálnom.
A VIII. kerületben, a Ganz-MÁVAG-telep környékén, a kínai piac területén forgattátok a filmet. Miért ezt a helyszínt választottad?
Elsősorban a hangulata miatt. Szerintem a Nem én vagyok egyik legfontosabb pontja a megfelelő miliő. Az volt a célom, hogy vizuálisan egységes legyen a film. Ez majdnem kútba esett, amikor rögtön a forgatás elején elküldtek minket a helyszínről, ahol forgatni szerettünk volna.
Ezt hogyan fogadtad?
Nem estem kétségbe. Nagyon jól kezelem a stresszhelyzeteket. Általában az ilyen kiélezett szituációkban vagyok a legnyugodtabb.
A film alacsony költségvetésből készült. Sok szívességet kellett kérned?
Szívességek nélkül meg sem valósult volna ez a produkció. Annyian segítettek, hogy annyi nevet fel sem tudnék sorolni.
Mi okozta a legnagyobb kihívást a forgatás során?
A magyar színészekkel való munka. Teljesen máshogy működik és gondolkozik egy kínai amatőr és egy magyar hivatásos színész. Ezenkívül az is nehéz volt, hogy a forgatáson Sissy-t magyarul, Li Chade-t angolul instruáltam. Ha mindkettejükhöz szóltam, akkor kínaiul beszéltem hozzájuk. Néha teljesen belezavarodtam, hogy épp milyen nyelven kell megszólalnom. Ezen kívül ott volt Bántó Csabi is, akivel magyarul beszéltem, bár ő kézjelekből és füstjelekből is tudja, mire gondolok.
Bántó Csaba az egyik legfoglalkoztatottabb operatőr itthon. Mikor döntötted el, hogy vele szeretnél dolgozni?
Lehet, hogy nem fog örülni, hogy ezt most elmesélem. Egy videóklip forgatása kapcsán találkoztunk a Kelet Kávézóban. Megkérdeztem, mit kér inni. Azt válaszolta, hogy egy pohár langyos tejet. Akkor és ott eldöntöttem, hogy mostantól életem végéig vele szeretnék dolgozni. Csabi rendkívül határozott elképzeléssel áll neki a munkának. Nagyon szeretek vele dolgozni. Egy idő után már automatikusan 15 fokot döntött az általa előre megkomponált képen, mert tudta, hogy mik az elképzeléseim.
Ha már a képi világnál tartunk, rendezőként a forgatáson tudtál profitálni abból, amit a fotográfia szakon tanultál? Másképp néz egy mozgóképre egy fotós?
Rendezőként egyáltalán nem fotós szemmel közelítettem a filmhez, de a világítás szempontjából rengeteget segítettek a METU-n tanultak. Sokat vitatkoztunk Csabival, hogy egy adott jelenetben kemény vagy lágy fényt használjunk. Előfordult, hogy egy óráig építtetett egy molinót a forgatáson, amit aztán három másodperccel később lebontattam. Csabit mindig mindenről meg lehet győzni.
Egy testben két lélek – Zhang Ge: Nem én vagyok
A Nem én vagyok annyi mindenről szeretne beszélni egyszerre, hogy elvesztődik saját labirintusában, ennek ellenére az elsőfilmes Zhang Ge fontos alkotó lehet a mai magyar film frissülése, változatossága szempontjából.
A hazai közönség először a 45. Magyar Filmszemlén láthatta a filmet. Volt olyan rendező, aki azt mondta, jobban izgult a filmszemlés premieren, mint amikor egy külföldi fesztiválon mutatták be a filmjét. Te hogyan emlékszel vissza a vetítésre?
Először nagyon féltem a nézők reakcióitól, de aztán úgy láttam, pozitívan fogadták a filmet. Ugyanakkor arra is fel vagyok készülve, hogy sokan nem fogják szeretni.
Szerinted mennyire rezonál majd másképp a filmmel a magyar és a kínai közönség?
Az eddigi tapasztalataim alapján a kínaiak teljesen máshogy értelmezik ezt a filmet, mint a magyar nézőközönség. Meglepődtem, hogy mennyire másként látták a történetet.
Van már újabb filmes terved?
Igen, a következő filmem az időhurok és egy road movie keveréke lesz.
