Kritika | Eric Lavaine: Chamboultout / Titkok és igazságok Kritika | Eric Lavaine: Chamboultout / Titkok és igazságok

Se nem titkok, se nem igazságok

Eric Lavaine: Chamboultout / Titkok és igazságok

ÉRTÉKELD A FILMET!
Titkok és igazságok (Chamboultout)
Eric Lavaine
2019
Titkok és igazságok

Titkok és igazságok

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az eredeti címén Chamboultout („fenekestül felforgatva”), angolul No Filter („cenzúrázatlanul”), magyarul pedig teljesen érthetetlen módon Titkok és igazságok néven futó édesbús francia komédia a balesete óta vak és folyton farkaséhes Frédéric és környezete egy csapásra megváltozott életét mutatja be, melyet felesége, Béatrice egy önterápiás céllal megírt regényben örökít meg. A Cirko-Gejzír karantén utáni újranyitós könnyed nyári mozijában egy csapatnyi jómódú, butácska negyvenes nyaralását követhetjük nyomon, miközben először veszik kezükbe a könyvet, amely mindannyiuknak görbe tükröt állít.

Egy szenvtelen könyvkiadónál induló bevezető narrációt és gyors seregszemlét követően a hevenyészett tengerparti olvasótábor érdekes kamaradráma jellegű alapszituációt teremt a történethez: a fürdőruhás, funkcionális analfabéta kompánia lelkesen találgatja, kit rejtenek a regényben szereplő álnevek és hogy vajon milyen fényben fogja láttatni őket régi barátjuk, miközben a sorokat olvasva maguk is újraélhetik a baleset óta eltelt éveket. A vázlatos karakterek közötti, menzás vajazókés élességű konfliktusok azonban komolytalanok maradnak, így a nagy közös nyaralás inkább csak polaroid felvételek sorozataként értelmezhető.

Alexandra Lamy a történet legárnyaltabb karaktereként ösztönös bájjal alakítja a három gyermeke és a baleset hatására negyedik gyermekévé avanzsált férje mellett a legnagyobb természetességgel és még csak véletlenül sem mártírként helytálló feleséget; a többi színésznek ellenben korántsincs is ilyen szerencséje. A figurák – beleértve Frédéricet is (José Garcia) – leginkább csak önmagukat és másokat kompromittáló kínos helyzetekből és unásig ismételt szállóigékből vannak összegyurmázva, mintha a rendező a nézőt is nagyjából annyira tartaná értelmesnek, mint az agykárosult Frédéricet és könnyelmű sleppjét, márpedig hozzájuk képest a helybeli pékség eladófiúja is bizonyítottan géniusz. A színészek becsületére legyen mondva, hogy még így is igyekeznek a maximumot kihozni karaktereikből (kénytelenek is, hiszen a kamera folyamatosan öregedő arcukon és testükön időz), pedig a szájukba adott visszatérő viccek valahogy mindig pont eggyel többször hangzanak el, mint ahányszor az egészséges lenne.

A film nagy érdeme ugyanakkor, hogy (a megbocsáthatatlan, kamerakocsiztatós éneklős jelenetet leszámítva) nagyrészt sikeresen elkerüli a melodrámát: a cselekmény akkor játszódik, amikor Frédéric családja már túlvan a nehezén és átállt az új rutinokra; épp csak villanásnyi ízelítőt kapunk mindennapi kihívásaikból (a társadalombiztosító kellemetlenkedésétől kezdve Frédéric időszakos, fájdalmas öneszmélésein át egészen kockázatos elkóborlásaiig). A forgatókönyv sokkal inkább a megváltozott körülmények – helyenként börleszkbe illő – humorát domborítja ki, kissé talán túlzott kreténségbe hajlóan is. A baleset hatására boldog idiótaságba süppedt Frédéric minden eszébe ötlő gondolatát gátlástalanul megosztja a külvilággal, de a barátai sem különbek: gyermeteg ösztönlények mindannyian, akik a játékidő nagy részében csak zabálnak, piálnak, házasságot törnek és kicsinyeskednek. És bár messze a legpozitívabb hős a történetben, a többi szereplő szemében Béatrice is csak egy dilettáns író, aki kendőzetlenül kiteregeti a család és a barátok szennyesét. Mindazonáltal a film minden gyarlósága és együgyűsége ellenére, valahogy minden képkockájára átragad némi Béatrice töretlen derűjéből; a nyitó és zárójelenet szélnek feszített mosolyai például egészen megkapóak, és kiérezni belőlük a házaspár egymás és az élet iránti őszinte szeretetét.

Az utószájíz tehát korántsem kellemetlen, és ez azért is fontos, mert bár a film erre egy félmondat erejéig sem utal, az alapsztori nagyon is valós és személyes: a forgatókönyvet Barbara Halary-Lafond 2014-es önéletrajzi regényéből adaptálták, amelyben férje, a Frédéric karakterét ihlető Jean-Louis történetét meséli el. A Halary házaspár öt gyermekével együtt irigylésre méltóan boldog, sikeres és sportos életet élt, mígnem egy fatális motorbaleset helyrehozhatatlan károkat okozott Jean-Louis idegrendszerében, akinek a három hetes kómát követő rehabilitáció során az alapfunkciókat is újra kellett tanulnia. Mindez pedig egyúttal arra is magyarázatot ad, miért húzódik akkora szakadék Béatrice / Barbara és az összes többi hős kidolgozottsága között. Eric Lavaine rendező azonban – habár a forgatókönyv kidolgozásába az írónőt is bevonták – látszólag tudatosan elhatárolódott az élet írta megható alapanyagtól, és az inspiráló életrajzi dráma zsánere helyett inkább banális vígjátékként álmodta vászonra a történetet.

A filmtől ennek megfelelően ne várjunk se nagy titkokat, se nagy igazságokat, a kedvesen bárgyú viccek és a hasonló adottságokkal megáldott szereplők a maguk nemében mégis szórakoztatók és szerethetők maradnak, és kellemes időtöltést ígérnek a moziba látogatóknak.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Titkok és igazságok

Titkok és igazságok

Színes vígjáték, 100 perc, 2019

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat