A Wednesday második évada egyrészt kevésbé családira, másrészt még inkább családira sikeredett – utóbbit a szó Halálos iramban értelmében kell vennünk. Mindemellett a fantasy-sorozat vizuálisan egy sötétebb és nyomasztóbb irányt választott, ami kifejezetten jól áll a tematikának. Egyéb túlzások viszont éppen ellenkező hatást érnek el.
Netflixes szokáshoz híven a Tim Burton-féle The Addams Family-„spinofftáció” második évadát két részben tette közzé a streaming szolgáltató: az első négy rész augusztus 6-ától, az évad második fele pedig szeptember 3-ától volt elérhető – ebben természetesen az volt a marketingcsavar, hogy a szerdán született gyermek történetét szerdánként lőtték az internetre. A főszereplő nevének eredetét és jelentését annyira szerették az alkotók, hogy a bánat (woe) szót minden epizód címébe beleépítették (az elmondottak között a kapcsolat a következő: Wednesday a népszerű angol mondóka után kapta a nevét, amelyben az áll, hogy a szerdán született gyermekek bánatosak).

„Nem esett messze az alma a bitófától” – mondja a második évad első felében Gomez Addams (Luis Guzmán), és mutatják az alkotók. A Wednesday ugyanúgy, mint az első évadban, sötét, de könnyen emészthető atmoszférával szolgál, a morbid humor hasonló, ha nem is ugyanolyan mértékben jellemzi a dialógusokat, és mindenki töretlenül önmaga továbbra is. Ez a sorozat nem is kívánja meg a rohamos személyiségfejlődéseket, és ezzel ügyesen játszanak az alkotók. A főszereplőről még mindig nem lehet eldönteni, érző vagy szociopata közönnyel a világ felé forduló alak, hiszen annak ellenére, hogy érzelmi téren fejlődni látjuk, Wednesday (Jenna Ortega) képes pillanatok alatt visszalépni a startmezőre. Ebben az évadban azonban személyiségének egy másik, emberibb aspektusát, az anyjával való kapcsolatát szerették volna mélyrehatóbban megismertetni az alkotók. Az eseménydús tanév viszont nem enged egy történetszálra koncentrálni, úgyhogy az anya-lánya kapcsolatban van még hová leásni.

Mint említettük, a családi szó többféleképpen vonatkoztatható a sorozat második évadára. A szó szoros értelmében azért, mert sokkal hangsúlyosabban mutatkoznak meg a családi kötelékek, azok komplexitása és fontossága a különc tinilányról szóló szériában. Ezúttal a jók, a rosszak és még a csúfok is minden terhüket és reményüket a családból merítik, ami karakterenként variálva pozitív vagy negatív motivációvá válik.
Az új évad egyik fő misztikuma a címszereplő látnoki képességeihez és az ezekkel kapcsolatban álló nagynénjéhez fűződik, így a generációs ereklyék, családi titkok automatikusan előtérbe kerülnek, de egyéb történetszálak is a rokoni kapcsolatokról szólnak. A szociopata kamasz és édesanyja, Morticia (Catherine Zeta-Jones) összeférhetetlensége végigvonul a nyolc részen (a Zorro álarcát kedvelők örömére anya-lánya vívás is látható, vagyis Zeta-Jones ismét kardot ragad), és a család férfitagjainak kalandjai is több időt ölelnek fel, mint az első évadban. Ezen kívül megismerkedhetünk az anyai nagymamával is, akit Joanna Lumley testesít meg. Hogyha nagy neveket sorolunk fel, nem hagyhatjuk ki Steve Buscemit sem, aki a Nevermore Akadémia új igazgatója; Christina Riccit, aki rövid időre tér vissza a történetbe; vagy Lady Gagát, aki nem először bukkan fel horror-szereplőként. Az ő szereplőgárdába válogatása nem volt meglepő, hiszen a rajongók már az első évadban összekötötték az énekes Bloody Mary című zenéjét a Wednesday-jel, és ebből természetesen TikTok-trend is lett.

