Ric Roman Waugh: Shot Caller / A góré Ric Roman Waugh: Shot Caller / A góré

A börtön bűnössé tesz

Ric Roman Waugh: Shot Caller / A góré

Ric Roman Waugh legújabb börtöndrámájában megismétlődik a gondolat, melyet korábban egyszer már szépen kifejtett: a túlnépesített börtönök évszázadok óta kontraproduktív módon működnek. Állatot csinálnak a legkevésbé bűnösökből is.

Ric Roman Waugh 2008-ban nagyjában-egészében már megcsinálta az idén bemutatott – de már 2015-ben elkészült – A górét, csak akkor az a film Az elítélt (Felon) címet kapta. Első kitűnő börtönfilmje és idei kitűnő börtönfilmje között jóval több a hasonlóság, mint a különbség. Úgy tűnik azonban – elveszve A góré kíméletlen végzetszaggal lassan felőrlő atmoszférájában –, hogy a szinte szó szerint kivesézett börtönlét ismerős részletei, motívumai, történései és kliséi Waugh idei filmjében képesek frissen hatni. Kifejezetten érdekes ez annak fényében, hogy a A góré lényegében ugyanazt a bámulatos autenticitással gyomorba vágó szemszöget veszi fel, ugyanazt az összetett túlélés-központú hierarchiarendszert fejti fel, részben ugyanazokkal a karakter-modellekkel, protagonistájának (a „hős” és az „anti-hős” szavak nem nagyon illenek a képbe) majdhogynem tejesen megegyező „eredettörténetével” és motivációjával, mint a rendező korábbi börtöndrámája.

Az elítélt főszereplője (Stephen Dorff) családjának védelmében véletlenül és tragikusan bénán megöl egy betörőt, A górét a hátán dicséretes elhivatottsággal és karizmatikusan cipelő Nikolaj Coster-Waldau Money-ja (ezt a nevet aggasztják a volt brókerre) pedig hasonlóan sután – de nem önhibáján kívül – okoz halálos karambolt. Az elítélt és A góré főszereplői elkövetnek ugyan bűnöket, de nem bűnözők. Waugh börtön-meditációinak repetitív sorában ezek a balek, szerencsétlen, óvatlan, épp csak egy pillanatra nem gondolkodó karakterek igazi büntetése az, hogy az igazságosnak csak félve nevezhető igazságszolgáltatás ad definitum bűnözővé teszi őket. Ahogy Az elítéltben, úgy a A góréban is tökéletesen kivehető Waugh látványos megismételtségében megingathatatlannak tűnő szerzői álláspontja, miszerint a túlnépesített börtön – mint bűnösöket „javító intézet” – évszázadok óta kontraproduktív és izolált, valamint fájdalmasan lineáris módon működik. A korrekció csak az intézmény nevébe (correctional facility) foglalt, jelentés nélküli szó, mely Waugh filmjeiben egyenértékű azzal a kompromisszumot nem tűrő kikényszerített transzformációval, melynek során a bedarált személyiségi jogok tetembűzétől meghasonuló szereplők stigmáktól tarkított vadakká vedlenek (Az elítéltben Porter, Dorff figurája nácikopaszra borotválja magát, A góréban Money-t apránként beborítják az árjatetkók). A bekasztlizás banális okai lényegtelenné korcsosulnak, csak a bent-lét van, odabent pedig egyszerre lesz mindenkiből sértett, áldozat, elkövető, bíró, egy adott közösség – jelen esetekben a fehér fajvédők – kötelező tagja és magányos remete.

Az elítéltben a család, a szerettek megtartása, míg A góréban azok védelme motiválja a kvázihőst. Számukra nem a megaláztatottság, az erőszak elszenvedése, a pusztító előemberré válás a legnagyobb teher, hanem a bebörtönzésük következményeként elszegényedő, eladósodó, mentálisan, valamint szeretetükben és hitükben széteső feleségek látványa a plexifal elérhetetlen túloldalán. Így Waugh finoman, melodrámai mintákba bújtatva fogalmaz meg vaskos szociokritikát, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük Porter és Money hasonszőrűen – és már-már túlságosan is – trükkös túlélés-megoldásait. Míg Az elítélt egyenes vonalon haladva jut el az üdítően ideális befejezésig, A góréban Waugh egy elegáns, időben és térben ugráló elbeszélést használva tárja fel a börtönön túli börtönt, Money benti rablétét és a szabadulása utáni képletes, de semmivel sem kevésbé súlyos rablétét (kissé didaktikus kép: zárkája száma megegyezik motelszobája számával). Azt, hogy a zárt rendszer nem zárt, hogy az alfa-dutyihím (a címbeli „shot caller”) alvadt vértől vörös keze a szögesdróton keresztülnyúlva a szabad élet horizontját is összegányolja.

A góré világát körbelengi a sorszerűség, az elrendeltség éjfekete és reménytelenséget árasztó miliője, melyből a dicsőséges rabkarriert befutó, kiszárított lelkű, betonná érlelt testű Money csak úgy képes kitörni, ha bűneit semmissé teszi. Mindez csak az önfeladás katartikus gesztusával lehetséges. Porter eddig nem jutott el, az ő megváltását egy Money-hoz hasonló börtönérlelt túlélőzseni, a Val Kilmer által nagyszerűen hozott John Smith segítette. Money viszont megemészti és magába olvasztja sorsát, ura lesz saját káoszának, a film fináléjában azzá lesz, amivé lennie kell, ahhoz, hogy ő és családja is életben maradhasson. Őrülten drámainak hangzik ez, és az is. Talán ezért volt szükség erre a filmre. Míg a thrillerként is működőképes Az elítélt története és történetének elmesélése is egyszerűségében volt ütős, addig A góré komplex módon, lenyűgöző részletességgel és példás hitelességgel (Waugh börtönőr-gyakornokként kutatta a témát) láttatja a rendszer és az ember kölcsönös egymásra hatásából formálódó ocsmányságot. Közben azonban nem fél elrugaszkodni a való borzalmaktól, nem fél moralitásában és cselekményében is összetett, rég halott görögöket és oroszokat idéző, epikus mértékű bűn- és bűnhődésdrámává válni.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • A góré

    Színes bűnügyi, filmdráma, thriller, 121 perc, 2017

    Rendező: Ric Roman Waugh

  • Az elítélt

    Színes bűnügyi, filmdráma, 104 perc, 2008

    Rendező: Ric Roman Waugh

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann