Kritika | Chris Butler: Missing Link / A hiányzó láncszem Kritika | Chris Butler: Missing Link / A hiányzó láncszem

Nem látjuk a bábmestert

Chris Butler: Missing Link / A hiányzó láncszem

ÉRTÉKELD A FILMET!
A hiányzó láncszem
Chris Butler
2019
A hiányzó láncszem

A hiányzó láncszem

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Laika legújabb filmje első látásra a stúdió korábbi mesterműveitől eltérően meglepően naivnak tűnik, de kedvességében is mély barátságtörténete túlmutat a gyerekek megnevettetésén. 

Amikor 2005-ben a stop-motion animációs filmeket készítő Laika megkezdte működését, a műformának épp leáldozott, ami egyet jelentett a gyurma-animációs Will Vinton Studios bezárásával. Itt gyakornokoskodott animátorként Travis Knight is, aki a stúdió romjaira építette fel a Laikát, mely az alapítása óta eltelt közel két évtized alatt ugyan mindössze öt filmet szült, azok viszont a mai napig emlékezetes, súlyos, rétegzett remekművek. Míg a futószalagon készülő számítógépes animációkkal egyszerű gyárként kaszáló stúdiók a kreativitást, az innovációt, az eredeti történeteket a könnyű profitnak alárendelve termelik megállíthatatlanul egyesekből és nullákból épített beszélő állatos filmjeiket, addig egy hosszú-hosszú évekig készült kézműves Laika-film mérföldekről kiszúrható. Így van ez a stúdió ötödik filmjének esetében is. A hiányzó láncszem ténylegesen hiányzó láncszemként köti össze a Laika előző négy, igencsak vaskos egzisztenciális, pszichológiai és szociális problémákat kifejtő, bizarr, sötét és ijesztően komor hangvételű mestermunkáját az olyan könnyedebb – de közel sem felszínes és egyszerű – animációs stúdiók munkáival, mint az Aardman Animations és a Pixar. A Laika legújabb filmje első látásra a stúdió korábbi mesterműveitől eltérően meglepően naivnak tűnik, de kedvességében is mély barátságtörténete túlmutat a gyerekek megnevettetésén.

A hiányzó láncszem története a Laika korábbi alkotásaihoz képest klasszisokkal ártalmatlanabb. Sir Lionel Frost (Hugh Jackman) egy vagány, mítoszokat és mitikus szörnyeket kutató nagypofájú felfedező, aki nagyon küzd azért, hogy bekerüljön a Doboztrollok uralkodói pöcéjét idéző „felsőbb kör” elitklubjába: a film elején – egy parádésan rendezett jelenetben – meglasszózza a Loch Ness-i szörnyet, le is fotózza, de aztán a szörny meglóg, a fényképezőgépnek pedig kapáltak. A csalódottság nem tart sokáig, kap ugyanis egy levelet, melyben egy másik legendás fenevad, a Sasquatch, azaz a Bigfoot, azaz a Nagyláb – az ember és a főemlősök közötti vélt hiányzó láncszem – felkutatására kérik fel. A levelet azonban pont a Nagyláb írja neki, aki amúgy tök jó arc. A Laika zseniális ParaNormanjét író-rendező Chris Butler (aki amúgy dolgozott a szintén fenséges Coraline és a titkos ajtón, valamint a Doboztrollokon, és megírta a bámulatos Kubo és a varázshúrok forgatókönyvét is) nem tökölődik a sodró expozícióban: a pökhendi, de lelkiismeretes Frostot gyorsan közel hozza remek szövegein és szövegelésének mikéntjén keresztül (Jackman óriási élettel tölti meg a gyurmabábot). A felfedező kelleténél kevésbé artikuláltan megfogalmazott motivációja ekkor mindössze annyi, hogy az evolúció elmélete mellett kiállva bebizonyítsa, hogy létezik a bolygón egy létforma ember és majom között. Erre azonban baromira nem vevő az elvakult brit kolonializmust megtestesítő királyi társaság ritka nagyvadakat és távoli civilizációkat – felfedezés címszó alatt – elpusztító, evolúciótagadó vezetője (akit minden idők egyik legeszesebb ateistája, a szerepre nyilván kőkemény iróniával kiválasztott Stephen Fry alakít). Lord Piggott-Dunceb ezért ráküldi Frostra bérgyilkosát (Timothy Olyphant kitűnő Deadwood-üzemmódban), hogy az húzza ki a túlságosan is forradalmi útjára indult kalandort az isteni egyenletből.

