A Father Mother Sister Brother három különálló történeten keresztül ironizál a szülő-gyerek kapcsolatok visszásságain, Jim Jarmusch családi összejövetelek körül bonyolódó antológiafilmje mégis csak felszínes találkozásokat kínál a felvetülő problémákkal.
A családtagok közötti feltétlen szeretet kerül kifordításra a film mindegyik epizódjában. Legyen szó a címben jelölt bármelyik résztvevőről, az önös érdekek és a berögzült pszichés problémák nyomják rá bélyegüket a szereplők között bonyolódó családi viszonyokra. Az összefűzött rövidfilmek egyaránt a szülői házba visszasiető, már felnőtt testvérek és szüleik kényszeredett újratalálkozását mesélik el eltérő kulturális viszonyok és magánéleti körülmények között, más-más színészek tolmácsolásában. A narratívákat mindössze a hasonló tematika, a visszatérő fordulatok és a részeken átívelő poénok kötik össze. Ahogy Jarmusch az Éjszaka a Földön lazán összefüggő taxis-sztorijai segítségével vonta le általános következtetéseit a társadalom eltérő résztvevőiről, úgy ás a Father Mother Sister Brother során a hagyományos családi szerepkörök mélyére. Noha az egymást mechanikusan követő epizódok ezúttal kifejezetten hullámzó hatásfokon és változatos hangulattal mesélnek.
Jim Jarmusch világa 1.
Úgy látszik, még mindig várnunk kell arra, hogy beülhessünk a moziba Jim Jarmusch új, Only Lovers Left Alive című filmjére, amit már a tavalyi Cannes-i filmfesztiválon bemutattak. Reméljük, most már hamarosan mi is láthatjuk a Tom Hiddleston és Tilda Swinton főszereplésével készült, romantikus vámpírfilmként emlegetett opust. Amíg erre sor kerül, gondolatébresztő áttekintésünkkel szeretnénk fokozni a várakozás izgalmát.
Az első rész egy apa (Tom Waits) kálváriáját részletezi, aki folyamatosan gyermekei anyagi segítségére szorul. Fia (Adam Driver) rendszeresen támogatja is kisebb-nagyobb összegekkel az egyre különösebb okokból segítséget kérő családfőt, miközben lánya (Mayim Bialik) számára mindinkább egyértelműnek tűnnek a többek között javítandó telefonvezetékekről és szükséges felújítási munkálatokról szóló históriák. A hármasban eltöltött közös ebéd a kimondatlan gyanú és a családtagok felett lebegő kétség árnyékában telik, a kényszeres konfrontációkerülés pedig számos humoros helyzetet eredményez. A tradicionálisan az anyagi stabilitást biztosító apa képe kerül kikezdésre itt, az önállóan is helytálló komikus rövidfilm ugyanakkor sokkal inkább egy elkerülhetetlen csattanó hosszas előkészítésének tűnik az ismétlődő gegek tükrében, mintsem a probléma alapos körüljárásának. Ráadásul a gyakran kifejezetten tévéfilmszerű látványvilág szintén a sitcomok világát idézi.
Az anya karaktere köré összpontosuló szellemi folytatás a színházi komédiák hagyományait idéző előzményéhez képest pszichologizálóbb hangvételt üt meg. A korábbi, Egyesült Államokban játszódó férfimelodráma után egy Írországban játszódó, elfojtásokkal teli „női film” következik, melyben egy kimért anya (Charlotte Rampling) várja ebédre a különböző okokból késő lányait. Jarmusch ebben a felvonásban a hagyományosan az érzelmi törődést képviselő anya alakját forgatja ki: a rideg, távolságtartó nő számonkérő szigorral viszonyul látványosan önbizalomhiányos gyermekeihez. Cate Blanchett csetlő-botló karakterének szétesettsége a szó szerint darabjaira hulló autójában fejeződik ki, ami megakadályozza, hogy – fizikai és emocionális értelemben egyaránt – közel kerüljön anyjához. Vicky Krieps érkezése sem gátlásoktól mentes: a színes hajú, lázadó tinédzserként viselkedő nő homoszexualitását és munkahelyi sikertelenségét próbálja palástolni tettetett magabiztosságával, miközben Uber-sofőrnek hazudja az őt fuvarozó barátnőjét.
Tehát míg az amerikai kezdőepizód gazdasági problémaként kezeli a család intézményrendszerét, addig a következő, ír rész a megoldatlan pszichés traumák köré rendeződik. Ehhez hasonlóan a francia zárófelvonás is a történet kontextusát biztosító nemzeti környezet kulturális sajátosságaihoz idomul: az utolsó rész érzelmes befejezést kínál a háromfelvonásos családterápiához. Ebben egy testvérpár (Indya Moore és Luka Sabbat) ugyancsak hazafelé tart, de a gyerekek ezúttal az elhunyt szülők egykori lakásától búcsúznak. A szülőktől örökölt lelki problémák helyét ennélfogva a hiány tragikuma váltja fel, a rész elégikusságát pedig a hangsúlyos zenehasználat és a korábbiakhoz képest kevésbé önanalizáló, nosztalgikus nézőpont is tovább erősíti. Így a családi szerepek végső szubverziójában a testvérek „szűnnek meg ténylegesen valaki gyerekei lenni” az anya és az apa halála után. A szülők ugyanakkor még eltávozásuk után is befolyásolják a szereplőket a hátrahagyott emlékek és tapasztalatok miatt. Ezt szimbolizálja az a zsúfolt raktárhelyiség, ahova minden utánuk maradt, érzelmi értékkel bíró ingóságuk került. Ennélfogva a film harmadik, szimbolikus jelentőséggel bíró családi újraegyesülése a testvérpár emlékidéző raktárlátogatásában csúcsosodik ki.
Míg Jarmusch új filmjének egyes epizódjai önállóan is megálló történetet mesélnek el, addig mások inkább csak a teljes film szempontjából egészítik ki a központi tézist a családi szerepek felülvizsgálatával kapcsolatban. A Father Mother Sister Brother felvonásai ugyanakkor a tematikus összefüggéseken és a más-más kulturális kontextusokban és élethelyzetekben visszatérő szituációkon kívül kevéssé érződnek egy kerek történet organikusan illeszkedő, egymás után fűzött részeinek.
