Kritika | Neil Marshall: Hellboy Kritika | Neil Marshall: Hellboy

Pokolbéli víg napjaim

Neil Marshall: Hellboy

ÉRTÉKELD A FILMET!
Hellboy
Neil Marshall
2019

A Filmtett szerint: 4 10 1

4

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Sokan várták, hogy az új Hellboy-film visszahozza majd Guillermo del Torót és az eredeti színészeket, a 2019-as változat azonban nem egészen azt hozta el a rajongóknak, amit szerettek volna. Kicsit úgy jártunk a sokéves huzavona után bemutatott reboottal, mint azok a Pókember-rajongók, akik egy negyedik Raimi-féle rész helyett végül Andrew Garfieldet kapták. A Neil Marshall által kvázi-újraindított eposz sajnos nem lesz azonnal kedvenc – sőt, talán soha – de a Hellboy-franchise-nak még használható alapja lehet a jövőben.

Nagyjából két éve vált teljesen biztossá, hogy az addigra majd' egy évtizede késő (és ezért egyre valószínűtlenebb) Guillermo del Toro-féle Hellboy harmadik részéből nem lesz semmi. Közben Ron Pearlman kiöregedett a szerepből, illetve feltehetően a súlyos beteg Selma Blair sem tért volna vissza egy harmadik epizódra. Ehelyett Neil Marshall került az új film rendezői székébe, amelynek célja már hivatalosan sem a folytatás, hanem a karakter és a Hellboy-univerzum újjáépítése lett. És bár a del Toro-féle Hellboy a jobb képregény-adaptációk közé tartozott, a mexikói rendező nem ért el igazán átütő anyagi sikert a karakterrel, ami Hollywoodban meg szokta könnyíteni a döntéseket. A túl sok hercehurca azonban egyetlen produkciónak sem tesz jót – már csak azért sem, mert az éveken át hitegetett rajongók közül sokan már eleve rossz szájízzel ülnek be Marshall Hellboyára. Ennél azonban sokkal nagyobb probléma, hogy a stúdiók addig halasztották a végső döntés meghozatalát, hogy az új film még folytatásnak is jobban működik, mint rebootnak.

Jóllehet a készítők az univerzum teljes újraírásával igyekeztek visszacsábítani a vérmes képregény-rajongókat, a túlzásba vitt fan service ezúttal sem vezetett sok jóra. Marshallék igazából nem indítottak semmit újra, a Hellboy szinte ugyanaz, mint a korábbi filmek, legfeljebb sokkal több vérrel és belekkel, illetve nulla del Toróval. Ráadásul a 2019-es Hellboy is elköveti azt a hübriszt, amiről a DC-Warner sem képes leszállni, vagyis egy egész sorozatra való történetet akartak két órába sűríteni. Ezzel a formulával lehetetlen egységes és pörgős filmet készíteni, és Marshall is itt bukja a legnagyobbat. Hiába várunk ugyanis két órán át arra, hogy a megpendített történetszálak egyszer majd összeérnek. Az új Hellboy egyszerre szól a főhős eredetéről, a Nimue (Milla Jovovich) nevű boszorkány visszatéréséről, illetve az Apokalipszis megakadályozásáról is. A fő történetszálak elvileg kapcsolódnak valahol, de olyan sok van belőlük, hogy egy idő után követni is fárasztó, a végeredmény pedig teljesen zavaros és értelmetlen lesz. Kilencven perc simán eltelik úgy a filmből, hogy még azt sem tudjuk igazán, tulajdonképpen mi a sztori.