A hiányzó láncszem válhatott volna a teizmus és az ateizmus, a teremtés és az evolúció, a vakhit és a tudomány közt feszülő ellentétek elemzésévé – és talán tud is azzá válni – azonban Butler többet markol azzal, ahogy néhány kitűnő akciójelenetet után összeboronálja Frostot és az önmagát felfedeztető hírhedt szőrmonstrumot, aki a keresztségben a Mr. Link nevet kapja (Zach Galifianakis nagyot megy). A képbe közben bekerül a Zoe Saldana hangján megszólaló Adelina is, aki ugyan nem lenne épp egy sablonos nőkarakter, de a filmet éltető furcsa pár árnyékában szinte jelentéktelenné mosódik, ami a Laika korábbi munkáinak gyönyörű karakterábrázolását tekintve meglepően szembetűnő aránytévesztés. Ezen azonban nem nehéz túllendülni, ugyanis amikor patinás kaland-pikareszkeket idézve megindulnak a minden emberi szólásmondást – visszatérő, működőképes humorforrásként – szó szerint értelmező sasquatch utolsó rokonainak vélt jetik ősi birodalmába, kisebb csoda történik a vásznon.

Butler abszurdba hajló slapstick-jelenetekben (éljen a jakszarevés páratlan szkeccse!), kacagtató verbális poénokon és szemkápráztató helyszínek között cikázó akciókon keresztül, valamint a csak látszólag féktelen tempó – A hiányzó láncszem narratívája sűrű, de mégis relaxált, kisúlyozott – ellenére is képes érdekfeszítő mélységet adni a két főszereplő nem evilági barátságának. Frost és Mr. Link (aki később a Susan nevet választva az animációtörténet első gendersemleges hősévé válik) ugyan merőben különböző karaktereknek tűnnek, egymáshoz mégis nagyban hasonlító figurák, hasonlatosságukra pedig megindító élmény ráismerni. Ahogy Coraline, Norman, Eggs a Doboztrollokból, vagy épp Kubo, ők is keresik-kutatják a megértést, másságuk, különcségük elfogadását, magányuk ellenállapotát. Társat és otthont, megbékélést és kiteljesítő jövőt kajtatnak – még ha ezzel nincsenek is tisztában. A korának szűklátókörű kultúrájával és társadalmának elvárás-horizontjával kontrasztba állított Frost a „hiányzó láncszem” felfedezésével a gondolatok evolúcióját, az emberiség gondolkodásának progresszióját hirdetné (nem nehéz ezt átfordítani jelenidőbe), ami számára nem csak a vágyott elismertséget jelentené, hanem egy olyan szép új világot, melynek eljövetelére a mai napig csak várunk. Frost pontosan olyan magányos saját világában, amilyen az emberek közé hirtelen berobbanó, mindent először megélő-megtapasztaló Mr. Link, aki a maga jámbor, de tántoríthatatlanul jó kedélyű módján egy inherensen elutasító közegben keresi társait, hazáját, a nyugalmat. Különc vendégei ők a világnak, otthontalanságuk otthonát pedig egymásban találják meg, noha ehhez jó pár humoros (és néhány kevésbé humoros), pörgős, feszült, megható momentumra szükségük – és szükségünk – van.

Ahogy pedig megtalálják és elfogadják önmagukat és egymást, az fontosabb, mint bekerülni egy klubba, vagy elnyerni a – szintén kirekesztő – jeticsalád bizalmát. Nem tudnak ők társulni azokhoz, akik ezt csak az önfeladás fejében engedik. A szakadékot, ami köztük és társadalmuk között áll, csak barátságuk hidalja át, barátságuk az igazi hiányzó láncszem. Ez a barátság azonban több a szó szerint vett barátságnál: feltétel nélküli elfogadása a különbözőségnek, a másságnak. Frost pedig – ahogy előtte eddig egyetlen kalandfilm-hős sem tette – egy pillanatig sem viszonyul „átlagos” emberként a rettegett melákhoz. Egyből meghallgatja, figyel rá. Nem cibálja King Kongként a nagyvárosba (milyen szép is ez a progresszivitás egy ilyen alapvetően retrográd filmműfajban), hanem megkérdezi, hogy mit szeretne, hogy hogyan tudna neki segíteni. Így is lehet, de így kellene.

Az pedig, hogy mindez újfent hangsúlyosabbá tud válni a kizárólag szuperlatívuszokkal körbeírható megvalósításnál, egyaránt megszokott a Laikától és mégis, kötelezően kiemelendő. A hiányzó láncszem is látványos példája annak, hogy a Laika animátorai nem puristák. Kezükben a digitális az analógot, a stop-motion animációt támogatja, nem írja felül, nem hazudtolja meg annak plasztikusságát, a kézművességet hangsúlyozza. Az azonban csak egy dolog, hogy bámulatos bábvilágokat mozgatnak lenyűgöző precizitással. Az igazi kihívás ugyanis nem az aprólékos animálás, hanem az, hogy a néző elsősorban ne a bődületes teljesítményt lássa, hanem a történetet és azt, ami mögötte van. A hiányzó láncszem barátságmeséjében pedig annyi humánum, szeretet és gondolat akad, hogy attól soha nem látjuk a bábmestert.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A hiányzó láncszem

A hiányzó láncszem

Színes animációs film, vígjáték, fantasy, 94 perc, 2019

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur