A film címe eléggé megtévesztő lehet azok számára, akik nem jártasak a versenylovak világában: nem egy titkárnőkkel túlzsúfolt irodát kell elképzelni, hanem egy valós tényeken alapuló történetet, melynek középpontjában egy csodaszép, gesztenyeszínű, legendás pejló vágtáz, aki jobb híján a Secretariat nevet kapta.
Randall Wallace neve leginkább olyan filmek forgatókönyvírójaként ismeretes, mint a Pearl Harbor vagy a Braveheart (A rettenthetetlen), melyért az akadémia Oscar-díjra is jelölte. Harmadik saját rendezése, a Secretariat nem igényelt különösebb forgatókönyvírói bravúrokat, hiszen az élet olyan meseszerűen valószerűtlen történetet kínált fel számára, melyet bármelyik író megirigyelhetne. Csak éppen meg kellett filmesíteni.
A Disney égisze alatt készült legújabb sportfilm egy olyan hihetetlen, mégis valós történet emlékeit eleveníti fel, melyet még a konkrét tények ellenére is nehéz elhinni – végre egy olyan történet, melyet nem szükséges cicomázni, a valóság már önmagában Disney-alapanyag. A 60-as évek végén Penny Chenerey (Diane Lane) négygyerekes anya és főállású háziasszony, édesanyja halála után átveszi rossz bőrben levő édesapjától a család lótenyésztő farmjának irányítását, noha egyáltalán nem ért a lovakhoz. Családja és riválisai nem nézik túl jó szemmel Penny ténykedéseit, hiszen a lovak fenntartása és a farm irányítása nem olcsó mulatság, a nő mégis olyan bizakodóan veti bele magát az üzletbe, mintha egész életében ezzel foglalkozott volna. Egy éjszaka alatt áttanulmányozza apja iratait, és rájön, hogy a lovakat nem szabad eladni, mert még fényes jövő áll előttük. A két rendkívüli telivér, Bold Ruler és Somethingroyal születendő csikója tűnt a legígéretesebbnek, ami később be is igazolódik, hiszen a kis Secretariat pár éven belül minden létező rekordot megdönt. Felkerült a Time címlapjára, bélyeget adtak ki és utcákat neveztek el róla…
Noha látszólag a ló, a lovaglás és a lóversenyzés áll a film középpontjában, Secretariat legendás története csupán egy nagyszerű kifogás arra, hogy az emberi (és főképp a női) kitartást, bizakodást és elhivatottságot ábrázolja. Penny óriási terveiben először senki nem hisz, végül mégis olyan embereket vonz maga mellé, mint Lucien Laurin, a veterán kanadai tréner (John Malkovich bohókás játékával), vagy Ronnie Turcotte, az apró termetű zsoké (akit az eredeti Secretariat eredeti zsokéja, Otto Thorwarth alakít). A kellő szakértelem, a család összetartó ereje, és Penny lelkesedése a versenypályán és magánéletében is felülmúlhatatlan győzelemhez vezet.
A Secretariat a filmínyenceknek nem sok meglepetést tartogat a, hiszen erőltetett tanmese-jellege inkább egy felnőttekkel eljátszott kedves gyerekfilmmé teszi, ahol mindenki ügyel a nyelvére, hogy csak kevés csúnyaság csússzon ki rajta, és az is franciául. Aki a lovak kedvéért nézné meg, valószínűleg szintén csalódni fog, hiszen a versenyeket leszámítva a kamera leginkább az állatok szemére és fejére koncentrál, és még a kiscsikó születésének pillanatai sem igaziak – úgy képzeljük el, mint amikor a csecsemő rögtön tisztára mosva távozik édesanyjából. Még csak azt sem mondhatom, hogy Wallace filmjét a színészek miatt érdemes megnézni, noha a fent említetteken kívül még megvillan Dylan Baker (Happiness / A boldogságtól ordítani, Revolutionary Road / A szabadság útjai), valamint két szokatlan, ám a sorozatfalóknak mégis jól ismert arc is feltűnik: Dylan Walsh, a Nip/Tuck (Kés/alatt) doktor McNamarája, valamint Kevin Connolly, az Entourage (Törtetők) Eric Murphyje – eddigi szerepeikhez képest ez egy sovány és jelentéktelen kísérlet arra, hogy ne törlődjenek ki végleg a nézők emlékezetéből.
Amiért viszont határozottan érdemes megnézni a filmet, az maga az eredeti alaptörténet, mely rendkívül jó kiindulópont lehet a néző számára, hogy utánajárjon e csodálatos állat történetének, dokumentálódjon a történtek pontos lezajlásáról, hogy jobban megismerkedjen a versenylovak gesztenyebarna Schumacherével.