A sorozat kevésbé családias jellege főleg a vizualitásra vonatkozik. Már az első részben egy fogságba ejtett, fekete könnyes Wednesday-t láthatunk, akit egy játékbabamániás bűnöző székhez kötözött, de arra sem kellett sokat várni, hogy gyilkos varjúraj lecsapását nézhessük végig. Az első évad kritikájában tett megjegyzésünk, miszerint a hyde (a fiktív világ egyik szörnyetege) még mindig inkább nevetséges, mintsem ijesztő, állja a helyét, viszont egyéb borzalmakat durvább képi világgal jelenítettek meg (például a zombit, annak „működését”, véres összecsapásokat stb).
Ha már – habár mellékesen – beemeltük a zombit a diskurzusba, következzen egy újabb utalásunk kifejtése, miszerint rendelkezik a Wednesday olyan túlzásokkal is, amelyek a sorozat kárára válnak. A zombitörténet nyújtott pozitívumot is, például emiatt látható néhány perces autentikus Tim Burton-animáció a sorozatban, viszont olyan párhuzamos síkokat hozott létre a történetvezetésben, amelyek miatt feltehetjük a kérdést: lett volna alapból ennyi muníció ebben az évadban? Vagy a Nyerd meg az életed második évadának mintájára csak egy átvezetőt kaptunk, mielőtt az alkotók ledobnának egy bombát?

A szerteágazó, egymástól többnyire független történeteknek meglenne a helye egy sorozatban, viszont a Wednesday eléggé mellényúlt ennek használatával a legutóbbi nyolc részben. Többszörös kiábrándulást okoz például az, ahogyan a sorozat kezeli és váltogatja, hogy jelenleg ki a főgonosz. Sőt, olyan mellékutak is vannak az új évadban, amelyek abszolút értelmetlenek vagy fölöslegesek a teljes képet nézve – és még nem is eléggé szórakoztatóak. Ezt igyekeztek az alkotók azzal megoldani, hogy minden és mindenki között próbáltak kapcsolatokat, titkos szálakat létrehozni, de ettől csak erősebben gúnyolható a Wednesday mint amerikai kiskamaszoknak szánt szappanopera. Filmes klisékből sincsen hiány, hiszen több eredettörténetet adtak a szerzők, mint amennyivel jóllakna a közönség. Gondolunk itt többek között arra, hogy mellőzhető dolog lenne testcserés epizódot forgatni abban az évben, amikor a Nem férek a bőrödbe egy várt, de nem igazán indokolt folytatást kapott. Az említett epizódban viszont megbizonyosodhattunk két dologról is: az egyik az, hogy a szereposztás úgy jó, ahogy van, a másik pedig az, hogy van a fontosabb szereplők között még olyan, aki hatásosan tudja hozni a sosem pislogó Wednesday-t.

Láthatjuk még Jenna Ortegát tündökölni ebben a szerepben, hiszen bejelentették a széria folyatását. A forgatókönyvírók azt mondták, céljuk az, ami eddig is: a legjobb évadot megalkotni. Hozzátették, hogy az elkövetkezendőkben több Addams családtagot láthatunk, és mélyebbre áshatunk titkaikban. Ez nem érheti váratlanul azokat, akik megnézték már a második évadot, hiszen Wednesday narrációja utalt hasonlókra. Amire még számíthatunk az eddigi két évad tanulsága alapján, az az, hogy egyetlen iskolai évet ölel fel majd a harmadik nekifutás is, amelynek végén a főszereplő közli a nézőkkel, milyen további feladatok várnak rá – és valószínűleg a legutóbbi évad mintájára azt is értésünkre adja, miket vitt véghez a nyári szünidő alatt. Reménykedünk abban, hogy a szerdai gyermek kevésbé kusza történettel tér vissza, és az alkotói részről beígérteket is magával hozza.