Kritika | Gaspar Noé: Climax / Eksztázis Kritika | Gaspar Noé: Climax / Eksztázis

Pokoli házibuli

Gaspar Noé: Climax / Eksztázis

ÉRTÉKELD A FILMET!
Eksztázis (Climax)
Gaspar Noé
2018
Eksztázis (Klimax)

Eksztázis (Klimax)

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Gaspar Noé a sokkolás egyik nagymestere, akinek rendszerint sikerül provokálnia nézőit – és teszi ezt nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is. Ha visszagondolunk eddigi filmjeire (az Egy mindenki ellentől kezdve a Visszafordíthatatlanon és a Hirtelen az ürességen át a Szerelem 3D-ig), mindegyikben találunk legalább egy olyan jelenetet, ami hatására megfordult a fejünkben, hogy felálljunk a moziszékből.

Ötödik nagyjátékfilmje is a cannes-i fesztiválon kezdte útját, és aki látott már filmet az argentin származású rendezőtől, az tudja, hogy körülbelül mire számíthat: Gaspar Noé szereti döntögetni a tabukat és visszatérő motívumok nála a drogok, a pszichedelia, a szex, valamint az erőszak – hogy miből épp mennyit adagol, az filmenként változik. Bár a cím alapján másra számítanánk, az Eksztázis eddigi egyik legszelídebb alkotása.

A filmet rendkívül rövid idő – mindössze 15 nap alatt – forgatták egy elhagyatott párizsi iskolában. Forgatókönyv nem volt, csupán egy egyoldalas vázlat, így az Eksztázis jelenetei és dialógusai nagyrészt improvizáltak. A történet ezúttal is egyszerű: a valós, 1996-os eseményt feldolgozó film egy tánctársulat tagjait követi végig egy jól induló, de aztán pokolivá fajuló buli keretében. Ami újdonság, hogy a rendező ezúttal nagyobb szereplőgárdával dolgozott, mint az tőle megszoktuk: 23 fiatal táncos és egy gyerek (ő a kakukktojás) szerepel a filmben, amelynek nincs is igazán főszereplője.

Gaspar Noéról az is tudnivaló, hogy szeret kísérletezni a formával, az időrenddel és a nézőponttal. Az Eksztázis struktúrája némileg a Visszafordíthatatlant (Irréversible) juttatja eszünkbe. A film a történet végén kezdődik, amikor egy fiatal nő perceken keresztül a fehér hóban haldoklik. Aztán a végefőcímmel folytatódik, majd kezdődhet a buli. Azaz, nem. Előtte még kifaggatja a szereplőket a tánchoz, a drogokhoz, Amerikához való viszonyukról. Ezt a VHS-kazettára rögzített meghallgatást egy régi tévékészüléken látjuk. A főcím a film közepére kerül és kettéválasztja a bulit; míg az első rész inkább táncfilm (többek között egyperces, egysnittes táncjelenettel), amely vibrál az energiától, addig az ezt követő részben elszabadul a pokol és egy sötét utazásnak leszünk részesei emberi mivoltunk mély bugyraiba. Ki ide belépett, felhagyhat minden reménnyel.

A bulik néha elfajulnak a valós életben is, Gaspar Noénál persze ez is sajátos módon történik, és hanyatlásnak, káosznak és anarchiának lehetünk szemtanúi. Akárcsak a Hirtelen az üresség (Enter the Void), az Eksztázis is egy trip – csak másféle. Itt nincsenek utcákon kóválygó test nélküli lelkek, csak lélek nélküli testek. Azt követően, hogy véletlenül valamilyen tudatmódosító szer kerül a sangriába, a táncfilm egyre durvább horrorba vált át: miután egyik szereplő rájön, hogy valami nincs rendben, először még keresik, hogy ki lehet a tettes, de utána már annak sincsenek tudatában a szereplők, hogy mi történik velük és körülöttük; reakcióikkal, képzelgéseikkel és viselkedésükkel engednek bepillantani abba az őrületbe, amit épp átélnek.

A tánc mellett az érzés megteremtéséhez szorosan hozzájárul a zene is, ami legalább 120 bpm, azaz szinte végig szól a techno. A szereplők nagyrészt amatőr színészek (de profi táncosok), kivétel a biszexuális hajlamú Selvát alakító Sofia Boutella, akit többek között a Kingsman: A titkos szolgálatban és A múmiában láthattunk. A film operatőre Benoît Debie, akivel immár negyedik alkalommal dolgozott együtt Noé. Debie ezúttal is bravúrosan megoldotta a feladatot, nem véletlenül támad az az érzésünk, hogy a kamera is trippel. Az Eksztázis vizuálisan is emlékeztet az előző filmjeikre, a hosszú, statikus kameraállásoktól kezdve a lebegő kameramozgásig és pszichedelikus képekig.

Az Eksztázis a rendező előző alkotásaihoz hasonlóan elsősorban szintén élmény (még ha nem is a kellemes fajtából), amihez a többségünk nem fog semlegesen viszonyulni. És bár pokoli ez a megörökített éjszaka, de Gaspar Noé legújabb filmjében nem szárnyalta túl önmagát.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Eksztázis (Klimax)

Eksztázis (Klimax)

Színes horror, zenés, 95 perc, 2018

Rendező:
Szereplők: Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ma tölti a negyvenet Henry Cavill. Melyik a kedvenc szereped tőle?

Szavazó

Ma tölti a negyvenet Henry Cavill. Melyik a kedvenc szereped tőle?

Friss film és sorozat