A film tulajdonképpeni fő történetszála, Nimue és Hellboy (David Harbour) kapcsolata az alapanyagban olyan komplex, ami alapvetően meghatározza Hellboy jellemét, a filmben viszont egyáltalán nincs kibontva. Ezzel szemben a karakter eredettörténetén természetesen újra végig kell rágni magunkat, ráadásul a kelleténél sokkal részletesebben. Ami viszont még a történet(ek) kuszaságánál is zavaróbb, hogy semmilyen átmenetet nem látunk Hellboy karakterén, Marshall egyszerűen csak leteszi elénk, hiszen már úgyis ismerjük. Míg Mike Mignola képregényfolyama az éppen aktuális történet mellett a főszereplő belső küzdelmeire is folyamatosan óriási hangsúlyt fektet, Marsahall főszereplőjét teljesen készen kapjuk, ami lehetetlenné tesz bármiféle azonosulást vagy katarzist. Az sem segíti a helyzetet, hogy teljesen magától értetődően tűnnek fel újabb és újabb karakterek, mindenféle felvezetés, bemutatás vagy utólagos magyarázat nélkül, mintha már eleve ismernünk kéne őket korábbról.

Az egésznek az az eredménye, hogy a történetszálak (és úgy általában a film) vége katarzis és lezárás nélküli. A kisebb-nagyobb sztorik összekötését és a narratívát jellemző zavarosság ráadásul az egymást követő jelenetekben is feltűnik. Egyes szegmensek jobb esetben ütemtelenül, de többször kaotikusan, az ok-okozati kapcsolatokat teljesen felrúgva követik egymást. Az új Hellboyban egész egyszerűen nincs meg a rendszer, kémia és az a lélek, ami del Toro filmjeiben megvolt. Látványban is nehéz elhelyezni Marshall adaptációját, ami néha a Harry Potter és a Bölcsek köve ártalmatlan, máskor pedig a Silent Hill végtelenül erőszakos és öncélú módját választja a túlvilági lények és események megjelenítéséhez. Hiába az R-besorolás, attól még nem válik valami hitelessé, hogy minden jelenetben kapunk némi agyvelőt. Úgy meg pláne nem, hogy közben az egyik kockán egy gumibábu, a másikon meg otromba CGI „alakítja” ugyanazt a szörnyet. Ugyan Neil Marshall sosem volt túl szívbajos, ha valami kellemetlent akart bemutatni (gondoljunk csak a Démoni harcosok vagy A barlang felkavaró jeleneteire), ezúttal azonban saját vizuális stílusát és védjegyeit fakította ki azzal, hogy ennyire ráfeküdt a képi erőszakra.

Kellemes meglepetés azonban, hogy végül a korábban gyenge pontnak gondolt színészek mentik meg valamennyire a filmet. Ahhoz képest, hogy a sorozatszínészek mekkorát szoktak zuhanni a mozivásznon, David Harbour és Daniel Dae Kim is remekül hozzák a karaktereiket, még ha olyan óriási pluszt nem is tesznek hozzá. Ian McShane hozza a kötelezőt, de sajnos most is hiába várunk tőle egy Al Swearengen-féle jelenlétet. Viszont még az általában látványosan korlátozott eszköztárral operáló Milla Jovovich is tudott egy plusz dimenzióval többet hozni a tőle megszokotthoz képest. Ez sajnos nem elég ahhoz, hogy érdekessé tegye a teljesen megíratlannak tűnő Nimue-t, de legalább tol egy kicsit a film gyengécske humorának szekerén.

Összességében a Hellboy olyan, mintha nem is csak reboot, hanem egyben az újraindított sorozat befejező része is lenne. És mivel a képregények egyik fő történetét már az első részben lezavarták, joggal tesszük fel a kérdést, hogy akkor pontosan hogyan is lesz tovább. Az világos, hogy a készítők milyen stílus és értelmezés felé akarnak elindulni a karakterrel, de egyelőre nem sikerült minden lépést ugyanabba az irányba megtenni. Talán, ha kevésbé vennék az univerzum alakjait adottnak, sokkal szerethetőbb lenne a Hellboy, és az egész újragondolt franchise is. Így azonban a sok kérdés mellett csak annyi biztos marad, hogy a büdös életben nem szabadulunk már a képregényfilmektől.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Hellboy

Hellboy

Színes akciófilm, fantasy, horror, képregényfilm, 120 perc, 2019

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

4

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur