Bár a némafilmekről a legtöbb embernek Chaplin jut eszébe, nem ő az egyetlen burleszkhős, akit az utókor számon tart. Ennek bizonyítéka a Kino on Video forgalmazásában frissen megjelent Buster Keaton DVD, amely 1927-es nagyjátékfilmjét, a College-t (Főiskola) és három rövidebb szkeccsfilmjét tartalmazza: a Hard Luck (Balszerencse, 1921), The Blacksmith (A kovács, 1922) és The Electric House (Az elektromos ház, 1922) címűeket.
A Főiskolát Keaton közvetlenül egyik legismertebb és legnagyobbra tartott filmje, a Generális után készítette, amihez képest ez a film kevésbé jól felépített cselekménnyel rendelkezik, viszont nem hiányoznak belőle a briliáns gegek. A Nagy Fapofa egy főiskolás könyvmoly, Ronald szerepébe bújik, azaz inkább csak felölti Ronald ruháit, de természetesen Buster Keaton marad. A cselekmény hajtóereje a szerelem: Ronaldnak ki kell állnia bizonyos próbákat a szeretett nő, Mary megszerzése érdekében. Valójában persze a történetet a gegek véletlenszerű egymásutánja lendíti előre: a kollégiumi élet nagyszerű színtereket biztosít Ronald ügyetlenkedésére. A film egy iskolai záróünnepséggel indít, ahol Ronald, az éltanuló előadást tart az atlétika „átkáról”. A film ezután arról szól, hogy hogyan próbál Ronald megfelelni Mary elvárásainak, és igazi atlétává válni: szerencsétlenkedései Buster Keaton fantasztikus akrobatikus ügyességét takarják. Így láthatjuk őt fekete pincérként, baseballjátékosként, kormányosként egy evezős versenyen stb. A végső próba a szeretett nő megmentése a rámenős és antipatikus rivális udvarlótól: ekkor Ronald hibátlanul végzi el az összes atlétikai feladatot, gátat ugrik a bokrok felett, magasugrásban repül be Mary szobájának ablakán.
A három rövidfilm Keaton pályájának elején készült, amolyan gegtréningek a későbbi nagyjátékfilmekhez. A Balszerencse egy csalódott fiatalemberről szól, aki még az öngyilkosságot is elügyetlenkedi, A kovácsban felejthetetlen irónia rejlik: a kovács úgy kínálja a patkókat a lónak, mint a cipőboltos a cipőt, rezgésgátlót szerel a ló hátára, mikor egy kisasszony arra panaszkodik, hogy rázza a ló. A három rövidfilm közül talán Az elektromos ház a legérdekesebb, mert olyan témát vet fel, ami a század első felében nagyon aktuális, mégis a tortacsatás burleszkfilmekben ritkán találkozunk vele, és ez pedig technika és ember viszonya. Az elektromos ház készülékei, a mozgólépcső, a kar, amivel a medence vize egy pillanat alatt le és felereszthető, és ami a legbájosabb, az elektromos ebédlőasztal, amire egy játékvasút sínjein érkeznek a fogások, elnagyolt, parodisztikus szerkezetek. Szó sincs arról az apokaliptikus vízióról, hogy a technika elnyomja, felemészti az embert, mint például Fritz Lang Metropolisában. A mozgólépcső vagy a leereszthető medence Keaton szempontjából egyenrangú mondjuk egy magasugró bottal: mindkettő eszköz a gegek létrehozására. A chaplini gépek ezzel szemben sokkal gonoszabbak, a Modern időkben az etetőgépnek vagy a fogaskerekeknek kifejezetten kártékony hatása van, és csak Chaplin könnyedségének köszönhető, hogy épen kerül ki a gépek karmai közül.
A négy film újabb lehetőség arra, hogy felismerjük: Buster Keaton burleszkjei nem tortacsatákból és hahotázásból állnak. Rezzenéstelen arca helyett az érzelem kifejeződése nála például egy kormánylapát, amit a fenekéhez kötöz, hogy révbe juttassa az evezőcsapatot, majd elfelejti levenni és a tömegben forgolódva minden nő ellenszenvét kivívja vele.
.jpg)
